Egy szó
Wilhelm Marr adott nevet egy érzésnek a 19. század végén Németországban, amely megnevezetlenül és megnevezhetetlenül ott kísértett körülötte, s benne. Kitalált egy tudományosnak álcázott szót, melynek ravaszsága abban állt, hogy eleve magába foglalt, és magától értetődőnek állított be egy negatív viszonyulást. Mintha valami már eleve meglett volna, amivel szemben védekezniük kellene azoknak, akik nem tartoznak a valamihez, melyről beszél. Ráadásul, a hovatartozás nem attól függ, hogy ki miként dönt, hanem azt a szemben állók döntik el. Marr szómágia révén létrehozott egy érzést, melyben a gyűlölet, a viszolygás, a távolságtartás uralkodik egy csoporttal szemben, melynek tagjai kezdetben mit sem tudtak arról, hogy mi készül ellenük, sőt a csoportba soroltak közül sokan azt sem tudták, hogy ők oda tartoznak, s ha egyszer besoroltattak, ki nem szabadulhatnak. Ehhez képest már csak hab a tortán, hogy akik nem osztották Marr negatív indulatait, de verbális csapdájába besétáltak, elkezdték feltétel nélkül szeretni a fantomot, melyet Marr és követői feltétel nélkül gyűlöltek.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 15, 2008 @ 9:02 de. • válasz erre
Ez is mutatja milyen fontos lenne odafigyelnunk arra mi jon ki a szankon, a szo ugyanis teremt. A fent idezettek nepirtasba torkollottak.
Tegnap belekukkantottam a Titok c. filmbe. Meg nem tudom eldonteni, hogy milyen hozza a viszonyom, de az elso 20 perc inkabb taszitott, mint vonzott. Olyan erzesem volt, hogy olyan ez az egesz film, mint egy legyfogo papir. Emiatt erzem ugy, hogy a bejegyzeshez tartozik. Hogyan kerulhetem el, hogy csapdaba essek? Mi az, ami felvertez a Marr fele manipulatorokkal szemben?
szeptember 15, 2008 @ 11:14 de. • válasz erre
Hozzászólás:
Mindenki megpróbál önkéntelenül is torzítani a saját csoportja javára , azon nem egyszerű okból, hogy e csoporttól megerősítve lássa saját pozitív önértékelését. Ezzel az eredendő igénnyel, motíváltsággal pedig igen könnyen manipulálhatóvá válik az egyén és a csoport is.
Elnézést az ötletért, de így a helyére kerülhet az idetartozó bejegyzés.
Üdv.
szeptember 15, 2008 @ 11:17 de. • válasz erre
Hozzászólás:
Az egyént félek; semmi.
Az ember megpróbálhat hasznosnak lenni, hogy kelljen másoknak, megpróbálhat ügyeskedni, hogy az ilyen-olyan versenyekben ne érjék csalódások, ne legyen frusztrált, saját magának kiszolgáltatott, megpróbálhat kooperálni, ismerősöket, barátokat gyűjteni, mások kiszolgáltatottság érzését tompítani, hogy kevesebb forrása legyen a gyűlöletnek, stb. De ha sokan képtelenek, vagy nem hajlandók erre, akkor az események minden ilyen irányú szándékot elsodornak, felülírnak. Akkor pedig a gonoszság és a rettegés írja a történelmet. Az ember – ők is mi is – mindenevő. Nem vagyunk jobbak, ha mi tudnánk az ellenszert, akkor ők is tudták volna. A háború után a ’19 után születetteket nem vonták felelősségre. Van úgy, hogy az ember nem tudja, hogy mit csinál, és ezt belátja.
szeptember 15, 2008 @ 12:07 du. • válasz erre
Szeretni kellemesebb, mint gyűlölni. Ennek tanúságai az olyan nagy elhárító mechanizmusok, mint a legyőzött rokonszenve, azonosulási törekvése vagy legalább megértőkészsége a győztes iránt. A vesztes megpróbál a győztes fejével gondolkodni, remélve, hogy ily módon helyet kap az új világban. Vágyni kezd rá , hogy igazat adhasson ellenfelének. Bár a győztesnek lenne igaza! Így a vesztesnek esélye volna rá, hogy meggyőzze magát és sikeresen kollaboráljon.
szeptember 15, 2008 @ 7:40 du. • válasz erre
Nem hiszek abban, hogy egy szó “kitalálásával” és ügyes “feltálalásával” történelmet lehet csinálni. (V.ö. antiszemitizmus). Magának a szónak a megszületése is következmény, mondhatni anyja az a közeg, amelyben a szó megfogant.
Valószínűsítem azt is, hogy nem igaz a teljes társadalmi kiszolgáltatottságunk a csapdákkal kapcsolatosan (v.ö. Pratkanis és Aronson: A rábeszélőgép). Azaz ha felkészültek vagyunk, akkor mindig harcolhatunk.
szeptember 15, 2008 @ 7:57 du. • válasz erre
Érdekes kérdés, amit El Lobo vet fel: mit csinál a szó, s mi csinálja a szót?
szeptember 15, 2008 @ 10:03 du. • válasz erre
Fontos a felkészültség, de az önismeretre való törekvés is fontos. Ez hozzásegít a valóság elfogadás képességének a kimunkálásához, s akkor a manipulációk kevésbé tudnak hatni, akkor tudunk a felé a tendencia felé haladni, hogy inkább mi legyünk , akik választanak, tehát mi “csináljuk a szót”. A tudatosság, az önismeret , a felkészültség a lehet a gátja a felelőtlen szókimondásnak, de a szóbefogadásnak is. Ez a felelősség magunkért, s a többiekért.
szeptember 16, 2008 @ 12:28 de. • válasz erre
Válasz dcs hozzászólására (#1):
“Mi az, ami felvertez a Marr fele manipulatorokkal szemben?”
Hát tuti recept, az bizonyosan nincsen. De talán a kül- és belvilág felé való fordulás minél optimálisabb arányának megtalálsa segíthet valamelyest.
szeptember 16, 2008 @ 12:29 de. • válasz erre
Hát valóban nagy kérdés, hogy antijudaizmus nélkül megszületett volna-e az antiszemitizmus.
szeptember 16, 2008 @ 12:35 de. • válasz erre
A beszéd cselekvés. A beszéddel , közlések kimondásával valamilyen cselekvést hajtunk végre, illetve bizonyos közlések, mint verbális közlések is cselekvések.
szeptember 16, 2008 @ 12:36 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#5):
Valóban nagy kérdés, hogy antijudaizmus nélkül megszületett volna-e az antiszemitizmus.
szeptember 16, 2008 @ 12:39 de. • válasz erre
Válasz dcs hozzászólására (#1):
Tuti megoldás bizonyosan nincsen. De a kül-és belvilágra figyelés optimális arányának megtalálása valamelyest segíthet.
szeptember 16, 2008 @ 12:40 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#9):
Valóban. És persze a felelős szókimondásnak is !