Emlékezetközösség?
Ablonczy Balázs tartott egy érdekes előadást a katakombában, melyről a múltkor írtam. Azt mondta, hogy Budapest messze az első az európai fővárosok között az egy lakosra eső emléktáblák számát tekintve. Rengeteg az emléktábla, melyek eseményekre, emberekre emlékeztetnek, miközben senki nem tudja, hogy ki és mi az emléktábla referense. A felejtés elmossa az emlékezetet, melynek változatai harcolnak egymással. Van emléktáblája a forradalmárnak és az ellenforradalmárnak. Itt egy hóhér, ott egy áldozat. A Corvin-közben ma már mozdulni sem lehet, annyi a szobor, kis táblácska, nagy táblácska, bronzból öntött lyukas zászló. A harc ma is tart. A múltat nem oldotta békévé az emlékezés.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 23, 2009 @ 12:21 du. • válasz erre
Pedig… csökkentésükre szobor pak is létesült.
június 23, 2009 @ 12:44 du. • válasz erre
Bennem van a kisördög. Biztos, hogy mindenütt ugyanolyan lelkesen veszik lajstromba az emléktáblákat? Ugyanazt értik emléktábla alatt Varsóban, mint Madridban, vagy épp Pesten? Nem lehet, hogy az egyik Hivatal buzgó, a másik meg lusta? Bár ez esetben oda kellene kilyukadni, hogy Budapest Főváros bürokráciája a legszorgalmasabb. Ezt vessük el, mert ennek feltételezésével könnyen nevetség tárgyává válhatunk. Átcsusszanva a kételyeinken maradjunk a napi tapasztalatoknál, miszerint vannak közöttünk, akik nagyon szeretnek emléktáblákat avatni és emlékezni. Arra, amire akarnak. A szó legszorosabb értelmében. Az emlékezet szárnyal és szárnyalását nem a történelemre való emlékezés, hanem a valakivé válás igénye vezérli.
június 23, 2009 @ 10:31 du. • válasz erre
A jövőnek állítani emléket – az igen, az feladat volna!
Mert lám, a múltnak sem könnyű, mennyi trágár szó röppen, mennyi indulat gyűrődik az arcokon.
Hát akkor a jövő emlékműve körül mennyi ocsmányság történne…
június 23, 2009 @ 11:03 du. • válasz erre
Semmi sem olyan bizonytalan, mint a múlt, mondta Orwell. Az emléktáblák semmire sem jók.
június 24, 2009 @ 6:57 de. • válasz erre
És mi a helyzet az emléktáblák emléktábláiról, mert ugye ha szükség van a matériára, akkor bizonyos esetekben – és ezek periodikusságát nem firtatom – ezek is beolvasztásra kerülnek, újrafelhasznosítás címén. És legyen az a tábla lyukas avagy madár szoborral kiegészített. Fő hogy fémből- és be legyen olvasztva, hiszen válságos időkben nagy a szükség a matériára…. is.