Értelmiség és hatalom
Kevés szó van, melyet kisebb undorérzettel övezve mond ki egy magát igazinak tartó értelmiségi, mint a hatalom. Az undor mélyén tetemes ambivalencia lappang, hiszen ugyanaz az ember, aki szóban iszonyodik a hatalomtól, valósággal megrészegedik, ha csak egy kis morzsát kap belőle mint dékán, tanszékvezető, intézeti igazgató vagy akár csak egy OTKA project irányítója, melynek keretén belül felméri az Észak-Alföld diskurzus ökológiai antropológiáját. Ha vizsgáztat, porig alázza szerencsétlen áldozatát, versenytársát a tudományterületen ellehetetleníti. A hatalom az értelmiségi számára fantom, s egyben démon, akitől szabadulni nem bír, de megveti, miközben nem tudja, hogy megvetésétnek tárgya önmaga. Mint a prűd szűzlány, akit éget a kíváncsiság, hogy vajon mit csinálhat a prostituált az utcasarkon, szenved el nem követett bűnei miatt, melyek jobban sújtják, mintha elkövette volna azokat.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 7, 2009 @ 4:07 du. • válasz erre
Prűd szűzlány, akit az utcasarki mesterség fortélyai izgatnak…
(Azt hiszem telitalálat!)
Hogy ott mi lehet! Mármint az utcasarkon, amikor ő, mármint a prűd szűz, egész nap majd elájult, annyira rosszul volt, mert reggel a liftben véletlenül nekinyomodott egy – ráadásul férfi. Még nyugtatót is be kellett vennie. Tiszta szerencs, hogy kosaras melltartó volt rajta! Vagy mégsem? (hogy a tanszékvezetőt visszafordítsam szűzkurvára).
január 7, 2009 @ 10:09 du. • válasz erre
A tudás hatalom. Hogyan lehet a tudással hatalmat gyakorolni annak, aki hatalmat akar gyakorolni? Nézzük a köznapokat. Először is kell valamifajta hatékony – bocs – tudás, olyan, amire valaki valamiért igényt tarthat. (Presztízst ad, segíti az eredményes aktivitást stb.) Másodszor kell egy olyan közeg, amelyik ezt a tudást használni tudja és értékeli. Ha ezek közül az egyik hiányzik, akkor a hatalmat gyakorolni kívánó tudás birtokosát kellemetlen érzések kerítik hatalmába és az első emberbe, akivel összetalálkozik – és gyengébb nála – belerúg. Ha viszont erősebbel hozza össze a sors, akkor irigykedve rühelli, miközben esetleg be- benyalint egyet. Gondolom az teljesen mindegy, hogy melyik feltétel hiányzik, mert annyira nem lehet hülye, ha hülye, hogy azt mondja, ő a hülye. És közben persze lehet kuszán vágyakozni az elérhetetlen gyümölcs – a hatalom – iránt, úgy hogy még Erik se bogozza ki.
január 10, 2009 @ 7:25 de. • válasz erre
Én már ott leragadtam, hogy MAnapság hogyan lehetne definiálni az értelmiség fogalmát!??
január 10, 2009 @ 3:19 du. • válasz erre
Válasz DeprimaDonna hozzászólására (#3):
Alighanem kihalóban levő állat, akarom mondani emberfajta. Annak az individualizációnak a szimbóluma is, élharcosa is, amelyik még a mítoszok lezárultával elkezdődött (nagyjából csak most lezáruló) korszakban és korszakkal közösségként adott határok átalakításával foglalatoskodott.
Mintha a határok átalakultak volna, és új helyükön most véglegesülnének épp azáltal, hogy most történik az új határok által kitöltött keretek betöltése (elfoglalása). És nem utolsó sorban elfoglaltatása azáltal, hogy az értelmiségi szerep utódai politikusként, vállalatvezetőként (és csak a franc tudja, miként nem) most “terelik” oda azokat, akik maguktól nem akarnak menni. :-/
Még talán azt sem mondanám, hogy már nincs értelmiség, csak azt, hogy eredeti szerepe/identitása másodlagossá vált. A főállásuakat felváltják azok, akik mellesleg értelmiségiek is.
Ps: szóval nem elakadtál, hanem szerintem nagyon is jól jár(t) az eszed, csak az ebből adódó következtetéseidtől meg-megijed(het)sz. (Mint egyéb megnyilvánulásaidból sejthető, olykor nem is kicsit.)
január 10, 2009 @ 3:25 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Ps2: még azt is megkockáztatom, hogy azért (is!) meg-megijedhetsz, mert (talán neveltetésed okán is) az akarsz/lenni maradni, amiről – mint kommented is mutatja: másoknál is jobban éppen Te – tudod, hogy megszünőben/átalakulóban van. (És megszünni is, de átalakulni is nem a legkellemesebb dolog, de szenvedni sem.
)
január 10, 2009 @ 8:09 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Köszönöm a kimerítő választ és a megnyugtatást!
Érdeklődve várom a holnapi bejegyzésedet!