«
»

Essex

Heidegger boldog lett volna, ha ott van azon az este, amikor Erzsébet figyelmeztette a végzetes írországi útjára induló Essex-et, hogy tegyen különbséget „verisimile” és „potest fieri” között. Erzsébet értette, míg Essex nem hallotta a lét szavát, s belement egy kalandba, melynek sikere lehetségesnek tűnt, ám valószínűtlen volt. Be is bukott, s bukásáért életével fizetett. Ám Erzsébet sem járt jól. Ő is beleesett a csapdába, csak nem ott, ahol Essex. Egy másik síkon ő is vak és süket volt. Győzött Essex felett, de veszített önmagával szemben. A két embert eltéphetetlen kötelék kapcsolta össze. Mindkettőt az vonzotta a másikban, ami nem volt meg benne. Essex szép volt. Teste nyúlánk, tekintete derűs és bátor, mosolya lebéklyózó, érintése borzongató. Erzsébet Essex szeretett volna lenni, hiszen ő maga csontos, ösztövér, viszketeg bőrű, savanyú tekintetű nő volt. De ő volt a királynő. Essex a hatalmat, az erőt, a határtalan akaratot szerette benne, ami benne nem volt meg. Neki csak egy tökéletes teste volt. Ez a test a királynő akaratából elpusztult. Nem hitte, hogy hiányozni fog, hiszen hozzászokott, hogy elég, ha int, s ami és aki ott van körülötte, örökké eltűnik, s nem hiányzik többé. De Essex hiányzott, s hiányába a királynő belehalt. Ő is összekeverte a lehetségest és a valószínűt.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található

Címkék:

kedd, október 14, 2008 @ 7:37 de., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback

6 vélemény ide: “Essex”

  1. 1
    lucifer szerint:
    október 14, 2008 @ 8:39 de. • válasz erre

    Van nekem bajom elég – mondta apám. Hogy ez most miért jutatott az eszembe, azt nem tudom.

  2. 2
    Lux Erik szerint:
    október 14, 2008 @ 8:43 de. • válasz erre

    Válasz lucifer hozzászólására (#1):

    Megmondjam, hogy mit sejtek? :-)

  3. 3
    lucifer szerint:
    október 14, 2008 @ 9:04 de. • válasz erre

    Töprengenék még, ha lehet.

  4. 4
    Lux Erik szerint:
    október 14, 2008 @ 9:05 de. • válasz erre

    Válasz lucifer hozzászólására (#3):

    :-D Lehet. :-)

    A marháskodáson csak félig túl, és visszakanyarodva a bejegyzéshez: Heidegger nem hiszem, hogy a lehetséges és a valószínű distinkcióján merengett volna, vagy ha mégis, és magyarul tette volna meg, :-) akkor valószínűleg :-D azzal játszott volna el, hogy a lét saját rendje szerint “színezi” át :-) a lehetőségeket (ami talán nem más, mint az addig elrejtett “átderengése” :-) ).
    Valószínűleg azonban egy olyan passzussal is kiegészítette volna gondolatmenetét, hogy a lét annál inkább van “itt” (azaz lesz a sein-ből da-sein), minél inkább a valószínűtlenebb valósul általa meg, mert annál inkább feltárul, ami addig rejtve volt stb. (És hátha Aristo is bekapcsolódik: annál inkább a valószínűtlen valósul meg, minél inkább da-sein-ként, azaz nem általánosként – létként – ismer önmagára.)

    A marháskodástól távolodva: legalább ennyire érdekes, hogy mindketten önmaguk hiányát látták viszont a másikban (férfiként és nőként is, rútként és szépként is, korlátlan hatamúként, és korlátozott hatalmúként is).

    Sarkítva: Essex volt az egyetlen, aki mert nem (vagy mert ostoba volt, nem tudott) háziállatként viselkedni.

  5. 5
    lucifer szerint:
    október 14, 2008 @ 7:51 du. • válasz erre

    És Bacon volt a kappan!

  6. 6
    Lux Erik szerint:
    október 14, 2008 @ 7:56 du. • válasz erre

    Válasz lucifer hozzászólására (#5):

    Igen… …de mondható úgy is, még a kappan is egy Bacon volt. :-)

Leave a Reply