A nők kora II: Eva Hesse
Eva Hesse (1936-1970) absztrakt expresszionista (de azok indulati brutalitását rémisztő személyességgé derítő, nagyrészt olajjal készült) festményeinél is jelentősebbnek vélem, hogy a kollázzsal felerősödő, a képsíkról kivezető művészettörténeti folyamat folytatójaként még cím nélkül, de (a többi remekműve mellett) a lasztexbe öltöztetett polimerekkel nemcsak a nőisors-összegzőjeként, de a féregként “térden” tekergő férfisors időleges különbségének, és főként variánsainak megörökítőjeként azok elkülönítéséhez teremtett nemcsak gondolati lehetőséget.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
december 1, 2011 @ 7:26 de. • válasz erre
Eva Hesse szerintem besorolhatatlan. Bizonyos csoportosítás a Minimal Arthoz sorolja
december 1, 2011 @ 7:28 de. • válasz erre
Nem Éva Hesséről (hanem némelyik olajképéről) írtam, hogy absztrakt expresszionista: “Eva Hesse (1936-1970) absztrakt expresszionista (de azok indulati brutalitását rémisztő személyességgé derítő, nagyrészt olajjal készült) festményeinél is jelentősebb…”
Az absztrakt expresszionistát sem szeretem, – de nagyjából érzem/értem a referenciáját – mert egy perspektivikus képnél csak egy perspektívával játszó kép absztraktabb. Tdkp a figuratív, de nem centrálperspektivikus képekre használom. Amiként az expresszionistát is rossznak vélem, mert egy dolog minél komponáltabb, annál expresszívebb, és annál inkább nemcsak dolog, hanem mű Más kérdés, hogy az “azonos mértékben”
:-) komponált művek közül a figurálisak (valószínűleg) expresszívebb, a figurálisak közül pedig azok és olyan mértékben expresszívebbek, amilyen mértékben az “arc” dominálja őket, de csak harmadlagosan. Másodlagosan a megszokottól, a standardtól eltérő (karakterizáló) megjelenítés, és elsődlegesen a színhasználat.