Faj és osztály
Első éves szociológia szakos hallgatók már tudják, hogy az emberek megkülönböztetésének két módja van: az egyik, melynek megszerzése érdekében semmit sem kell tenniük, a másik, melyet megszerezhetnek, de el is veszthetnek. A szociológusok rendszerint csak azzal foglalkoznak, hogy a faj és az osztály mit jelent az élet szempontjából. A politikusok azonban tudják, hogy e két megkülönböztetési lehetőség nemcsak az élet, hanem a halál pályáját is kijelölheti. Egyes demokratikus rendszerekben emberek élete veszélybe kerülhet, mert az uralmon lévőknek nem tetsző fajhoz tartoznak, míg más nem demokratikus rendszerekben az uralmon lévőknek nem tetsző osztályok tagjait irtják. Van-e különbség a kétféle írtóhadjárat között? Ez a tegnapi Lenin-vita és a holnapi Hitler-vita kérdése.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 21, 2009 @ 1:47 de. • válasz erre
Érdekes lenne egy vizsgálat, ami megerősítené, vagy cáfolná azt az észrevételem, miszerint azt vélem tapasztalni, hogy egyrészt csak Hitlernek vannak ma is hívei, ugyankkor (nem hívei között) jóval negatívabb a megítélése.
Ezt három dolggal vélem magyarázni:
1/ az antiszemitizmus hagyományának elevenségével.
2/ az ember változtathatatlansága (irreverzibilis genetikai meghatározottsága) (az antiszemitáktól eltekintve) jelenleg(? vagy egyre) idegen(ebb) a közgondolkodástól.
3/ Lenin emberképe (eltekintve a tiszteletre méltó Aristo düh okozta érzettorzulásaitól) rokon a (jelenleg?) köznapi(vá váló) személettel: az ember gondolkodását több-levésbé meghatározzák körülményei.
A meghatározottság mértékéről való vélekedésben, és az ebből adódó következtetésekben van “csak” eltérés napjaink közgondolkodása és Lenin nézetei között.
Érdekes, hogy ettől a – talán csak általam váélelmezett – közgondolkodástól épp annak a tudmányágnak a képviselői térnek el, akiknek elődeire Hitler hivatkozott: a biológusok, genetikusok , orvosok. Ez a szakadás/eltérés érhető talán tetten (ez a törésvonal rajzolódik ki) a(z orvosi diplomával rendelkező) pszichiáterek és a (bölcsész végzettségű) pszichológusok között is. Velünk élő Lenin, bennük élő Hitler.
Lehet, hogy csakugyan nemcsak a múzeumokban vannak, az Üllői úton is élnek dinoszauruszok?
január 21, 2009 @ 9:08 de. • válasz erre
Nem akarom átírni a feladatot, de szívesebben vetném össze Sztálint és Hitlert. Lenin – úgy hiszem – ezzel a feladattal a maga mélységében nem találkozott. Ő még rendkívüli idők, rendkívüli megoldásaival bajlódott. A tömeggyilkolást, mint a hétköznapi normáknak megfelelő gyakorlatot Sztálin vezette be. Kíséretül valami olyat mondott, ha az osztályt megsemmisítjük, akkor a volt osztály tagjaival semmi bajunk. Az jár rosszul, aki nem ért a szóból, aki nem tanul. És ezzel elméletileg esélyt adott. Hitler ezt elméletileg sem tette meg. Ő a végső megoldásban gondolkodott. Mindenkit ki kell nyírni. Mindez összefüggésbe hozható a gyilkolás ideológiájával, tárgyával is. Az osztály megsemmisíthető anélkül, hogy tagjai megsemmisüljenek. A faj esetében ez nem megy.
Nos, az áldozatok szempontjából nézve azoknak azt hiszem mindegy volt, hogy minek a nevében gyilkolják őket. Nekik itt se, ott se nyílt egérút.
január 21, 2009 @ 10:38 de. • válasz erre
Alapjaiban nincs!
szerintem mikor a kérdés felmerült, már lehetett tudni a választ.
Az osztályharc és az nemezetek közötti harc között semmi különbség, hasonlóak a motivációs és cél eszközök, a célok stb.
mindkettő vmi manipulatív, mesterségesen gerjesztett konfliktus helyzet.
Nem kell átírnunk a feladatot sem, lehet szó Hutu-Tuszi háborúról, a Kínai kultúrális forradalomról, Milosevic céljairól.
Itt ugye az alap felvetés már a humánum ellen irányul, vki nem tetszik nekem, akit meg tudok különböztetni vmilyen tulajdonsága, hova tartozása alapján, és a megsemmisítésére, elhatárolására teszek kísérletet.
gondoljatok, mit tettek az amerikai és szovjet katonák a “nácinak gyanúsítottakkal” éveken keresztül saját barakkjaikban….
január 21, 2009 @ 10:59 de. • válasz erre
Na, akkor begyűjtök még egy feketepontot. Lehetett volna XX. kongresszus a Harmadik Birodalomban? És ha igen, miről szólt volna?
január 21, 2009 @ 11:37 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Ha feladat, akkor a nehezebbik része 1933 teljesítése volt, és Oroszország 1933-a 1917 volt, és ott Lenin a III. Birodalom, akarom mondani a Szovjetúnió alapítója.
Sztálin és Hitler? Az egyik felszámolt egy válságot, nem véletlenül lett a Time magazinban az év embere, a másik, Sztálin, okozott egy éhinségig mélyülőt.
A válságkezelésük közös melléktermékének a tömeggyilkossággal kapcsolatban viszont, mint előző kommmentemből is sejthető, a Te álláspontod van közelebb az enyémhez.
január 21, 2009 @ 11:45 de. • válasz erre
A düh nem érzettorzulás, hanem maga az érzet:))
Amit Erik ír abban sok igazság van, bár szerintem az ok prózaibb, az, amit Lenin képvisel egyszerűen közelebb van hozzánk. Ami az antiszemitizmust illeti – sokan elfeledkeznek róla – annak bizony széleskörű hagyományai vannak a Lenini-Sztálini időkből is, lásd a volgai “németekkel” való bánásmódot, továbbá az antiszemitizmus nemes orosz tradíció, lásd a pogrom szó eredetét, vagy a fekete százak történetét. A galíciai zsidók pontosan a cári zsidóellenes kampányok miatt jöttek tömegével a liberális monarchiába, illetve a magyar királyság területére.
Ami az eredeti kérdést illeti, pontosan itt is volt már vita róla, álláspontom változatlan: nincs különbség az embercsoportok kiirtása között, történjen az faji, vagy osztályalapon. Nincs különbség, először is mert az áldozat szempontjából – és itt csak az áldozatoknak lehetnek szempontjai – teljesen mindegy, hogy miért irtják ki. Nincs különbség másodszor, mert mindkét esetben a szerencsétlent nem egyedi tettei, vagy kvalitásai alapján, hanem hova-születése okán mészárolják. És végül, harmadszor, nincs különbség, mert ha volna, úgy különbséget tennénk – megengedhetetlen módon – ember és ember között a lemészároltatáshoz való jog tekintetében.
Bármilyen furcsa is de az embernek nagyobb szüksége van, a lelki békéje szempontjából, ellenségekre, mint barátokra. Ezért azután az ilyen és ehhez hasonló dolgok mindig is előfordultak és – tartok tőle – elő is fognak fordulni a történelemben, olyannyira, hogy egy olvasatában, ezek maguk alkotják a történelmet.
Ami Lucifer hozzászólását illeti, úgy vélem, tévedsz. Lenin pontosan tudta, hogy mit csinál. Az első gulágokat az ő utasításai alapján hozták létre, a proletárdiktatúra gondolata – ami ezek ideológiai alapja volt – az ő fejéből pattant ki.
Hitler nem akart mindenkit kinyírni. Csak 1942 januárjában tartották Berlin mellett az ún. wannseei konferenciát, ahol elhatározták a zsidók kiirtását, addigra már persze zsidók százezrei pusztultak el az éhség és a járványok miatt, vagy a sonderkommandók kegyetlensége folytán. A közvetlen cél – eredetileg – a zsidók kiűzése volt, a szentföldre – ezt az angolok nem engedték – majd Madagaszkárra, az sem jött össze, 44.-ben teherautókra, meg ritka fémekre akarták elcserélni a maradék 1,5-2 millió zsidót, de a szövetségeseknek nem kellettek.. A holokauszt kérdéskörben fokozottan érvényes az, amit Napóleon nevű kollégánk mondott: “a történelmet a győztesek írják” A történelem uralkodó baloldali narratívájából ezek természetesen hiányoznak, illetve jelentéktelenként vannak feltüntetve, mint pl. a szerencsétlen lengyelek már-már rutinszerű átverése – azért tört ki a háború, hogy ne legyenek német gyarmat, ezért azután orosz gyarmat lettek, mert az nekik jobb – a vörös hadsereg állatias kegyetlenkedései megszállt országokban stb. Nem hibáztatlak, neked is nyilván ugyanúgy tanították ezeket a dolgokat, ahogyan nekünk: sehogy sem, bár közben – állítólag – volt valami rendszerváltozás vagy mi…
január 21, 2009 @ 1:07 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
Számomra a kommented harmadik passzusa a legtanulságosabb – és nagyon köszönöm! A holokauszt így a manifeszt és látens (tudatos és tudattalan) antiszemitizmus összjátékává kezd átszíneződni bennem. Az elemeket, amiket felhasználsz ismertem/tudtam, de szuperül raktad őket össze, még egyszer köszönet érte!
A genociídium következményeinek megítélésében sincs köztünk nézetkülönbség, inkább részben terminológiai (lehet-e nép egy osztály). Részben, de nyilván olvastad az 1. kommentem is, nem ismétlem magam.
Ráadásul nem is nézetkülönbség talán a helyes kifejezés, hanem szemléletmód, másik aspektusát látjuk hangsúlyosabbnak, de (nagyjából mintha) ugyanannak a dolognak.
Érzés- érzet.
Mint tudod, terminológiai dzsungel.
Mivel (többek között) utálok össze-vissza beszélni. Épp erre is vonatkozó szóhasználatom szinte folyamatosan javíthatom/pontosítom, amit persze nem kell ismerned, elfogadnod még kevésbé!
Érzésnek egy szervezet állapotait nevezem, amelyek közül érzet néven megkülönböztetni vélem azokat, amelyeknek szervezeten kívüli okai vannak, hogy a szolipszizmus (legalább némelyik) csapdáját és a hallucináció és a “helyes érzékelés” közötti különbség nehézségeit legalább némileg megkerülhessem, az utóbbiak között képzet szinten teszek különbséget, ami az érzésváltozás (vélt vagy valós) külső okának azonosításaként keletkeznék.
Így terminológiám szerint a harag érzés, ami az érzetkenek és a képzeteknek nem a legmegszokottabb “anyaga”, és így – az átlaghoz, a megszokotthoz képest – lehet érzettorzulásról beszélni.
Mindez azonban még – szerintem többé-kevésbé – a prehumán réteg, mert (nálam) erre épül az imágó, ami egy érzet nyelvi rögzítése lenne, ha az lenne.
január 21, 2009 @ 1:25 du. • válasz erre
A szövetségesek nem biztos, hogy látens antiszemitizmusuk megnyilvánulásai miatt nem “cseréltek”. Talán a szempontjaik között inkább dominált a győzelemre való törekvés, s nem akarták a német birodalmat megsegíteni azokkal a pénzeszközökkel, amikhez a csere révén jutottak volna. A győzelem a további saját állampolgárok életének védelmét is jelentette.
január 21, 2009 @ 2:04 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#8):
Biztosnak nem biztos, de elég valószínű
(hogy az is játszott – más szempontok mellett, amelyek kiözül jónáhány lehetett mondvacsinált, tehát az antiszemitizmus önmaguk előtt való takargatása/”ideológiája”), és így – köszönet érte! – még összébb áll a kép! 
Mi más magyarázná a zsidó állam fellépésének folyamatos elítéléseit a derék terroristákkal szemben?! (Már a felivlágosodásból/liberalizmusból felfakadó őshülyeségen túl, ami az arányosság követelésével tulajdonképpen a közgondolkodásnak – ha nem is a kőkorszakba, de – a talio-elvig való visszazüllesztésén munkálkodik, még akkor is, ha fennköltnek vélt marhaságokra (a leváltozatosabb istenpótlékokra) hivatkozik eközben. Egy fogért szigorúan csak egyet, és ha lehet őrlőt, csak őrlőért. Mint Shylok a Velencei kalmárban! Amiről most kezdem gyanítani, hogy projekció, önmagunk, az európai, a renaisance-ban születő “új” gondolkodás zsidókra való kivetítésének a terméke – természetesen Shakespeare zsenije mellett, de inkább jóval után.)
január 21, 2009 @ 3:59 du. • válasz erre
Lenin idejében többesélyes volt a játszma, és nem azért, mert Lenin jó és kedves volt, hanem mert benne volt a pakliban a NEP (Egy lépés előre kettő hátra) A gondot nem Sztálin hozta, hanem a NEP alacsony hatékonysága(!), aminek alapvető oka a rossz birtokstruktúra volt. A piacpárti Buharin még nagy ember, de e kérdés kezelésében mintha tehetetlen lenne. Erre a váláságra adott Sztálin egy terrorisztikus – Nagy Sándoros – választ, ami rendszerré nőtte ki magát. (A piac destabilizálja a birodalmat ez írja meg a Buharin halálos ítéletét. Innentől kezdve nincs rá szükség. Haszontalan. Hasonlóan lesz felesleges Trockij is. A permanens forradalom kivitelezhetetlen, finanszírozhatatlan. Haszontalan. )
, de bennük volt.
A két diktatúra között azért tartom fontosnak a különbségek világos megtételét, mert nem csak áldozatok vannak, hanem túlélők is. Ha nem látjuk a különbségeket, nem tudunk hozzájárulni a diktatúrák utáni világ felépítéséhez.
A nácik folyamatosan belelovalták magukat a gyilkolásba és ehhez gyártottak maguknak elméleteket. Nem mondtak le a maguk permanens harcáról, nem volt náci XX. kongresszusuk. Goebbelsné megöli ártatlan gyerekeit, mert nem élhetnek olyan világban, amelyik nem nemzeti szocialista. Stb. A nácik életben maradhattak volna, ennek a lehetősége bennük volt, de véletlenül se jött elő.
Sztálin óvja a birodalmát, borzalmas áron, de óvja. Később a kommunisták képesek voltak magukat pacifikálni. És ennek okai bennük volt. Véletlenül jött elő
De szerencsétek van, mert el kell mennem!
január 21, 2009 @ 6:59 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Valóban lovalták. Csak az a kérdés újabban számomra, hogy csak magukat, vagy némiképp őket?
A III. Szovjet Birodalom fennállásának hanyadik évében is volt, a híres neveztetes XX, aminek nyomán talán még 56-ot sem verték, Csehszlovákiát sem gázolták le (pont ők? a XX után az emberarcú szoicializmist? Ugyan!)- sőt, talán még a berlini fal is áll?
És- annyi év után amiennyi 17 és a XX. között eltelt, mi is volt Hitlerrel?
A reflexivitás nem azonos álláspontunk feladásával, de gondolom, ezt Te is így gondolod.
január 21, 2009 @ 7:30 du. • válasz erre
Lucifer barátom téged félretanítottak. A NEP nem volt más mint taktikai manőver, amit az országosan kitörő, tömeges parasztlázadások váltottak ki, az utolsó csepp a pohárban a kronstadti matrózlázadás volt, Lenin egyszerűen rákényszerült a meghátrálásra. A gyors irányváltást annál könnyebb volt végrehajtani, mivel – a saját hatalmán kívül – semmiféle meggyőződése sem volt. Azt nem tudom honnan veszed, hogy Buharin “piacpárti” lett volna, ha ez így lett volna 10 percig sem él.
Egyébként Sztálin pontosan a Trockij-Preobrazsenszkij modellt valósította meg…
január 21, 2009 @ 8:04 du. • válasz erre
Egyik gonosztett nem menti fel a másik gonosztettet. Ebben Aristoval feltétlenül egyetértek. A cári család (meg a többiek) kiirtását nem lehet megbocsátani, s abban Lenin volt a ludas. Maga az elv, miszerint ha nem születtél proletárnak szabad préda vagy, szintén V.I. leleménye, aki háborgó lelkiismerete lecsillapítására az Apassionatát hallgatta. Kedvenc olvasmánya Dante Pokla volt, a Purgatórium lapjait pihenésként forgatta, a Paradicsomról meg beszélt. Ezzel együtt sem lehet azt állítani, hogy Hitler elve nem volt még riasztóbb. Nem győzhetett, többek között Aristo kedvenc Churchill-ja miatt nem, aki nem átallott Sztálinnal kvaterkázni, mert Hitlert még kevésbé szerette.
január 21, 2009 @ 8:27 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#13):
Nem hiszem, hogy Churchill különösebben különbséget tett volna Sztálin és Hitler között, egyszerűen Hitler szeretett Angliáját is fenyegette, szövetséges Japán pedig a Brit Birodalom Távol-Keleti részét, ezért fogott össze Sztálinnal, mert ő nem volt ilyen veszélyes a brit érdekekre. tudod: “Angliának nincsenek állandó barátai, Angliának állandó érdekei vannak”, ahogyan azt Pitt találóan megjegyezte… Amikor a vörös hadsereg a nyugat kapujába – Németországba – ért meghirdette ellen a hidegháborút.
január 21, 2009 @ 9:36 du. • válasz erre
Erik! A linkek nem érthetőek.
A sztálini és a hruscsovi szovjetunió között tényleg van különbség. A XX. kongresszus tényleg vízválasztó. (Az emberarcú szocializmus viszont nem ehhez kapcsolandó. Az a prágai tavaszhoz, illetve, ha jól emlékszem ezt követően az eurokommunizmus jelszava volt)
No de a buharini irány az talán még az idős kdnp-és hölgyek számára is világos. Ők még tanulták – Aristo nem járt szemináriumra – hogy Buharin a SZU Kommunista Pártján belüli opportunista elhajlás, majd a szocializmus építésével szembeni jobboldali ellenállás képviselője volt. Azért lett ő mindez, mert a húszas évek elején, közepén a NEP-et támogatta. Ellenezte a gyors iparosítást és a mezőgazdaság kollektivizálásának beindítását, és a piac fenntartása mellett érvelt. Ez idő tájt e témában Buharin és Sztálin szövetségesek voltak. Ez kb. 27-ig így volt, amikor is súlyos agrárválság sújtotta az országot. Nem volt elegendő felvásárolható gabona, a város éhezett. Az ezt követő 1928-29. évek gazdasági vitákkal teltek. Alekszej Rikov – miniszterelnök – és Nyikolaj Buharin többek között az egyéni mezőgazdálkodás és a piac megőrzése mellett kardoskodtak. Ez tény. Sztálin viszont kollektivizálni és beszolgáltatni akart. Ő nyert. Ezért bátorkodom azt állítani, hogy Buharin piacpárti volt.
Ez az időszak, a NEP, ez a vita ugyanúgy a kommunizmus története, mint a többi, a kommunizmus történetén belül elemzendő. Buharin akkor is kommunista volt, amikor a piac mellett érvelt és ő is így is, úgy is a kommunizmus történetén belül elemzendő. Ha ezt kihagyjuk, akkor lesz aki Sztálint hagyja ki, mert szerinte az nem volt az igazi. Itt nem lehet csipegetni.
Trockij nem volt egy kedves nővér ezt én nem állítottam.
január 22, 2009 @ 12:43 de. • válasz erre
Ej, de szép is volna egy olyan történelem, ahol a tiszta erkölcs nevében egy szennytelen és érdekek nélküli, a gazdasági fejlettségtől sem korlátozott viszonyrendszerben csupa liberális, vagyis tökéletes emberpéldány uralkodna és élne, persze még az uralkodást is primus inter pares alapon képzelve el!
Szóval szép lenne, valódi gyönyör, a választások leegyszerűsödnének erkölcsi parancsokra. Pontosabban BETARTOTT erkölcsi parancsokra: ne ölj, ne lopj, félre ne kefélj – bár ez utóbbi szebben hangzik a papok szájáról.
január 22, 2009 @ 12:57 de. • válasz erre
Visszautaltam a régebben írottakra.
Ha nem csal az emlékezetem, az emberarcú szocializmus széttaposására a XX. után került sor, ha Buharin élt volna, talán minden másként történik, de ne élt, és úgy történt, ahogy.
január 22, 2009 @ 7:50 de. • válasz erre
Buharin egy görény volt. Elárult mindenkit. Trockijt, Kamenyevet, Zinovjevet, mindenkit akit ismert. Sírva könyörgött és hízelgett Sztálinnak a börtönből. Nagy ívben tett a NEP-re, az emberekre, a kommunizmusra, mindenre. Túl akarta élni és hatalmon akart maradni, hogy élvezze mindazon kiváltságokat, melyeket az éhező, megnyomorított oroszok millióitól elvettek. Szemléket szeretett volna újra tartani a gulágokon és kedvtelve nézni az “ellenség” pusztulását.
Pusztulnia is azért kellett, mert – az isteni igazságszolgáltatáson túl – született jellemtelen áruló volt.
Hogy ezt megvilágítsam, álljon itt egy történet. Anno, mikor Khomeini ajatollah visszatért Iránba és átvette a hatalmat, kivégeztette a hadsereg teljes vezérkarát, holott tudott volt, hogy ők segítették vissza őt. A következő frappáns magyarázatot fűzte mindehhez: “Ezek egyszer már elárultak valakit”. Milyen igaz. Aki egyszer áruló volt, áruló marad mindörökre, gyanús, tartani kell tőle. A történelem nagy gyilkosai mind jellemtelen árulók révén jutottak hatalomra, akiket azután megvetettek és általában ki is irtottak és a végén keserűen, magányosan, az őrülettel küszködve fejezték be undorító földi pályafutásukat, a dögre gyülekező hiénák üvöltése közepette. A híres, nevezetes XX. kongresszus a hiénák éji dala volt, akik megpróbálnak oroszlánnak látszani, de – mivel csak hiénák – kénytelenek falkában járni.
Ezért kellett pusztulnia Buharinnak is, mert született áruló volt és Sztálin pontosan tudta ezt, hiszen az ő és a hozzá hasonlók segítségével vette át a hatalmat, azokéval, akik elárulták fegyvertársaikat, barátaikat, ellenségeiket, a népet, az eszmét – mindent. Ők voltak un. “élcsapat”, élükön a “nagy tanítóval”, Leninnel. Joggal gondolhatta tehát Sztálin: “Nem kár értük!”. Talán – a lelkük mélyén – maguk is tudták, hogy megérdemlik, ahogyan Koestler regényének a “Sötétség délben” főszereplője is.
Az az igazság, hogy fasiszta és kommunista: egy kutya. Mindketten az első világháború lövészárkainak mocskából emelkedtek ki, az értelmetlen háború őrületéből, ezt az őrületet használták hatalomra kerülésükhöz, ezt az őrületet használták a hatalmon maradáshoz és ez az őrület fordította egymás ellen őket, testvérharc volt ez a javából.
január 22, 2009 @ 8:55 de. • válasz erre
A felhevült költő zengi az igazságait. De vegyük észre ennek a halom ál-humanista, szkeptikus csacsogásnak a következménye a dehumanizálás. A gondolat megfosztódik az emberekre, az emberi csoportokra, a történelemre való vonatkozásaitól. Ami marad az, az átkozódás. Az eligazodáshoz, az értelmes cselekvéshez nem kíván hozzájárulni. Országos eső. Az én mázlim, hogy itt legalább az alany állítmány egyeztetve van.
január 22, 2009 @ 9:07 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#19):
