Lux Erik - Csepeli

Nők napja

Lux Erik — Tue, 09 Mar 2010 06:51:17 +0000

Nem sokáig lesz nők napja, ha így haladnak a dolgok. A nők rohamosan emancipálódnak, vedlik le korább szerepeiket, mint a kígyók. Helyükbe senki sem áll, hiszen puszta sztereotípia, miszerint gyermeket szülnek, s ezt követően csak azért viselkednek anyaként, mert ezt elvárják tőlük a gyerek szerepének megfelelően viselkedő személyek. Új társadalom épül, holnapra nemközivé lesz a világ, nem lesz se férfi, se nő, csak ember.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.

Haruspex szak

Lux Erik — Mon, 08 Mar 2010 07:36:12 +0000

Olvasom a Hentes és Mészáros Szakközépiskola honlapján, hogy megújul a képzés. Senki sem akar se hentes, se mászáros lenni, a jelentkezőket elszívja a bölcsészkar meg a média. A jövő évtől beindul a haruspex szak, melyre az igazgató szerint nagy a kereslet. Mivel kétnyelvű lesz a képzés, Brüsszelben is lesz karrierlehetőség. A jövő ugyanis sehol sem ismert, de mindenki szeretné tudni, különösen, ha politikus vagy menedzser. Az oktatók készen állnak az új feladatokra. Megtanítják a hallgatókat az állatok levágására, tüdejük, szívük, májuk kivágására. Az már az elméleti szakemberek dolga, hogy a látottak értelmezésére megtanítsák a hallgatókat. Neves szemiotikai szakemberek mondják majd el, hogy mi a tudományos alapja annak, hogy az állatok belső részei jelei lehessenek az ott nem lévőnek, ami azonban ott lehet, különösen akkor, ha a jelek jelentését helyesen fejti meg a haruspex. A Magyar Ornitológusok Szövetsége közleményben fejezte ki tiltakozását a leendő képzés ellen. A politiológusok viszont nem tartanak a konkurenciától.

A szeretet helye

Lux Erik — Fri, 05 Mar 2010 06:29:41 +0000

Politikai antropológiáról nem lehet beszélni politika és antropológia nélkül. Az ember úgy része a létnek, ahogyan a tükör képe az. A helyzet persze bonyolultabb, mert mind a lét, mind az ember végtelen és meghatározhatatlan, csak éppen az egyik mikroszinten, a másik makroszinten az. Bonyolítja a viszonyt az idő, melynek múlása megkülönbözteti az előbbit a későbbitől. A későbbi vétlen, de mivel előbb-utóbb későbbi lesz belőle, ártatlanságát elveszti, ha hihetünk Aanaximandros talányos töredékének. A bűn, ha nem erkölcsileg nézzük, a romlás, a pusztulás, mely akkor lesz vétek forrása, ha siettetik, s ki más teheti ezt meg mint az ember, aki alapesetben teszi a rosszat, de ha felhatalmazással, akkor a rossztevés ereje már a hatalomtól való, s onnan csak egy lépésnyire vannak az istenek. Eddig semmi újat nem mondtam, de hirtelen eszembe jutott Empedoklész, aki a viszály mellett a szeretetet is felvette rendszerébe. Ha a viszály a rossz, a szeretet a jó. Az ember alapesetben egyként hajlamos a rosszra és a jóra, melyet ha a hatalom pozíciójából gyakorol, akkor a provenancia éppúgy isteni, mint azt a rossz esetében láttuk. Nem folytattam, mert láttam a szemeken, hogy mindez túl tömény. De még hozzátettem, hogy míg a viszály az időé, addig a szeretet időn kívüli. Lehet, hogy nincs is, de ez a gondolat már csak a lépcsőházban jutott eszembe.

Szenvedély

Lux Erik — Thu, 04 Mar 2010 06:51:55 +0000

A szenvedély szó töve nem véletlenül utal a szenvedésre, mely a szóban forgó esetben elszakíthatatlan a viselkedéstől. A szenvedély negatív értéktartalmú szó, s mintha benne bujkálna a szenvedélymentesen élő józan, becsületes, ámde bornírt ember izgalma és irigysége azok iránt, akik másképpen élnek mint ő. Nem várják a segélyt, nem keresik a kiskapukat, hogy ne fizessenek adót, nem dolgoznak fizetésért vagy önként, s egyáltalán nem csinálnak semmi olyat, amiről Dosztojevszkij oly sokat írt. Ezek az emberek szenvedélyeiknek élnek, míg meg nem halnak. Haláluk oka többnyire éppen a szenvedély, mely felszippantja életüket, redukálva őket egy-egy kényszeresen, nap mint nap megismételt tettre. Az irigység azonban indokolatlan. Aki szenvedélyének él, az a szó szoros értelmében véve szenved, de nem tud szenvedésétől megszabadulni. Nem azért iszik, kábítószerezik, játszik, szexel mert neki az annyira jó. Lehet, sőt valószínű, hogy az első találkozás a szerrel eufóriát okozott, a csillagokba repítette a próbálkozót, de ami utána jön, az fájdalom és megpróbáltatás, amit súlyosbít a meg nem értettség, félre értettség, a stigma, mely nem ereszt.

Csillagnépek

Lux Erik — Wed, 03 Mar 2010 07:05:37 +0000

Ha csak egyetlen csillag lenne az égen, éjszaka az emberek sokféleképpen látnák a csillag mozgását, ki jobbra, ki balra, ki előre, ki hátra követné az egyébként mozdulatlan csillag pályáját. Autokinetikus effektusnak nevezik a pszichológusok ezt a jelenséget. Persze a helyzet nem sokáig festene így, mert hamarosan táborok keletkeznének, melyeket a csillag mozgásának egységesítése jellemezne, más csoportokkal szemben, akik másként látnák ugyanannak a csillagnak a mozgását, Az efféle öröklődik, s emiatt a csillagnépek újabb és újabb nemzedékei között konfliktusok, békétlenségek, sőt háborúk törnének ki. Még szerencse, hogy egynél több csillag van az égen, s emiatt az efféle konfliktusok a szociál-pszichológusok laboratóriumába valók, miközben kint az emberek egészen más okok miatt gyűlölik és ölik egymást.

Örök visszatérés

Lux Erik — Tue, 02 Mar 2010 06:45:33 +0000

A filozófiában az a jó, hogy nem kell hozzá infrastruktúra, elég hozzá a test, meg az agy. A budapesti filozófiai intézet kétségtelenül eleget tesz ennek a minimál feltételnek. Messze van a városközponttól, a környéken csavargók, lakástalanok, lakótelepek hol didergő, hol forróságtól izzadó lepusztult lakói, mind megannyi potenciális Diogénész. Itt tartottunk előadást szerzőtársammal új könyvünk két témájáról. Mindkét téma az internet és a szellem viszonyát feszegette, az egyik a kultúra, a másik az értékek oldaláról. Először találkoztunk értő közönséggel, melynek tagjai komolyan vették, ami hallottak tőlünk, s amit mondtak nekünk. Azt mondtuk, hogy csak annak van esélye a jövőre, akik tudja, hogy mit keres és mit talál az interneten, s ez a képesség az internettől független módon alakul ki. Az értékek és az internethasználat között erős kapcsolatot találtunk, mely ráadásul Európában aszerint alakul, hogy hol volt a Karoling Birodalom. Szűcs Jenő boldog (vagy szomorú) lenne, ha látná, hogy milyen mereven követik a napi internethasználók az általa leírt európai regionális határokat. A változás csak annyi, hogy Észak-Európa leelőzte Nyugat-Európát, de mindkettő előtte jár Kelet-Európának, melyen belül alig-alig látszik a közép-európai árnyalat. Legközelebb a Millenárison lépük föl, addigra már a könyv is kézbe vehető lesz. A címe: Örök visszatérés.

A kreatív kormányzó

Lux Erik — Mon, 01 Mar 2010 06:58:20 +0000

Nem lehetett könnyű helyzetben Horthy, amikor 1943. április 16-án reggel Hitler óráról órára pontos beszámolót tartatott neki arról, hogyan próbálja Kállay miniszterelnök kivezetni Magyarországot a háborúból. A kormányzó körömszakadtáig tagadott, majd egy hirtelen fordulattal javaslatot tett a Führernek. Megemlítette, hogy álmatlan éjszakáin kigondolt egy módszert a távolba látásra, ami elősegíthetné a tengeralattjárók hatékonyságának fokozódását. A tengeralattjáró fedélzetéről sárkányt kell felereszteni , mely hátszél segítségével 100 méter magasba emel egy matrózt, aki könnyűszerrel láthat onnan mindent, amit lentről nem lehet látni. A Führer arra hívta fel a kreatív kormányzó figyelmét, hogy a tengeralattjáró legnagyobb veszedelme a légitámadás, amely nagyon gyors merülést követel meg, s ebben az esetben szegény matrózt nem vihetné a tengeralattjáró magával, ott fulladna meg a tengerben a sárkányával. A beszélgetés ezután tovább folyt a régi mederben, s nem egészen egy év múlva ért véget.

Lefele

Lux Erik — Fri, 26 Feb 2010 06:31:58 +0000

Van látogatóbarátabb galéria annál az udvari, ablaktalan, földszinti helységnél, melynek falaira tapasztva láthatók Vojnich Erzsébet új képei. Gombnyomás, az utcai kapu kinyílik, majd az udvaron át újabb gombnyomás, s maga Charon nyit ajtót. Látogató nincs, csak a képek, melyek remekül el vannak magukban. Lépcsők, lefele, ahonnan nincs vissza út. Akár félhetnénk is, de nem. Mindegyik képen van valami játékos, kacér, bohókás kis részlet, ami ha csábítóvá nem is, de elviselhetővé teszi az utat oda le. Mintha hívna, csábítana a mély, elvégre nem tarthat mindenki mindig felfele.

A vak és a látó

Lux Erik — Thu, 25 Feb 2010 08:54:42 +0000

Egy jó barátom megműtette a szemét, melyről mások nem tudták, csak ő, hogy nem lát. Egy szemmel látta, amit látott. A műtét előtt tanácsot kért, s azt mondtam neki, hogy a műtét fölösleges pénzkidobás, mert utána semmi olyat nem fog látni 2 szemmel, amit ne látott volna 1 szemmel. De kíváncsi és gazdag lévén mégis belevágott a szemjavíttatásba, s örömmel újságolta, hogy minden nagyon jól ment, lát, mint a sas. S ha vissza akar térni a régi módihoz, még váltogathatja is a szemeit, hol az egyiket, hol a másikat csukja be. Kérdésemre, hogy jobban érzi-e magát, azt mondta, igazam volt. Emlékeztettem Király akadémikus halhatatlan mondására, miszerint „a szem akadályoz a látásban”.

Szakadatlan fejlődés

Lux Erik — Wed, 24 Feb 2010 06:11:36 +0000

Szakadatlan a fejlődés, s ez a törvény a mobiltelefonra éppen úgy vonatkozik, mint a történészekre. Nemrég voltam egy kis konferencián, ahol egy történész azt fejtegette, hogy feudalizmus nincs, nem is volt, az csak egy szó, melyet a magafajtájúak használtak, amikkor még nem voltak fejlettek. A jelen lévő nem történészek akkor nem tudták, hogy a történész kollégái éppen azokban a napokban golyóznak ki egy egykor neves ellenzéki, ma inkább filozófiatörténeti munkásságáért ismert és elismert hölgyet színtisztán azért, mert nem tartozik egyetlen bandériumhoz sem, senkinek sem volt a lándzsavivője, mivel a felvilágosodás tanulmányozójaként úgy hitte, hogy nincsenek már kiváltságok, nincsenek urak, akik kényük szerint adnak és elvesznek, s nincsenek szolgák sem, akik uruk köntösének szegélyét hasonfekve csókolgatják vagy rettegve várják a pandúrt, hogy egy hajnali éjszakán elvigye őket valahova, ahonnan csak mint megtört alattvalók lopódzhatnak vissza az életbe, melyet áthat a színlelés, a teljesítmény fitymálása, az idegenség megvetése, s ahol a sikert a hiú öntetszelgés pótolja