Fehér paradicsom
Tegnap komoly témát vetettem fel, mely komolytalan fogadtatást aratott, ma megfordítom a sort. Kedvenc éttermemben ebédeltem, s rögtön feltűnt, hogy új lett az étlap, mióta nem jártam ott. Kiderült, hogy a szakács lett új, s ő hozta magával az újításokat. Az egyiket kipróbáltam. Fehér paradicsomleves volt. Mint megérdeklődtem, nem kis munka az embernek az Isten által pirosnak teremtett paradicsomot fehérré tenni úgy, hogy identitása megmaradjon. Az első kísérletek felemásra sikerült, a szín eltűnt, de vele a paradicsomság is. De mit tesz a hit, az elszántság és akarat, a végén megszületett az újítás. Teljesen olyan, mint a piros paradicsom, de fehér. A belőle készült leves is pont olyan, mint amilyet gyermekkoromban nem bírtam megenni, bármennyire is rám parancsoltak otthon. Kicsit fanyar, édeskés. Az egyetlen különbség, hogy otthon a nagyanyám nem tett garnéla rákot a levesbe
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Címkék: gyermekkor, innováció
február 3, 2010 @ 11:18 de. • válasz erre
A pirostalanított paradicsomleves rákkal, olyan újítás, mint a huszár ló nélkül görkorcsolyával. Elsőre idegenkedem tőle. Mert a paradicsomleves, az legyen paradicsomleves.
február 3, 2010 @ 11:59 de. • válasz erre
Többször, több helyen is olvastam, állítólag a színes ételekben lévő színanyagnak fontos szerepe van az egészség megőrzésében. Sőt a lélek egészségének megőrzésében is. Lehet, hogy valaki már fel is talált valami új lélekdiétát.
(Ha jól emlékszem, régen volt, az ételek színe információhordozó is biológiailag, figyelmeztet arra, mi ehető és mi nem. Például alapesetben az ember idegenkedik a kék és a fekete színű ételektől például. Mint mondjuk a Pepsi kék színű változatától.)
február 3, 2010 @ 2:18 du. • válasz erre
A nyersen biológiai meghatározottságon legalább a spanyolok talán túljutottak. Ezért elkészítésre is, és önhumanizációs célra is csak ajánlani tudom a (csak nagyjából így, elkészített eredeti fekete) paellát (de ez is ehető annak, aki szereti).
február 3, 2010 @ 5:09 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
)
Igen, az emberiség túljutott a kizárólagos biológiai meghatározottságon. A paella pedig jó étel. (Bár az emberek többsége továbbra sem eszi meg a kagyló fekete héját.
Mégis, manapság is óvakodunk a zöld hústól. Én a magam részéről a mindjárt beköszöntő Szent Patrick napja alkalmából zöldre festett sörtől is. De ez az én egyéni problémám.
február 3, 2010 @ 6:17 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#4):
Valóban az is a Te egyéni problémád, amiről így írsz. Amiként az is, hogy miért szögezed le, hogy a kagyló héja nem fogyasztandó. Szerintem sem, de annak felsorolásától – ha kérhetem -, hogy mi nem fogyasztandó, egymást is, és az olvasókat is kíméljük meg. Ennek (legalább részemről való) megpecsételéseként iszom az egészségedre egy kék
curacaot. Ha szokásom lenne, kék 
pepsit innék kísérőként, de nem akarom elrontani az ízét. 
február 3, 2010 @ 8:06 du. • válasz erre
Mottó:
“Hajdan a termő főld, míg birtokká nem vált,
Per és lárma nélkűl annyi embert táplált…”
Csokonai Vitéz Mihály – Az estve
Tegnapi renitens magaviseletem után aligha merném azt mondani, hogy ma egy derekas gasztro-bejegyzés tanúi lehetünk, inkább tényleg komolyra fogom a szót, s megemlítem, hogy a VG szerint Magyarországról évente 13,5 milliárd dollárt visznek ki illegálisan – vagyis ennyivel kevesebb a kosztra – hamburgerre – költhető összeg marad itthon. A krumplileves idejében is ment ki pénz az országból, csak más irányba és nem tudjuk, hogy az mennyi volt.
Így talán feledtetve a tegnapi nap komolytalanságát az ételek ellentmondásosságáról is valamit.
Mivel napjaink gazdaságai alapvetően a fogyasztás élénk meglétére alapozódnak, se szeri, se száma az ellentmondásra épülő jelenségeknek. Például: a teagyártó szeretné, ha a teát nem csak forrón innánk, a mi vidékünkön szinte csak telente, hanem nyáron is hörpöltetné velünk, s így kitalálja a jeges teát. Máris négy évszakossá lesz a termék, gyarapszik a fogyasztás, gyarapszik a profit! A fehér paradicsom olvastán már nem is rezdül a szem, annyira természetes.
Apropos természet. Némileg pótolva a tegnapi anti-Rousseau-t, rámutatva a mottóban fellelhető, a francia filozófust és akadémiai pályázatnyerőt idéző gondolatra, megemlítem, hogy Rousseau alapvető tévedése abban állt, hogy az embert, mint a természet gyermekét boldognak és bőségben tobzódónak feltételezte. Holott az emberöltő a húsz évet sem haladta meg, az éhinség, a vadállatok, a természet viszontagságai hamar eltiporták azt a folyton éhes élőlényt, akit homo sapiensnek mondhatunk.
A franciának, persze, vitathatatlan érdeme is van, nevezetesen a természet és ember kapcsolatának új típusú felfogásában. Nem mindenben van, persze, igaza: az ember eredendően se nem jó, se nem rossz, a kultúra sem fog rajta akkorát, amekkorát lehetne, tehát attól nem lehet rosszabb.
De tovább él ( s így több kék szilvát is eszik!)
február 3, 2010 @ 8:36 du. • válasz erre
valami elindult, de nem az igazi. Nyilnak utak a kuturális relativzmus felé, megjelent az antropológia, de senki nem reagált a filozófiai problémára, nevezetes arra, hogy mitől paradicsom a paradicsom? Holnap transzcendens témával jövök.
február 4, 2010 @ 1:34 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
I. Paltón szerint (ha eltekintünk a Parmenídészében leírtaktól) feltehetően a paradicsom ideájából való részesülés okán,
II. Arisztotelész szerint 1/ (ma feltehetően) a paradicsomok analízise során kimutatható elemek átlagolt arányának megléte 2/ ezek összeállási módja, amely egyrészt az elemek vegyületté való összeállását, másrészt összeállásuk módját illeti, így mintegy formaiként összeköti az anyagi (1) és a célokot (3) 3/ a (ma feltehetően) genetikai program(ként azonosítható teleológia), 4/ a genetikai program lefutását biztosító mechanizmus okán.
III. Duns Scotustol Hegelen át durván Nietzschéig a félrefordítás miatt szubsztanciájaként felfogott faszság okán
IV. Nagyjából Nietzschétől Luxxal bezárólag az individuálisan is, és ettől egészében is változó, nyelvhasználatunk és percepciónk okán.