Felfedezés
A gyermekek semmilyenek. Napelemek ők, akik a környezetük jelentős személyeitől kapott szeretetet és szeretetlenséget szívják magukba. A gyerek a felnőttben él. Míg el nem éri a felnőtt kort, senki és semmi. Ha felnő a test, s benne marad a gyerek, akkor lesz szörnyeteg, aki szörnyeteget nevel, már ha lesz gyermeke. A kis Hitler sosem lett volna Führer, ha az apja nem alkoholista rém. Mindenkiből mindenki lehet.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Címkék: Adolf Hitler, Carl Gustav Jung Hitlerről, Hitler, Hitler és az incesztus, Hitler gyerekkora, Hitler pszichogramja
október 27, 2009 @ 9:47 de. • válasz erre
„Ha felnő a test, s benne marad a –szeretetlen – gyerek, akkor lesz szörnyeteg, …” Ez biztos, hogy így van. És ha ez így van, akkor a szülök, nem csak a szörnyetegek testét, génállományát, hozzák létre, hanem szívós, kitartó munkával a lelkét is. Igazi Frankensteinek vagyunk. Javítok – ne vigyük túlzásba az ember teremtette borzalmakban való közös felelősségvállalást – többen igazi Frankensteinek.
október 27, 2009 @ 1:48 du. • válasz erre
Kisebb-nagyobb mértékben mindenki “Frankenstein”. Nagyobb mértékben (az “igazi Frankensteinek” mellett) azok, akik annyira félnek ettől a lehetőségtől, hogy mindenképpen nem Frankensteinek akarnak lenni, ezért aztán és ennek eredményeképpen etikai szörnyetegekként regulázzák önmagukat – és főként (a frankensteinségüktől való rettegésük mértékében) “baszogatják” felebarátaikat (és élik ki indirekt szadisztikus módon – mert ők úgymond csak javítani/segíteni akarnak – a rettegésük következtében elfojtott szexuális vágyaikat).
Én gyerek helyett ősembert szoktam mondani, akinek év tízezredek alatt bejárt útján gyerekkorunkban (nagyjából végig)robogunk.
október 27, 2009 @ 3:18 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#2):
Akkor ezek szerint egy etikus ős(gaz)ember csiholt először tüzet, hogy azzal riogassa kevésbé etikus ős(ember) szomszédait. Legkülönb ember, aki bátor
s csak egy különb van, aki: bátrabb…
október 27, 2009 @ 4:36 du. • válasz erre
Nos, egy alkoholista apa gyermeke nem feltétlenül lesz Führer.
A gyerek szerintem nem csupán napelem. De az utolsó mondat többet mond. Mindenkiből lehet minden. Vagy éppen bárkiből bármi. A kérdés csak az, ki az, aki manapság valaki?
október 27, 2009 @ 5:38 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#3):
bővebben picit később.
október 27, 2009 @ 6:19 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#3):
Bővebben: nem azt gondolom, hogy egy etikus ősgazember csiszolt először tüzet, hanem:
Egyrészt azt, hogy az elképzeléstől a tervezésen át a kivitelezésig tartó (általában némi leegyszerűsítéssel munkának tekintett) folyamat egyik elemét tekintve sem etikai. (Vannak, vagy inkább kreálhatóak ilyen vonatkozásai is – mint napjainkban a gén kezelt termékek vagy általában a genetika esetében -, de ezek csak járulékosak, és nem segítik, legfeljebb hátráltatják/lassítják az említett folyamatot.)
Másrészt és tehát, ha a tűz csiholása esetén a nem etikus (hanem az etizáló) szörnyeteg szerepét keresném (vagy arra kellene tippelnem), akkor azoknál az eseményeknél keresgélnék, amiknek az emlékét a mítosz úgy őrzi, hogy a tűz (büntetésül sziklához láncolt és ettől tehetetlen) csiholójának a máját (szintén) büntetésképpen keselyűk tépkedték. És nyilván nem azért érdemelt büntetést, mert szó szerint meglopta az isteneket, hanem azért mert meggondolatlan és etikátlan csiholásával tűzveszélyt teremtett az addig békésen éldegélő emberiség számára. (Még az akkoriban fel sem épült városokat – így Rómát is – veszélybe sodorta. Újabb eszközt adott a még meg sem született tébolyult zsarnok, Néró kezébe. Sok más – helyhiány miatt fel sem sorolható – rossz mellet.)
október 27, 2009 @ 7:32 du. • válasz erre
A bejegyzéshez: ha a felnőtt testben “nincs benne” a gyermek, akkor (mint a legtöbb esetben) lélektelen gépezet, ami a szabványnak megfelelően jár és zakatol. Ha viszont (nem is a gyermek, hanem) a csecsemő primer reakcióira épülő (azokat mások számára elfogadhatóvá artikuláló) struktúra nem lélektelenül, szabványosan zakatol, akkor szélsőséges esetben leállítják (de legalább is elszigetelik a szabványosan működőktől, vagy annyira/-szedálják, hogy a nem szabványos működés ne/kevésbé legyen zavaró).
Megesik azonban, hogy az addig nem szabványos működés magával ragadó.
(Rövidebb-hosszabb ideig módosítja a szabványt, annak diktálója lesz, akár nagyon-nagyon ritka esetekben akár – diktátorként. Számomra ez a “magával-ragadóság” éppen azt valószínűsíti, hogy a felnőtt testben benne van a gyermek, de mélyebbre, a nyelv alá zárva, mint a (szörnyek által őrzött) Titánok (a Tartarosz mélyén), és ha egy(-egy) kiutat talál, ezen az úton a többi is (rövidebb-hosszabb időre ki)szabadul.
A szabvány(os)tól eltérőt szörnyetegnek látni azt hiszem olyan Freud által megerősített vélekedés, amelynél a görög mitológia még árnyaltabban és (Freudhoz képest) helyesen gondolkodott: szörnyek által őrzött titánokként gondolva el őket.
október 27, 2009 @ 8:53 du. • válasz erre
De ki is a gyermek? Ő csak visszfénye az igazi szörnyeknek, a felnőtteknek, akik már meghaltak, mire a test felnő, melyben ott van, a halhatatlanság tanubizonyságaként.
október 27, 2009 @ 9:11 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):
Jó!
Visszfény helyett inkább sajátos (mert a felnőttektől kapott “szeretetet és szeretetlenség” sugaraival létrehozott) képet mondanék, de ez legfeljebb árnyalja a leírtakat. (És a szeretet/szeretetlenség is vágybeteljesítés-/be nem teljesítéssé árnyalható/egyszerűsíthető talán. És talán szörnyek helyett szörnyeket és angyalokat mondanék. Az utóbbit abban az értelemben, hogy amivel a szörnyet eltakarják/nemes hazugsággal eltakarni igyekeznek.)
október 27, 2009 @ 10:09 du. • válasz erre
A mechanikus narancs gurul el most szemem előtt itt.
A mechanikus narancs gurulását (a filmes asszociációval ne terheljük magunkat) a külső erők és a belső tehetetlenség jellemzi.
De az ember nem ilyen egészen, ha nehezen is, de önmaga is képes önmagát mozgásba lendíteni, esetleg éppen a külső erők ellenében – tehát a felelőssége nem dobható el (v.ö. nehéz gyermekkorom volt.)
Viszont akárhol, akárkik között, akármelyik időben sem lehet valaki bárki!
Még mechanikus felfogás esetén sem állíthatjuk, hogy Adolf apja alkoholizmusa által vált vezérré. Kutyáját például mennyire szerette, akár kutyatartók példaképévé is tehetnék, pedig atyja ugye ivott, mint a kefekötő.
A mechanikus narancsot mozgató külső erőknek persze nagy szerep juthat abban, hogy akár egész évtizednyi termés guruljon furán, össze-vissza, de minden évben lesz abnormálisan normális narancsunk is.
Szörnynek lenni sem könnyű ám, bár embernek lenni is olykor nehéz.
Sajnos mindezek mellett is csak korlátozottan igaz, hogy bárkiből bárki lehet, mert a narancs belső, öröklött tartalma is számít.
És akkor még nem is értelmeztük a dolgokat a dinamika oldaláról…
október 28, 2009 @ 11:05 du. • válasz erre
A Mechanikus narancs telitalálat. Hitler apja nemcsak alkoholista, hanem mint írtam, rém is volt. Anyja viszont szerette a később rémmé vált Adolfot. Erik megfejthetné ezt a képletet.
október 29, 2009 @ 2:54 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#11):
Köszönöm a (vendégbejegyzésre szóló?) felkérést, Jung Hitler felfogásán pontosítani egyébként is nagy kihívás, ezért mielőtt élnék vele, újra átnézem a biográfiáit.
április 24, 2010 @ 11:15 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#11):
Egyelőre arra jutottam: Hitler rendhagyó családba született és nőtt fel:
1/ Apja törvénytelen gyerekként született, akinek hányattatásai megerősítették a gyanút:
1/a Hitler nemcsak – csak külön engedéllyel – törvényessé tehető rokoni kapcsolat gyümölcseként született, de ez egy még szorosabb vérségi kapcsolatot takart:
1/b Hitler édesapja (esetleg!) saját apja unokáját vette volna feleségül.
A fentieknek esetleges genetikai következményeinél jóval fontosabban vélem:
2/ A vélt származás bizonytalanságánál is meghatározóbb a vélt származásra vonatkozó vélt ismeret megváltozásának következménye, amelyet ugyan nem tartok olyan szélsőségesnek, mint az általam másutt tárgyalt esetben, de:
2/a magyarázhatja Hitler, a feltételezhető korátlagot meghaladó gyerekkori bántalmazását, hogy verte az apja, mit a répát, ami
2/b felerősíthette a túlerős (incesztus) kötődésre való – egyébként is átlagnál erősebb – családi minta hatását:
2/b/1 Klara Hitler (minden beszámoló szerint) az átlagnál jobban kényeztette a kis és a kamasz Adolfot, aki kiviszi (már apja elvesztése után mellrákban haldokló) anyja
2/b/2 “ágyát a konyhába, és egy heverőt állít melléje, amelyen ő alszik. A konyha ugyanis az egyetlen fűthető helyiség.” (Wolfgang Zdral: A Hitlerek Bp 2009, 45. p)
2/b/3 Anyja a fölötte fájdalmas, de teljességgel hatástalan kezeléstől felerősített fájdalomtól sír, és nyögdécsel.
2/b/4 Mint anyja kezelőorvosa írja: “…tevékenységem során soha nem láttam még egyetlen fiatalembert sem a fájdalomtól ilyen emgtörtnek és szomorúnak, mint amilyen az ifjú Adolg Hitler volt, amikor eljött, hogy könnyeivel köszködve megköszönje orvosi szolgálataimat“. (im. 46. p)
Ha el is tekintünk a fenti beszámolónak a Führer vélt elvárásainak megfelelni akaró túlzásaitól, a vélt elvárások Adolf Hitler vélt, és az anyjára vonatkozó megjegyzéseivel is, és az általa álmodott birodalmi fővárosban Linzben tervezett síremlékművel összhangban levő elvárásai.
április 24, 2010 @ 1:36 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
Mielőtt a fentiek értelmezését elkezdeném, rögzítem a másik figyelembe veendő összetevőt, az egymástól az átlagnál kevésbé elváló rokoni és szexuális kötődés közül az előbbit erősítő korkülönbség ismétlődését.
Egyrészt Hitler édesanyja a rokoni viszony és a korkülönbség miatt sokáig “Bácsikám”-nak szólítja férjét.
Ennek ismétlődéseként is átgondolandó Hitler és az unokahúga (Hitler édesapjának második házasságából született lánya gyermekw) Angéla Raubal, “Géli” kapcsolata.
november 16, 2010 @ 7:38 du. • válasz erre
Egy jó szempont merült fel a fentiekhez.
március 4, 2011 @ 6:47 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
A történet folytatásához.