Hozzászólás: Féltehetségek

Lux Erik

Lux Erik — Wed, 17 Dec 2008 13:31:32 +0000

Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):

Analitikus szempontból valóban hatalmas a különbség, ha a jóllakott hímoroszlán csak lustaságból nem kergeti el a maradékból lakmározót, de szíve teli van irigységgel, vagy ha a maradékból lakmározó látványa nem éri el az ingerküszöbét, illetve, ha örömét leli a látványban, de a lakmározó szempontjából mindegy.

Csepeli György

Csepeli György — Wed, 17 Dec 2008 11:59:12 +0000

Ki kérdezte meg az állatokat?

Lux Erik

Lux Erik — Wed, 17 Dec 2008 11:14:26 +0000

Válasz danka hozzászólására (#3):
Szerintem is szocializálódnak az állatok – ennek eredménye – ahol van, a csípésrend. Csak egyértelműbbek mert a kritériumaik. Az egyértelmű agressziót olyan áttételes formák váltották ki (az embernél), hogy ma már az is a kritériumok része, hogy ne is nevezzük agressziónak.
Nem hiszem, hogy az állatok irigyek, ha már jól laktak, az a (fajtárs) zabál a zsákmányból, aki csak éhes.
Én a gátlástalansággal szemben, mint az a fentiekből is sejthető, inkább a gátlásokra szavazok, mint az emberre jellemző zavar okára.

danka

danka — Wed, 17 Dec 2008 10:48:04 +0000

Luciferrel értek egyet. Az állatok nem egyformák, hisz kialakul a vezető, van erősebb, gyengébb, ők is szocializálódnak, hol sikeresen, hol sikertelenebbül.

Az állatok is irigyek. No nem csak az amelyik az ember mellett nőtt fel. Harcolnak területért, nőstényekért. Valóban tudatos tettet én sem tudok felsorolni, h a gepárd eddz, hogy lefussa a falkavezért.

Akkor mit is értsünk ez alatt? a féltehetség motivál? Ha ő gyorsan tud polinomot osztani 6 éves kora óta, akkor én is megtanulom!

Ha kisarkítom a tanárúr bejegyzést, ez azt jelenti, h az adottság nélkül vmit elsajátítani nagyon veszélyes. Szerintem nem az, talán máshol kell keresni a negatív következményeket:
- gátlástalanság
- célok megfogalmazása
- eszközök felhasználása

lucifer

lucifer — Wed, 17 Dec 2008 10:21:53 +0000

A dolog felvezetőjével kapcsolatban nekem külön véleményem van. Az állatok se egyformák. Azt nem gondolom, hogy mindegyik fajnál nagy a szórás, de azt hiszem valamilyen van. A magam módján makacsul ragaszkodnék ahhoz, hogy vannak fajok, ahol akár az embernél, vannak személyiségek, karakterek. Már megint kutyázik! – hallom. Igen, de lehet macskázni, lovazni, disznózni – ez nem ugyanaz, mint disznólkodni – de lehet elefántozni, oroszlánozni, stb. Azt, hogy pókozni lehet-e, azt nem tudom. De ez nem is érdekes. Ha Gida személyisége eltér Pindurétól – és eltér – akkor a kérdőjel megáll. Pont nem lesz belőle, de mint kérdőjel elvan.
A második rész a frusztrált tehetségtelenek rémuralma. Hát ilyet látni. Ezért nem kell messzi tájakra utazni. Ambíció van, teljesítőképesség nincs. Ezek az urak, hölgyek vágyják a státuszt – már a magasat! – de képtelenek alkotni, köznapian dolgozni. Irigyek és tehetségtelenségükért bosszúvágyóak. Birodalmuk nem alkotás, hanem egy kaparj kurta projekt keretében megvalósuló kompenzáció. Istencsapások. Még saját maguk számára is. Nincs egy boldog pillanatuk. Kevés örömük, hogy mások még jobban szívnak. Miattuk.

Lux Erik

Lux Erik — Wed, 17 Dec 2008 09:16:25 +0000

És a csípésrend? Nem helyesebb azt mondani, hogy a Gauss görbe kérlelhetetlen valósága elöl az állatoknak nem ad (még önmaguk számára sem) kibúvót a fantázia, a képzelet (és mindazok a pszichés struktúrák, amelyek csak az emberre jellemzőek)?

Ok, ha nincs “maguk”, akkor nyilván “önmaguk” sem. Ebben az esetben talán helyesebb úgy fogalmaznom, hogy a (társas) viselkedési zavar mintha az embernek lenne csak sajátja.