A digitális komédia szereplőinek rendje: bűnkatalógus
Csepeli György bevezetője: a galériában nincs rend. Nem is azért irom, hogy bármiféle rendszert kövessek. Mintha az utcán járnék, s jönne velem szemben az egyik és a másik. A galéria beszámoló azokról, akikkel találkozhatunk.
A bűnkatalógust nem akarom folytatni. A hét főbűn eleve adott. A többi bűnnel nem akarok foglalkozni. Nem hiszek abban, hogy volnának bűnök. Bűnösök persze ettől még vannak, s róluk szól a portré-galéria, a digitális komédia.
Anaximandxrosz egyetlen ránk maradt mondatában azt mondja, hogy “amiből a dolgok létrejönnek, szükségszerűen abba kell pusztulniuk is: hisz bűnhődniük kell és megíteltetniük jogtalanságaikért az idő rendje szerint.” “Ezt a mondatot már egyszer használtam, amikor a mosógép által elpusztított állatkerti bérletem visszaszerezhetetlenségéről írtam. Az állatkerti alkalmazottnak ezt a mondatot adtam a szájába, amivel ironikusan azt akartam érzékeltetni, hogy mindenki bűnös (az állatkerti alkalmazott is), aki az idő rendje szerint él. A rossz az idő által elrendelt pusztulás, s a bűn nem más, mint az elmúlás siettetése. Galériámban mindenki az elmúlás cimborása.”
A föntieket megelőző, ideiglenes (ma már csak al)bevezető: Csepeli György galériájában szereplő portrék talán az ott jelzettek szerint (talán egészen másként) talán a pánik (a tetszhalál és a mozgásvihar) szélsőségei közötti átmenetek fázisainak állomásait rögzítenék. (Nem feltétlenül a Galériában leírt módon, nem feltétlenül a Galériában rögzített sorrendben. Puszta nevükkel, és a nevek változó használati módjával hol távolodnak, hol közelednek az átmenet állomásainak explicit és egzakt sorrendjéhez.)
A hívő a bénító félelem adta regulációhoz talán a felsoroltak közül valóban közelebb van, mint a szintén inkább esztelen, semmint félelem nélküli bestialitás.
Azt hittem hogy egy örökkévalóság (de három hónap sem) telt el azóta, hogy a Galéria felületét létrehoztam (és a fentieket írtam).
Az azóta a Galériába került alakok (ott összegzett bejegyzésekként készülő) leírásainak is, azok (Galériába) rendezésének is, de főként az ezekről (az ezen a blogon és a blogon kívül) folytatott beszélgetéseknek köszönhetően most úgy látom, hogy újabb sorozatával Csepeli György nemcsak bűnkatalógust ír, hanem…
Mivel annak mibenlétéről, amit bűnkatalógusként ír, még nyilván módosulni fog a jelenlegi véleményem, azt egyelőre csak kommentként teszem közzé.
Bűnkatalógus (a Galériában közzétett típusok összetevői):
A kevélyek
A buja
A torkos
Az irigy
A haragvó
A fösvény
Jóra restség
És egy új főbűn.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
szeptember 21, 2010 @ 5:05 de. • válasz erre
Módszertanilag nem makulátlan módon, de az alábbi tulajdonságok (illetve magatartás) alábbi súlyeloszlása adódik a letöltések alapján (egy tulajdonság/magatartás vonzó, illetve félelmet keltő volta a letöltések alapján nem elkülöníthető):
sunyiság 23
hívők 17
Logorrhea/grafománia 17
cinizmus 13
köpönyegforgatás 13
bestialitás 10
sztár 7
szeptember 22, 2010 @ 4:43 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#1):
Kicsit talán elrugaszkodva tényektől, de a fenti súlyozott látogatottsági adatok mintha azt mutatnák, félünk, hogy átvernek bennünket/szeretnénk átverni másokat, és nem nagyon hiszünk abban, hogy kiemelkedhetünk (ha pedig mégis, inkább negatív értelemben, semmint sztárként), nem is nagyon érdekelnek bennünket a sztárként kiemelkedők. (Mintha az, a sztárok világa egy másik, bár kétségtelenül szórakoztató világ lenne számunkra.)
A mai látogatottsági adatok nyomán végrehajtott pontosítás is azt valószínűsíti, amit a tömegpszichózis jelenségei is valószínűsítenek, az átlagtól való eltérés inkább bestialitásként, semmit pozitív példaadásként valószínűsíthető.
december 8, 2010 @ 1:38 du. • válasz erre
A fentebb, a bejegyzésben látható bűnkatalógus hatására jócskán pontosodott, és ezzel át is alakult a bűnfelfogásom.
Ennek nyomán most úgy vélem, a test különböző területeken (eltérő mértékben) való uralásai (amiknek inkább hiányát és bűnként tesszük szóvá) összegződnek (az uralás már területek szerint is, és azokon belül is individuálisan is eltérő mértékének megfelelő) a Galériában leírt (és nyilván más, változó) típusokká.
Ahhoz hasonlóan, ahogyan Szondi Lipót is összetevőkre bontotta a személyiséget, és az összetevőket is külön – 2-2 – faktorra. A bűnök és a faktorok nyilván, és biztosan nem, mechanikusan feleltethetőek meg egymásnak, tehát biztosan nem egymás szinonimái! Valószínű azonban a két megközelítési mód – nemcsak rokonsága – hanem egymásból való levezethetősége.
Szondinál a Schizofrán és a Paroxizmális vektor tűnik kitüntetettnek. Az előbbi (az ént kitágító és összeszűkítő) dinamikájával bűnfelfogásom rokonsága nyilvánvaló, amiként az utóbbi is nemcsak könnyen, de a Szondi által külön könyvben leírt dinamikának megfelelően a(z én) kitágítás (és összeszűkítés közösség szabta, és ennek átlépése által a bűnös) határaként tűnik fel.
január 8, 2011 @ 3:20 du. • válasz erre
Sajnos nem vagyok egy (blog)technikai géniusz (sőt elég ügyetlen, képeket továbbra sem tudok betenni), viszont sikerült a Topbejegyzéseket a rovat tetejére felvinnem, ahogy azt a bejegyzések szerzője kérte, és a rovatrendszert is világosabban tagolnom.
Többek között Galériát, és annak az alrovatát (ezt, A galéria rendje: bűnkatalógust) is külön kiemeltem. Ekkor tűnt fel, hogy különösen az utóbbi nagyon vérszegény, és hiányos. Ha erről bejegyzés születnék (nem feltétlenül most, hanem bármikor), örömmel kitenném (és a saját eddigi bevezetőm levinném kommentba).
január 8, 2011 @ 4:21 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
A galériában nincs rend. Nem is azért irom, hogy bármiféle rendszert kövessek. Mintha az utcán járnék, s jönne velem szemben az egyik és a másik. A galéria beszámoló azokról, akikkel találkozhatunk.
A bűnkatalógust nem akarom folytatni. A hét főbűn eleve adott. A többi bűnnel nem akarok foglalkozni. Nem hiszek abban, hogy volnának bűnök. Bűnösök persze ettől még vannak, s róluk szól a portré-galéria. Anaximandxrosz egyetlen ránk maradt mondatában azt mondja, hogy “amiből a dolgok létrejönnek, szükségszerűen abba kell pusztulniuk is: hisz bűnhődniük kell és megíteltetniük jogtalanságaikért az idő rendje szerint.” Ezt a mondatot már egyszer használtam, amikor a mosógép által elpusztított állatkerti bérletem visszaszerezhetetlenségéről írtam. Az állatkerti alkalmazottnak ezt a mondatot adtam a szájába, amivel ironikusan azt akartam érzékeltetni, hogy mindenki bűnös (az állatkerti alkalmazott is), aki az idő rendje szerint él. A rossz az idő által elrendelt pusztulás, s a bűn nem más, mint az elmúlás siettetése. Galériámban mindenki az elmúlás cimborása.
január 9, 2011 @ 3:42 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Hát… …kár, hogy “a hét főbűn eleve adott”, mert ha a bűn “nem más, mint az elmúlás siettetése”, ami számomra roppant (minimum) tetszetős, nem biztos, hogy pont ez a hét generálódik főhelyen belőle…
április 17, 2011 @ 12:14 de. • válasz erre
Az új főbűn annyiban új, hogy nem szerepel a klasszikus dogmatikai kánonban, és Baudelaire vezette be újra. Újra, mert Origenész ebben látta (azoknak) az angyalok(nak a) bukásának okát (akiket homályos okokból bukott angyalokként ismer a hagyomány. Szerinte elunták Isten dicsőségét, és ettől zuhantak alá.)
május 22, 2011 @ 4:11 du. • válasz erre
A hét főbűnt témakként nem én választottam, megrendelésre írtam. Jelenleg egyetlen bűnnel foglalkozom, az anya-és apagyilkossággal. A többi bűn osztályozása nem foglalkoztat, éppen elég ez is.
május 22, 2011 @ 4:32 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8): nem tűnik sem túlságosan nehéznek, sem eleve az ördögtől valónak a bűnöket egy Oidipusszal kezdődő, Oresztésszel végződő skálán szétdobni és szortírozni: valahogy így:
Oidipusz:
A buja
A torkos
Az irigy
(És a – már amennyire az lehet – “normális az incesztustól a – már amennyire az lehet – “normális” szülőgyilkossághoz vezető lineáris sorból a patologikus felé kivezető kiskapuként a Jóra restség, majd – a depresszióba, és onnan a paranoián át a katatóniába vezethető – unalom, vagy a lineáris skálán tovább:)
A fösvény
A kevélyek
A haragvó:
Oresztész