Fog
A társadalmi struktúra kutatói kenyerüket vesztik. Lassan minden státuszjelző mutató eltűnik, kifolyik a kutatói kezekből. Egy azonban megmarad, s jelentősége nő. Könnyen számszerűsíthető, többváltozós elemzésekben felhasználható, magyarázó ereje elementáris. Ez az ép fogak száma. Nézz be a szájába, s megmondod, hogy ki az. Ez lehetne a kezdő szociológusok számra szóló 10 parancs elseje. Régen, amit kihúztak, az örökre eltűnt. Ma pár százezer forintért megvehető titángyökér kerül a kipusztult helyébe, s az már választás kérdése, hogy mennyibe kerül az, ami látható az újból. Az egészségbiztosító fizeti, persze nem a régi, hanem az új. Akinek nincs, foga sincs.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 17, 2009 @ 10:05 de. • válasz erre
Akiknek mázlijuk van, és jó géneket örököltek, azok ingyen mennek a felső tízezerbe.
november 17, 2009 @ 10:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
A mázlinak valóban van (de tényleg csak a felső tízezerbe kerüléshez elégséges) szerepe, de a gének, a biológiai determináció szerepe elhanyagolható. Önmagukban az éhenhalás elkerüléséhez sem nagyon elégségesek, de a börtön/intézet kikerülésének szükséges, de nem elégséges feltételei, amitől a mázli szinte automatikus(abb)an mentesít.
A legfelsőbb tízezer kivételével (tanulásra, és ezáltal) tudásra kárhoztatottak. Ebben valami Ádámnak is volt némi szerepe. 
Emberek vagyunk.
november 17, 2009 @ 11:11 de. • válasz erre
Gyökeres fordulatot hoznék a társadalmat kutatók pesszimista világába. Egy zsírtalanított fenék, egy fellvart-ránctalanított arc, egy implantátummal felfújt kebel is hordozhatja az ember státuszát. Tehát van mit fognia a társadalom (hímnemű) kutatójának – nem csak a szájtátás igazíthatja el!
Sőt, a fogak hiánya kényszerként hat az alacsony státuszú polgárokra is, hisz a fogtalanság szinte egyenlő a kirekesztettség felvállalásával – amely ellen a kevéssé tanult ember is tenni akar. (Kerül, amibe kerül.)
Viszont a megnövelt kebel, a rózsaként nyílóra operált ajak, a leszíváskor spriccenő zsír – az igen, az már a gazdagság fényét tükrözi.
És a lánc másik végére is figyeljünk: mennyi pénzt hoz az országnak, ha eme iparágak bevételei fűtik a gazdaságát?! Így nem csak kárvallottjai, hanem haszonélvezői is lehetünk az új világ jelenségeinek.
Gond legföljebb abból adódik, hogy a bezárt bányák vájárjainak keze nehezen áll át a zsírleszívásra!
november 17, 2009 @ 6:27 du. • válasz erre
Bognár László Bourdieu nyomdokain halad, aki a test társadalmi anatómiájrób beszélt, s jóllehet sosem operacionalizálta ezt a fogalmat, nyilván hasonló változókat vett volna fel, ha nem vetette volna meg mélyen (mint Aristo) az empiriát.
november 17, 2009 @ 8:51 du. • válasz erre
Paraszt őseim tbc-je és társadalomfelfogásom öröksége nem Bourdieu finom izlés-szintjén állnak. Annál materiálisabbak, sőt “osztályharcosabbak”, ha úgy tetszik!
Persze minden áron, vagyis osztályok nélkül nem akarnék osztályharcolni (bár látva azért a munkamegosztásból és a tőkéhez való viszonyból eredő jelentős különbségeket nem akarnék “semleges”, szótlan maradni).
Bár hozzászólásom inkább arról szólt eredetileg, hogy az emberi test, annak formálása és a gyógyítás (továbbra is) óriási üzlet, amelynek kiaknázásában óriási lehetőségek rejlenek – nem volt ellenemre a saját családi történelmem újragondolása sem – hogy legyen mit békévé oldanom.