Földalatti paloták
Normális esetben a reprezentáció terei a föld felszínén, jól látható kiterjedésben mutatják meg az építtető hatalmát, nagyságát, hirdetik dicsőségét az örökkévalóságban. Különös eset, amikor a hatalom birtokosa rejtőzik, éjszaka él, s akarja is meg nem is, hogy alattvalói tudjanak róla. Inkább rettegést, mintsem hódolatot akar. A föld alá menekül, s ott építi ki hatalmának szimbólumait. Erre lehet példa a moszkvai metró, melynek Sztálin uralma idején épített állomásai mind megannyi palotabelsők. Csodálatos, hatalmas terek, elvileg a nép palotái. Csak éppen a nép semmit nem vett észre belőlük, mivel tömegben, sietve, rossz megvilágításban, ha akarta sem láthatta volna a klasszikus formákat, a munkás-paraszt-katona mozaikokat, az óriási csillárokat. A nép rohant. Mai, ráérős szemmel nézve a moszkvai metró a világ nyolcadik csodája, ott van a helye a Taj Mahal, a piramisok, Versailles sorában. Ezek a csodák mind vérből és könnyből építkeztek
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
november 4, 2008 @ 10:23 de. • válasz erre
Nem tudom. Talán mert mostanság sokat istenezek nbekem a földalattiról, pláne ha palota, Hádész jut eszembe.
november 4, 2008 @ 10:38 de. • válasz erre
Nekem is Hádész járt a fejemben. De innen hogyan tovább? A metro a pokolba visz? Vagy csak az alvilágba?
november 4, 2008 @ 10:41 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Attól függ, hol szállunk ki a metróból.
De a tréfát félretéve talán nem véletlen, hogy a hatalom nagyságát/mértékét a pallosjog megléte , illetve hiánya is jelezte/mérte (méri?).
november 4, 2008 @ 11:01 de. • válasz erre
Tévedsz Erik barátom. Nem az számít, hogy hol szállunk ki, hanem az, hogy hol szállunk be. Ahhoz képest kiszállni már csak egy helyen lehet.
november 4, 2008 @ 11:01 de. • válasz erre
Hát akkor tagadnék egyet! Valamilyen neonietzschés, neospengleres, hádészos időszakunkat éljük? Forradalmak és ellenforradalmak ciklikus változásai? Minden vérben és könnyben fogan, és ami épül az valami csuda, vagy nem, de mindegy is, mert a végén az élet pusztul, s marad valami semmire se jó lenyűgöző lelet. Aztán, uccu, neki! Szálljunk át, jöjjön egy B variáns, de az is csak egy variáns. Ezzel már előreszaladtam, erről nem volt szó, de ha Aristo ráér, van rá esély.
A moszkvai metróval általános az iskolai orosznyelvkönyvben találkoztam először. Komoly embereknek kellett győzködniük, hogy az tényleg a metró. A minap finn építészek alkotásairól néztem képeket. Egy kis város közepes házáról – a városházról – nem akartam elhinni, hogy az a ház a Város Háza. Egy ligetes erdőben, pár emeletes ház, sima falak, nagy ablakok, „egyszerű” bútorok. Én, ha oda bejutnék, az életben nem akarnék onnan kijönni. Akármilyen a büfé. Olyan volt a ház, ha ránéztél egy csupasz falára nem tudtad levenni a szemedet róla. Megnyugtatott, elbűvölt és rabul ejtett. De lehet, hogy inkább vigasztalt, engem, a feladataiban vergődőt. Ezeknek a paliknak semmi sem megoldhatatlan. Szabadság, testvériség, egyenlőség. Ott van. Úgy van vakolva! Vér és könny? Biztos volt, de a ház nem abból épült.
november 4, 2008 @ 11:06 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#4):
1-es (ha az a kisföldalatti), a pokol egy elég vonzzó bugyrából vezet egy kevésbé kellemesbe, ami az alvilággal határos.
2-es: szintén, de a másik végén az Örsön kb a 3-as szintű bugyor található, ami kevésbé határos az antik alvilággal.
3-as:-bugyorból bugyorba.
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Magam is jártam olyaqn metrókban, amelyeknek egyes kijáratai a purgatróriumba nyíltak, sőt mintha följebb is. 
tagadhatsz, a gépezet forog (működik).
november 4, 2008 @ 11:07 de. • válasz erre
Aristo ráért!
Nincs kiszállás! Mindenki vegye fel a szép ruháját! Megyünk a végállomás felé! Ha van persze!
november 4, 2008 @ 11:08 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Szerinted nem?
november 4, 2008 @ 11:44 de. • válasz erre
Ne vicceljetek! A végállomás nem írja felül az utazást! Sőt!
Aztán a tuti végállomásra hivatkozni az utazásszervezés helyett olyan, mint amikor a háziorvos precízen elmagyarázza az elkerülhetetlent és búcsúzóul még megjegyzi; arra a kis időre meg bírjam ki, hogy fáj a derekam, meg, ha az nem fájna, fájna más. Az élet fájdalom. Ez egyszerűen nem igaz. Jól hangszik, de nem igaz. Egy hibás reprezentáció.
november 4, 2008 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
Ariostot nem tudom, de nem hiszem, hogy viccelt volna, amiként azt sem, hogy azt állítottam volna, hogy az élet fájdalom. Fájdalmas (lehet), ha jól sáfárkodtunk vele, hogy véges, és ennek tudása, ha Szókratésznek hinni lehet, a bölcsességnek ha nem is kezdete, de előfeltétele, ha nem jól sáfárkoduink, akkor nem végessége fájdalmas, sőt olykor egyenesen megváltás.
november 4, 2008 @ 1:22 du. • válasz erre
A megfigyelő szeme csalhat.
Arról az időről, amelyről a poszt írója azt “vételezi” emlékeiből, hogy a nép rohant, s a neki épített csodából a tömegben hömpölygő áradat semmit sem látott, nekem egy film képei jutnak eszembe.
(Egykori, vagyis akkor akkori) szocialista országok városainak lakóit látjuk – nevetve sétálnak a parkokban, jut idő a gyönyörködésre is, a szorgos és öntudatos munka nyomán épül-szépül, az arcok fényesek.
Kapitalista országok városaiban viszont hömpölyög a nép, gondterheltség az arcokon, japánban külön erre a célra alkalmazott emberek tuszakolják a metróba az utasokat.
Ég és föld volt a különbség, a film szerint a szocialista városlakók javára.
Az objektív megfigyelő szemszöge hol van? A filmben vagy a posztban vagy egyebütt?
november 4, 2008 @ 1:27 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#11):
Istennél.
november 4, 2008 @ 1:30 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#12):
De melyik Istennél?
november 4, 2008 @ 1:43 du. • válasz erre
Tök mindegy. Mindegyik én vagyok.
november 4, 2008 @ 5:36 du. • válasz erre
Nagyon el vagytok istenesedve. A végén halhatatlanok maradtok.
november 4, 2008 @ 7:24 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#14):
Persze, de ez azért így nagyon (több, mint) elnagyolt. :-/ Lóci valóban óriás lesz, de ha már most úgy is viselkedik (és beszél), mint egy valódi, kifejlett óriás… :-/
november 4, 2008 @ 8:22 du. • válasz erre
Ugyan Erik! Pontosan 214377-szer említettem, hogy isten, ember teremtménye. Ember vagyok, miért ne én lennék hát az isten? Mindegyik. Mi a kifogás ellene? És mikor tévesztettem arányt? Amikor azt mondtam, hogy vigyázó szemetek a finn falakra vessétek?
november 4, 2008 @ 11:09 du. • válasz erre
A Sztálin barokk azt az elképzelést szolgálta 30-as évektől a Szovjetunióban, hogy a népnek is emeljenek palotákat. Természetesen ez a birodalom érdekeit szolgálta, de sokan hittek az eredetei elképzelés jogosságában is.Klasszicizáló oszlopsorok, thympanon, szoborköltemények, arany és márvány díszítő elemek. Ilyen pl. a moszkvai metró is.Építészek nem nagyon szoktak lelkesedni érte.
http://www.indavideo.hu/video/Moszkvai_metro
november 4, 2008 @ 11:52 du. • válasz erre
Én 214378-szor, hogy állításod elnagyolt, akkor most ettől van igazam? :-/