Fontoskodók
A fontosság mindig ott van, ahol a hatalom. Hatalom egy van, de sokféle formában nyilvánulhat meg. A hatalom erő, melynek birtokában teremteni s pusztítani lehet. Akinek hatalma van, az istennek érezheti magát, s voltaképpen az is, amíg hisznek benne. A fontosság a hatalom kisugárzása, miáltal azok is isteneknek érezhetik magukat, akik nem azok. Fontos emberek nélkül nem működne a hatalom színháza. De itt nem a fontosakról, hanem a fontoskodókról van szó, akik hazudják a fontosságot, melynek híján vannak, hiszen sem képességeik, sem a hatalommal való tényleges kapcsolataik nem adnak alapot arra, hogy eljátsszák a fontos szerepét. De mégis játsszák ezt a szerepet, s ha más nem, legalább ők maguk elhiszik, hogy amikor a hatalom színpadán statisztálnak, rázzák a lándzsát a kórusban, hozzák a feketekávét az öltözőben a vezető szerepet játszó színészeknek, akkor ők valakik. Mindenütt ott vannak, ahol az erő, de ők gyengék, nem tudnak írni, beszélni, gondolkodni, cselekedni. Rosenkranz és Guildenstern volt ilyen. Kiirthatatlanok, minden rendszerben szerepelnek, sürögnek, forognak, míg egy forgószél el nem söpri őket, hogy újak jöjjenek helyükre. Mivel egymástól megkülönböztethetetlenek, a változás többnyire észrevétlen marad.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
október 1, 2010 @ 8:44 de. • válasz erre
A galéria okán (és mert nem tudom) kérdezem, hol a fontoskodók rendszertani helye: a fontoskodók sikertelen szélhámosok lennének, akik csak elhitetni akarják, hogy ők fontosak, de mindenki látja rajtuk, hogy csak fontoskodnak?
Vagy ellenkezőleg? A legügyesebb szélhámosok lennének, mert épp a fontosakkal sikerül elhitetniük, hogy (épp a fontosak számára) ők is fontosak, és ezáltal lesznek az udvar részei?
Vagy sunyik, akik ezáltal nem elkövetnek, hanem elkövettetnek bestiális tetteket? Tehát ravaszok is lennének?
Vagy hívők, akik elhiszik a fontosakról, hogy fontosak, és akik épp ezáltal lesznek fontosak, és így a fontoskodók nemcsak fontosak, de egyenesen nélkülözhetetlenek lennének?
október 1, 2010 @ 10:41 de. • válasz erre
A fontoskodók nem törődnek saját percepciójukkal, pontosabban nem veszik észre, hogy mások nem látják őket fontosaknak, ilyen értelemben önmagukat csapják be, ön-szélhámosok. Szociális őrülteknek is nevezhetném őket, de ez kicsit sértés az őrültekre nézve, akik a semmiből csinálnak maguknak egy világot. A fontoskodók legfeljebb kényszeresek, de ami igazán jellemző rájuk a szűnni nem akaró önmutogatás. Egyedül nincsenek. Emiatt az internetet nekik találták ki.
október 1, 2010 @ 10:47 de. • válasz erre
A fontosaknak identitásuk van és ezen alapuló terveik, vonzerejük, a fontoskodónak nincs identitásuk, nincs tervük, csak e hiány generálta vonzódásaik. Repülnek, mint a lepkék a tűzbe. A tűzhöz kellenek a tűzhalált vállaló, a tüzet tápláló lepkék végtelen hada. Ez hozzá tartozik. Egy ideig persze, mert ha sok a hulla hamu, előbb-utóbb elfojtják a tüzet. Megoldásnak látszik, ha huzatos helyen van a tűz.
október 1, 2010 @ 11:43 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Értem, és jó is lenne válaszul a kérdéseimre, amit írtál, ha identitás ügyben nem az lenne az álláspontom, hogy amire te is építesz, az állatoknak, így a lepkéknek is (sőt a növényeknek is) van.
Tehát a speciálisan hülye emberi viselkedés (így a fontoskodás) magyarázatához ez aligha elég.
Azzal egészítem ki tehát, hogy azt, amitől a lepke lepke (a nádszál nádszál, a majom majom, aristo aristo, és – hogy magam sem hagyjam ki, amitől én én vagyok – és így tovább egészen az ember feletti emberrel sem bezárólag, tehát amitől a felsoroltak – addig, ameddig, de) azok amik(nek az a neve, amiket fentebb felsoroltam: lepke, nádszál stb.), tehát az életet az ember nemcsak összekeveri azzal, ami erről a fejében kavarog, de a fejében kavargóba még azt is bekavarja, amit erről a kavargásról és főként a kavargás helyszínéről ugyanott gomolyog, és ehhez a gomolyaghoz (mivel azzal keverte összekeverte, a legtöbb esetben az életénél is jobban) identitásként ragaszkodik.
Azt sejtem tehát, hogy a fontosak nem szaroznak az identitással, hanem élik az életüket úgy, ahogy adódik, és ahogyan a legkényelmesebben, azaz identitásgondok nélkül tudják, és csak a fontoskodók, mint jól írod, ahogyan a lepkék a tűz (vagy amíg voltak, az SZDSZ az MSZP) körül…
október 1, 2010 @ 12:26 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Tehát akit a többiek fontosnak percipiálnak, az (a) fontos (ember)? Akit nem fontosként percipiálnak a többiek, az nem fontos. Ez önmagában is – különösen az emberi méltóság szempontjából – nagyon megnyugtató álláspont.
Még megnyugtatóbb azonban – mindenféle szempontból! – hogy (ha jól értem), azok között, akiket a többiek nem fontosként percipiálnak vannak őrültek (akik magukat a többiek által fontosabbnak percipiáltál is sokkal fontosabbnak istennek, vagy olyasminek, illetve olyannal kapcsolatban levőknek képzelgik), és vannak szociális őrültek (akik ugyan az őrültek önpercepciójánál is, és a mások által fontosként percipiáltaknál is kevésbé érzik és vélik fontosnak magukat, a másokat fontosnak, önmagukat nem fontosnak percipiálóknál, azonban fontosabbnak érzik és vélik önmagukat, és eszerint is viselkednek)?
Némi nyugtalanságra ad azonban – nyilván csak számomra – okot legalább két dolog?
1/ Minek tekintsük és nevezzük azokat a nem fontosakat (kultúránk alkotóinak döntő többségét), akik annyira sem tartják fontosnak magukat, mint a többiek ők?
2/ Ennél is nyugtalanítóbb számomra, hogy a fenti (még) hiányos (de az önalábecsülőkkel kiegészíthető) kategória határai nemcsak átjárhatóak (tehát olyan szabályon látszanak alapulni, ami csak kivételt ismer), de ezáltal újabb megválaszolhatatlan kérdések, és megoldhatatlan problémák forrásai, mert:
Ali Mohamed, aki tehénpásztorból lett szultán (vagy épp kultúránkban Napóleon) meddig őrült, honnantól fontoskodó, és mikortól fontos?
Értem én, hogy a fentiek feloldhatóak azzal, hogy aki nem beszél előre arról, hogy mi lesz, vagy az lesz, akinek/aminek mondja magát, az fontos, a többiek pedig – mondjuk így – dilinyósak, de ezzel meg az a gondom adódik, hogy ez a semminél is kevesebbet mond. A katatón (hallgatag) és a paranoid (a mások által vallottól eltérő világról beszélő) őrültek konglomerátumából néhány őrültről, de szigorúan csak utólag derül ki, hogy mégsem (voltak) őrültek (vagy ezen az úton teljességgel magyarázhatatlan módon meggyógyultak: avagy a gyakorlat teszi nemcsak a mestert, de a fontosat, sőt a praxis filozófiának megfelelőn az igazságot is. Ha így van, akkor inkább cinikus maradok/igyekszem lenni).
október 2, 2010 @ 8:26 de. • válasz erre
Ur vagy szolga vagy.
október 2, 2010 @ 9:01 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#6):
Az egyik e világban, a másik nem e világban? – ezt már mondták. Ha jól emlékszem, akinek a királysága nem e világból való.
október 3, 2010 @ 8:24 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#6):
És hány úr van? (Legalább hozzávetőlegesen.)
október 3, 2010 @ 6:24 du. • válasz erre
Az “urat” meg a szolgát” persze nem kell szó szerint venni. A Pareto szabály alapjén bármely érték-dimenziót nézzük egy emberi populációban, 80 % rendelkezik az cucc 20 %-val, s 20 % uralja a többi 80%-ot.
október 3, 2010 @ 8:09 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#9):
szeretem szó szerint venni a szavakat (vagy legalább megadni az eltérő szóhasználat okát és jelentését, illetve a jelentés változásszabályát és okát), különben (vélem én is), csak változó érzelmeinket fejezzük ki változó módon, és bár akár szellemesen, mégis szellemtelenül.
Amúgy azon gondolkodtam, hogy Buddha, amikor hátrahagyva a palotát és a király(fi)ságát, akkor szolgának állt?
október 3, 2010 @ 8:40 du. • válasz erre
Sajnos lemaradt a válaszomból a számmal jelzett utolsó szó egy része, mely a követgkező: 80 %-ot. Nietzsche és Pareto ugyanazon elitelmélet két megfogalmazója, az egyik költőien filozofikus, a másik száraz, szociológus. Mivel Nietzsche költő is volt, szavai nyilvánvalóan jóval szélesebb körben mozgatnak meg jelentéseket mint Pareto szavai, melyek az említett esetben ráadásul számok. Buddhának az egészhez nyilvánvalóan sermmi köze.
október 3, 2010 @ 8:59 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#11):
Értem. 80% szolga, 20% úr, kivétel: Buddha. Világos. Sőt, költőien száraz.
október 4, 2010 @ 8:02 de. • válasz erre
Nem csak kenyérrel él az ember! Azaz nem csak az anyagiak elosztása hozza a 80/20 arányt és jelöli ki az számottevőeket, a fontosakat, akik struktúrákat szervezhetnek maguk köré. Buddha a lélek javaiban, a megvilágosodás képességében volt gazdag és erre szervezett egy mai napig élet- és versenyképes struktúrát. A versenyt azért gondolom megemlíthetőnek, mert a struktúrák között is igaz, hogy 80%-uknak nincs különösebb jelentősége 20% azonban meghatározó. És itt visszakanyarodnék a galériához egy költői kérdés erejéig. A struktúrák versenyében a 80, vagy a 20 százalékban lesznek azok, amelyek a fontoskodó, köpönyegforgató, cinikus, stb, „javakra” épülnek? És ha a 20-ban ki szív?
október 4, 2010 @ 8:49 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#13):
október 4, 2010 @ 10:30 de. • válasz erre
Lucifer jól érti. Buddha átlépett az egyik érték-szférából a másikba. Ha egyáltalán élt.
október 4, 2010 @ 12:23 du. • válasz erre
Lucifer most most is fején találta a szöget. Buddha egy másik értékszférába átlépve újra úrrá válhatott, ha élt egyáltalán.
október 4, 2010 @ 12:43 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#15):
Válasz Csepeli György hozzászólására (#16):
Világos, az nem biztos ugyna, hogy volt, viszont ha volt, akkor átlépett. (Avagy, nem biztos, hogy vannak angyalok, de ha vannak, akkor kék szeműek.) Még arról szeretnék felvilágosulni, hogy az “újra úrrá válhatott” arra utal-e, hogy Buddha királyfiként is úr volt, és “átlépve” és úr lett, vagy arra, hogy királyfiként nem volt úr, de királyfisága előtt igen (és arról lemondva újra).