Goldschmidt Dénes
Az idősödés olyan mint az utazás. Megváltozik a környezet, aki ott volt, nincs ott, aki nem volt ott lesz. Csak éppen a mozgás szerkezete más. Nem bennünket visz a közlekedési eszköz, hanem a másikat, de őt végleg. A héten útitársaimról írok, akiket már hiába keresek. Nélkülük más lett a világ. Goldschmidt Dénes pszichiáter volt. Gyógyított, de nem a szavai, nem a tekintete, nem az érintése által. Ereje abban volt, hogy ott volt, ahol a beteg. “Szeretni kell a beteget”, ez volt a recept, melyet nem kellett felírni, s ha beváltották, pénzbe sem került, csak rengeteg időbe. Dénesnek nem volt külön ideje és tere a gyógyításhoz.Bármikor, bárki hozzá mehetett, s aki egyszer megkapta tőle a szeretet adatot, az többé nem szabadult tőle. A szeretet azonban nem volt vak és süket. Nagyon is kalkulált, testre szabott, jól adagolt volt. Goldschmidt feje igazi tudásbázis volt, melyben minden helyet kapott, ami ikonoklasztikus, nem ortodox, lázító és tagadó. Semmit sem fogadott el, amit a tankönyvek írtak és a tekintélyek mondtak. Ő maga lehetett volna a tekintély, de szavait elragadta az idő. Halász Péterrel együtt irt egy könyvet az álomról és az alvásról. Egy kis önálló kötet maradt utána, melyet nem bírtam kiadatni sosem.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
Címkék: Goldschmidt Dénes, Heinz Kohut
március 14, 2011 @ 9:28 du. • válasz erre
Ferenczi Sándor (olykor) a pácienseit az ölébe ültetve babusgatta vigasztalta, tehát hogy a kötődés szeretetaspektusa a gyógyítás feltétele, amit Goldschmidt felidézett alakja is erősít, aligha vitatható, amiként az is gyanítható, hogy szükséges, de nem elégséges feltétel.
Mivel nem ismertem Goldschmidt Dénest, könyve pedig nem olvasható, arra kérdezek rá, amiről a bejegyzés így ír: “A szeretet azonban nem volt vak és süket. Nagyon is kalkulált, testre szabott, jól adagolt volt.”
Azt kérdezem, hogy a jól adagoltság biztosan (és főként elsődlegesen) a szeretetre referál-e (nem pedig, mint Kohut alapján gyanítom: a/ nem feltétlen voltára b/ a feltételek éreztetésénél/kommunikációjakor a kötődés másik aspektusának, a haragnak a hiányára, ami – mármint az indulattalanítás, a harag hiánya – ha nem is feltétlenül nagyobb, de legalább akkora dolog, mint a szeretet, ami, miként a harag is, a talajvízhez hasonlóan, ha nem is feltétlenül árad, de feltétlenül fel-feltör)?
március 14, 2011 @ 10:25 du. • válasz erre
Edit: Ezt a könyvet én is szívesen elolvasnám.