Gregor Samsa 2.0
Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, rögtön rápillantott GPS-ére. Szobájában volt. Látta iPodján a képet, melyet webkamerája róla készített. Szörnyű féreggé változott, legalábbis a kép szerint. „Mi történt velem?” chat-elte, de nem kapott választ. Nem álmodott. Mobiljában megszólalt a jól ismert cincogás. Fél hét volt, pedig a mobil négy órára volt beállítva. A google-ba beírta a vonatmentrend szót. Kinyitván a menetrendet látta, hogy a következő vonat hétkor indul. Három negyed hét volt, amikor email-t kaptt anyjától, aki a másik szobában volt. „Gregor”- írta anyja- „nem akartál ma elutazni?” Gregor visszaírt: „Igen, igen anyám, köszönöm már kelek is.” Nehezére esett az írás, hiszen nem volt karja, keze, csak sok kis lábacskája, amelyek szakadatlanul össze vissza kalimpáltak, és Gregor ráadásul irányítani sem tudta őket. Nagy nehezen elérte a „Súgót”. Megtekintette a végfelhasználói liszenszszerződést, majd leesett az ágyáról. Újra kapott egy email-t„Samsa úr! Végtére is mi történt? Elbarikádozza magát a szobájában, nem-mel és igen-nel felel csupán.” De erre az email-re Gregor már nem tudott válaszolni. A földön feküdt, rászegeződött a webkamera, mellette régi mobilja, iPodja, a számtalan alkalmazással, s hiába volt wi-fi a lakásban, nem tudott már hírt adni magáról.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Kérem, látogassák a fentebb jobbra az Oldalak felirat alatt található állandó rovatokat. A két félteke rovatban szerzett tapasztalataikat az ott kért módon jelezzék, ha idejük engedi.
június 24, 2010 @ 6:31 de. • válasz erre
Az eszközök az embert segítik. Egy dologra azonban alkalmatlanok; az emberség megőrizésére. Ezt puszta kézzel kell megoldani.
június 24, 2010 @ 9:07 de. • válasz erre
Kovács János 2, aki nem csak a nevében volt kovács, lovat patkolt. Ám a ló egyszercsak megbokrosodott, s nyerítve felágaskodva, mint egy csodaparipa – éppen csak lángot nem lövelt a szája -, melső lábaival kalimpált, majd rázuhant azokkal Kovács 2 kisvállalkozói íróasztalára.
Kovács 2 azonnal belesápadt a balesetbe. A NOKIA okostelefonja – amit Kovács egytől, az apjától kapott, s amellyel a külvilággal tartotta a kapcsolatot a távoli tanya messzeségéből -, darabokra tört.
- Teringettét, most oda a királyságnak! – káromkodta magát el íly csúnyán a kovács, mint egy politikus!
A ló 1 – mert csak egy ló volt a tanyán – ezalatt, érezvén, hogy rossz bájtott tett a hálózatra (régiesen: rossz fát tett a tűzre) – kiviharzott.
Kovács 2 azonnal szívritmuszavarral kezdett kűzdeni, mi lesz, ha az izgalomtól cukorbetegséget kap, de nem tudta hívni a légimentőket, nem tudott a neten lelkisegélyt igénybe venni…
Ezalatt a ló 1 már messzire járt, élvezte a szabad levegőt, s rádöbbent, nem érdekli meg van-e patkolva – nőstényt akart, akivel párban szaladozhat a nagyvilágban.
De ekkor felbukkant az állatorvos 3 – de ez már egy másik történet…
Közben Kovács 2 meg a rémülettől – hogy így egyedül maradt, okostelefon nélkül, bután – feldobta a talpát.
június 24, 2010 @ 10:33 de. • válasz erre
A bejegyzés alaptémáját felvető rideg Kafka novella eddigi legjobb (igaz csak néhány soros) értelmezését (a pszichológiának az addigiaknál pontosabb, mert addig kezelhetetlennek minősülő esetekben is eredményt elérő irányt kimunkáló) Heinz Kohutnál olvastam. A személyiség (értelemszerűen kommunikálhatatlan) szétesésének (és főként a folyamatot kísérő/előrevetítő/jelző érzések) egyik legpontosabb képeként említi Kafka írását.
Mindezt csak azért említem, mert Kohut interpretációja tökéletesen egybecseng a fenti, értelmezésként is felfogható bejegyzés zárómondatként összegződő végkicsengésével.
Válasz Bognár László hozzászólására (#2):
Nagy érdeklődéssel és izgalommal várom a másik történetet (ami egyik, már-már rögeszmévé kövesedő elképzelésemmel mutat kitüntető összhangot).
Az általam (az Irodalmi(as) gyöngyszemek között) adott ideiglenest helyett természetesen várom az írás végleges, általad adott címét.
június 24, 2010 @ 10:48 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#2):
Lett volna a lóba egy chip ültetve, még ma is meglenne.
június 24, 2010 @ 11:35 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
Az állatorvossal éppen csak (másik történetként) jelzett történet engem azzal a reménnyel tölt el, hogy a ló megvan. Talán leszedálva, talán kolbászként (talán már meg is emésztve, és így meglehet, zsenge fűként, melyet más, talán nem leszedált lovak legelésznek, de mindez csak találgatás. Várom a mű folytatását, mert abból, ha nem is minden, de sok minden kiderülhet).
június 24, 2010 @ 11:45 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
Na de mit kezdene az elhunyt Kovács a meglelt lóval?
Ebből is látszik, nem kell chip se lóba, se kovácsba! (Mindig az a fejlődés, meg a korszerűség, csak úgy…)
június 24, 2010 @ 12:03 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#6)
június 24, 2010 @ 12:49 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#6):
Kovácsnak se kellett volna meghalnia, ha van webkamera, mely mutatja egy orvosi rendelőben az ő kollapszusát, nem is beszélve arról, ha eleve virtuális lovat vesz magának. Aki nem halad, az kimarad.
június 24, 2010 @ 2:28 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):
A virtuális ló – mint veszélytelen állat képbe kerülése, bevallom, egy pillanatra magával ragadott, már-már bólintottam volna, de akkor rájöttem, hogy az általam megénekelt paripa a szabadságot testesíti meg a történetbe, s így inkább Kovács II. Jánost cserélném virtuális lényre.
Ezzel talán a mindenkori hatalom is jobban járna, elvégre a programozott Kovácsokkkal könnyebben lehetne boldogulni!
június 24, 2010 @ 4:35 du. • válasz erre
És holnap, amikor a bogár már csak bogár és csak önmagában bogarászik, a telefon felhívja önmagát, az e-sztráda önmagához vezeti önmagát, a GPS önmagára mutat, s a vonat se tehet mást, mint hogy vigye; önmagát. Színlel még ez a világ, de inog, s látható, hogy bánattalanul térdre hull. Lassan elleng az idő. Egy fészekben madárkák sírnak, éhesek, az anyjuk szárnya rebben, dolga van; bogarat kell keresnie.
június 24, 2010 @ 5:03 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Picit valószínűsíti Heinz Kohut észrevételének igazát, hogy két, a megszokottnál “irodalm(ias)“-abb komment is született a parafrázis nyomán, mintha csakugyan a lélek alaprétegét érintené/mozdítaná a történet.
június 24, 2010 @ 5:14 du. • válasz erre
Lucifert szerintem szabad idejében japán turisták látogatják, akiket érdekel az, amit az európaiak “léleknek” neveztek, s már régóta nincs.
június 24, 2010 @ 6:39 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
Talán abból adódik e bejegyzés kikerülhetetlensége, gondolati inspirációja, hogy számtalan út nyílik belőle, amin minden nem is lehet elindulni. (Pláne egyszerre.)
A súlyos és elgondolkodtató gond abból adódik, hogy a hálózati (információs) társadalom eszközei egyesével is más minőséget feltételeznek, mint a korábbi eszközök, együttesen pedig már egy másik életminőségbe visznek át.
Ebben a közegben minden fontos kérdés új válaszért kiált. Itt mások a szabadság dimenziói és más lesz az élet maga is.
De hol vannak a határok? A ló lósága hány chip beültetéséig érvényes? És az emberé?
Lucifer 10-es hozzászólása zseniális. Behozza a természet törvényeit egy mesterséges világba, ahol az ember a madaraknak szurkol és képből az önjáró technika idegensége már nem is hiányzik. Pedig az az emberi mű.
Szóval akkor most merre…
június 24, 2010 @ 7:06 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#13):
Én inkább úgy mondanám, hogy (az általad elmondottak mellett) azért (bármit is jelentsen)
kikerülhetetlen a bejegyzés, mert “a hálózati (információs) társadalom eszközei egyesével is más minőséget” (szerintem nem feltételeznek, hanem konsituálnak “mint a korábbi eszközök, együttesen pedig már egy másik életminőségbe visznek át.” Azonban – és attól (bármit jelentsen is) 
kikerülhetetlen a bejegyzés, mert megmutatja, hogy – ez(ek) ugyanazt előfeltételezi(k): a bogárétól – bármit is jelentsen ez 
– megkülönböztethető) emberi létet.
június 24, 2010 @ 8:11 du. • válasz erre
A 3. körzet állatorvosa, Dr. Szabadi Jenő a réteken barangolt, gondolataiba mélyedt a szabadságról és annak korlátairól, mint például a csekélyke fizetés, amelyet a lakosság pótolt ki galambtojással és más efféle pótolhatatlan ajándékokkal.
Dr. Szabadi Jenő egyszercsak arra lett figyelmes, hogy egy ló vágtat hol erre, hol arra.
- Szia paripa! – üdvözölte kedvesen a jószágot.
- Nyihaha! – válaszolta szintén barátságosan a ló, lassítva, de nem megállva Dr. Szabadi mellett.
Jenő érezte a pillanat nagyszerűségét és vissza nem térő mivoltát. Gyors, szinte ösztönös döntést hozott: nekiiramodott és szaladni kezdett a ló mellett. Dr. Szabadi Jenő most rettenetesen sajnálta, hogy ifjúkori loboncát a helyes társadalmi viselkedés kedvéért levágatta, mert most belekaphatna a szél, mint valami kedves sörénybe.
Hosszan szaladtak egymás mellett, egyszer-egyszer egymásra nézve mosolyogva, olykor horkantva is.
Ám egyszer csak, nagyjából egy maratoni táv megtétele után, Dr. Szabadi Jenő tüdejéből elfogyott a levegő, egyre ólmosabbak lettek a lábai, alig bírta tartani a pejjel a lépést.
Ekkor megszólalt a mobiltelefonja. (James Marshall Hendrixtől a Hey Joe szólalt meg, nem valami gyönge kis sercegés.)
Az állatorvos zihálva, bizonytalan látással megállt. A telefon megszólalásával eltört valami, megszünt a varázs.
- Doktor úr, maga az? – kérdezte egy terebélyes férfihang.
- Én – zihálta bele a telefonjába a doktor.
- Jöjjön gyorsan a tehenekhez, mert…
- Aligha érek oda időben, küldjön róluk fényképes e-mailt. Hadd lám…
De ekkor összeesett, ujjai a telefonba szerelt rádió gombját kapcsolták be, s a kis hangszóróból az internet és az smsezés káros mivoltáról szóltak a szavak, amely dolgok tönkreteszik az emberek nyelvét. A magyar nyelvet. Dr. Szabadi utolsó gondolata az volt: a magyar egy nagy lovasnemzet…
június 24, 2010 @ 8:22 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#15)
június 26, 2010 @ 8:35 du. • válasz erre
[...] eredetileg hozzászólásként írtam ehhez a poszthoz, amelyben elolvasható (15. hsz.): http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/gregor-samsa-20/2079/ // Kategoriája: [...]
június 27, 2010 @ 7:47 de. • válasz erre
Válasz Kísérleti blogadás az internetről: felolvasom írásomat | BLOG * blog hozzászólására (#17):
Akkor most mi a címe?
Változtassak paripára?
június 27, 2010 @ 9:52 de. • válasz erre
Sztem legyen két címe! Egyébként a te címed a jobb, a Lovasnemzet halál. Egyszerűen haláli
június 27, 2010 @ 10:39 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#19):
Lovasnemzethalál (volt).