Giuliano és Lorenzo
Két fiú ül egymással szemben. Az egyik kezében marsallbot, a másik fején sisak. A marsallbotos epedezve nézi a sisakost, aki maga elé néz. Mindketten szinte teljesen meztelenek. Lábuk, kezük, mellkasuk hibátlan. Arcuk szép. Guilano romlott, Lorenzo emelkedett. Ők ketten örökre egymás mellett lesznek. Az egyiké az éjjel és a nappal, a másiké a az alkony és a hajnal. Labdaként pattog a nap közöttük. Létük az idő. Az eredmény döntetlen. Minden nap ugyanaz. De Guilano remél. Hátha egyszer Lorenzo ránéz?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
december 20, 2010 @ 8:50 de. • válasz erre
Nézi? – inkább és legfeljebb lesi csupán. Kevésbé, mint amennyire lábánál a faragatlan arcú nappal az elhagyott hajnalra visszanéz, aki még mindig csak (szinte fel)kínálkozik (pedig bármi lehetett volna. Nem csupán faragatlan arcú nappal).
december 21, 2010 @ 8:53 du. • válasz erre
Szomorú vagyok, hogy a két fiú sorsa ennyire közömbösen hagy ittt mindenkit, talán a Facebook-ra kellene menniük likeolást aratni. Ma disznótoron voltam, s ezért maradt el a bejegyzés, melyre holnapig kell várni. Jó lesz, igérem.
december 22, 2010 @ 10:11 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
A jónak (platonikusan fogalmazva a jóból való részesülés mértékének) sok változata van, és ezt, így a legfőbb jóhoz való közelséget sem nem a lájkolások, sem nem a kommntek száma mutatja. Ellenkező esetben a vagy a pap, vagy papné boldogtalan lenne és maradna.