Gulag-Auschwitz
Triviális egészségügyi problémát akartam megoldani, melyről hamarosan kiderült, hogy két nap időráfordítást igényel. Háziorvos, beutaló, szakrendelő. Mindez a szokásos sorban állásokkal, Gulag-Auschwitz technikák alkalmazásával, melyeket oly jól ismer a nép, mely e technikák fenntartása mellett szavazott. Elmentem inkább egy magán klinikára, ahol fél óra alatt mindent megoldottak, percnyi pontossággal a megbeszélt időben fogadtak, persze ki is fizettették az árát, melyet az elmúlt években már egyszer bőségesen kifizettem sarcként a Gulag-Auschwitz rendszer fenntartására. Miközben jöttem elfele, arra gondoltam, hogy vajon 2050-ben is hasonló lesz-e a rendszer, vagy még rosszabb?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
március 25, 2009 @ 7:28 de. • válasz erre
Átmenetileg rosszabb, mert ha nagyon rossz, akkor “senkinek sem legyen jobb” alapon elhatalmasodik a társadalmi pszichózis, így a klinikák életét is megnehezítik/lehetetlenítik majd.
De mivel a nehezítők is megbetegszenek, és ők annyival jobb helyzetben vannak, hogy megnegedhgetnek maguknak egy magán klinikát, először tágasabbra nyílnak a kiskapuk, és a magán klinikák elkezdenek sokasodni, de az 50 év stimmel, hogy minimum annyi kell, hogy eseteleg valóban jobb legyen. De csak esetleg!
március 25, 2009 @ 9:03 de. • válasz erre
A háziorvosok egyfajta betegirányító szerepe vélhetően meg fog maradni. Nehezen képzelhető el, hogy lenne a világon olyan biztosító, aki finanszírozná a laikusok csellengését. A sorban állás is megmarad. A kapacitásokat, a kapacitások finanszírozhatósága fogja meghatározni és nem a fogyasztók igényei. A biztosítási alapon kielégíthető igények egyébként kielégíthetetlenek, tudniillik végtelenek. Marad valami kvázi piaci elem beépítése. Mondjuk a vizitdíj. Könnyen elképzelhető, hogy harminc év múlva valaki felveszi érte az újítási díjat. Könyörögni, csak azért könyöröghetünk utódainkhoz, hogy bevezetés know-how-ját le ne koppintsák.
március 25, 2009 @ 10:02 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Csakugyan 50, de inkább több év.
(Még Te is kizárólag a központi finanszírozhatóság szempontjából gondolkodsz a magánklinikákról…)
március 25, 2009 @ 10:15 de. • válasz erre
? Én biztosítókról írtam. Az egészségügy tömegesen csak biztosítási alapon finanszírozható, fejleszthető. Számomra elképzelhetetlen, hogy mindenki tömegesen a spórolt pénzéből fizeti a szívátültetését. Így szerveződő, ilyen fizetőképes kereslet esetén ki se alakulhatnak a kapacitások. Ki fektetne az egészségügybe?
március 25, 2009 @ 10:27 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
A bejegyzés azt kérdezi – az én olvasatomban -, hogy 2050-ben is megtehető lesz-e, hogy akinek van rá pénze, az azonnal, gulágozás nélkül elintéztethesse. Nem szívátültetést, nem a népegyészségügy egészének összes problémáját, “triviális egészségügyi problémát”.
Értem én, hiszen olvastam, amit írtál.
március 25, 2009 @ 11:20 de. • válasz erre
2050-ben – ahogy most mennek a dolgok könnyen meglehet -, kommunizmus lesz Magyarországon (is).
De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy orvost vagy szép doktornőt mindenkinek szükséglete szerint biztasítanak. (Ahhoz megfelelő széklet és vizelet lesz szükséges, lázzal. De akkor ingyen.)
Persze meglehet, hogy a kommunizmusnak nem mindjárt a felső szintje következik be, hanem az alsó, amit csak szocialista szintnek mondhatunk. Akkor még az is előfordulhat, hogy egy darabig csak egy orvos lesz, a nép Nagy Gyógyítója. Ez a megoldás is piacmentes megoldást fog tükrözni.
A nép akkor talán már okosabb lesz, amint szóba jön a vizitdíj azonnal visszahívják a kormányt, hogy ne menjen el a kevéske zsozsó népszavazásra.
(Akkor persze már közel leszünk az Euro bevezetéséhez is, de a méltatlanná lett forintot a zsozsó fogja felváltani. Egy zsozsó = 13.400 Ft lesz az átváltás alapja. Elvtársaknak jobb, nem elvtársaknak rosszabb.)
Remélem, abban az egészségügyi intézményben, amelyben én töltöm vidám, önfeledt, és öntudat nélküli napjaimat, elfogadják majd a Taigetosz-részvényeimet egy kedves növér, bizonyos Eutanázia gondoskodásáért.)
március 25, 2009 @ 11:25 de. • válasz erre
Ha emlékezetem nem csal, azt az intézkedést, miszerint csak a háziorvos utalhat be bárhova valamelyik szadeszos eü. miniszter hozta (már nem emlékszem, hogy a füles, vagy a trezoros) tehát ekkor történt az, hogy ha én megsüketültem akkor nem a fülészetre kell mennem, hanem egy délelőttöt kell ülnöm a háziorvosnál aki majd beutal oda.. És igaz ez akkor is ha 10 éve járok ugyanarra a szakrendelésre.
Nem értem mármost, hogy mi köze van egy alkalmatlan miniszter agyalágyult intézkedésének a népszavazáshoz? Hacsak az nem, hogy annak hatására elzavarták, ami kétségtelenül nagy nyereség volt, hiszen azóta celebként jeleskedhet a kukac-evésben Afrikában, ami – kétséget kizáróan – jobban megfelel értelmi képességeinek, mint a miniszteri stallum.
március 25, 2009 @ 11:57 de. • válasz erre
Vegyük észre, hogy Aristo kiválóan tájékozott a tömegszórakoztatásra szánt produkciók terén! Csak dicsérhetjük a nyitottságát és irigyelhetjük az önuralmát.
március 25, 2009 @ 12:09 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Meg fogsz lepődni. Kommunikáció szakon tananyagot képeznek ezek a műsorok és hogy önuralmam továbbra is irigylésre méltó legyen, innen nem folytatom.
március 25, 2009 @ 3:38 du. • válasz erre
Én arra gondoltam, hogy ha nem abortálódott volna a reform, akkor elindulhatott volna egy folyamat, melynek végeredményeként én egy biztosiítóval lennék jogviszonyban, mely lehetővé tenné. hogy pl. fül problémák esetében direkt mehessek nekem is megfelelő idpontban rendelésre, ahol ugyan fizetnem kell, de az ott kapott számlát meghatározott arányban a biztosító nekem visszatéritse. Ez a rendszer a világ minden nornmális országában működik, csak éppen nálunk nem, s nem is fog, mert a nép nem akarta a bevezetését. Ez egy teljesen párfüggetlen téma, mely a maga rémületes rögvalóságában ma mindenkit sújt és öl, függetlenül attól, hogy a szavazófülke homályában melyik pártra adja szavazatát.
március 25, 2009 @ 5:01 du. • válasz erre
Már elnézést, de még mindig nem értem: miért kell egy rossz intézkedés visszavonásához “reform”? Ahhoz, hogy a hőn áhított biztosítotti státuszt elérjük, szerintem egy számítógépprogram kell, amely nyilvántart bennünket és a befizetéseinket.
március 25, 2009 @ 5:44 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#7):
Tényleg celebkedett,
és kukacot evett? 
(Tényleg nem láttam, de remélem nem csak metafora!)
március 25, 2009 @ 5:46 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#6):
március 25, 2009 @ 8:05 du. • válasz erre
Számitógépprogramnál több kell. Az egészségbiztosítás jelenlegi államszocialista modelljét le kell cserélni egy új modellel, melynek szíve a biztosító, akivel az ügyfél szerződéses jogviszonyban áll. A biztosító jogviszonyban áll az egészségszolgáltatóval. Ha ez van, akkor van call center, van ügyfélérték szerinti CMR, számlanyilvántartás. Senki sem lehet potyautas. Pontosan úgy, ahogyan senki sem kaphat ingyen telefont vagy ingyen áramot. Ha mégis kap, akkor valakinek fizetnie kell helyette. Ezt a modellt lehetetlenítette el a népszavazás, még ha az ürügyet a valóban ostoba vizitdíj adta. Ilyen értelemben a népszavazásért a kétbalkezes eü. miniszterek is éppen úgy felelnek, mint a kínálkozó magas labdát leütő ellenzékiek.
március 26, 2009 @ 12:36 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#14):
Bocsánat, de még mindig nem értem. Mi a fene az a biztosító, ha nem az, hogy valahol nyilvántartják, mennyit fizettem be és mennyit vettem ki? A call center meg az összes többi nem a biztosító, hanem egy döntés következménye, melyet bárki meghozhat akinek belátása és/vagy érdeke fűződik egy ilyesmi létesítéséhez. Milyen érdekem fűződik nekem ahhoz – az teoretikus elveken túl – hogy valaki ezen pénzt keressen? Ami által az én befizetett járulékom egy része az ő személyes anyagi boldogulását szolgálja?
Ha kijelentjük, hogy az állam erre nem képes – a nyilvántartásra, szervezésre, potyautasok kiszűrésére és más egyszerű, technikai ügyekre – akkor miért tételezzük fel, hogy bármi másra képes, a közjóra, közbiztonságra, esélyegyenlőségre stb.? Miért pont arra ha a másikra nem? Ha azt gondoljuk, hogy a privatizáció általános megoldás a hatékonyságra és az ésszerűségre, illetve csak ez a megoldás, akkor az igazi: a monarchia, magának az államnak a privatizációja. Minden érv amit bármely közjószág privatizációja mellett fel lehet hozni érvényes az állam privatizációjára is.
március 26, 2009 @ 11:51 de. • válasz erre
Valasz Aristonak (#15);
“Mi a fene az a biztosito…” hat azert tobb mint egy penztar! BIZTOSITO, vagyis a kockazatot vallalja. Azt hiszem nem szukseges ennek a gazdasagi, penzugyi hatteret reszletezni.
A tapasztalat azt mutatja hogy erre az allam egyedul nem volt kepes. Miert? …