Gyanú
A buszmegállónál van egy kis bolt, mely még működik, igaz se nem szemüvegeladás, se nem ingatlanközvetítés nem zajlik benne. Könyvek vannak kint az utcán, bent meg régiségek, melyek nem mindig voltak azok. Bentről a kirakatüveg mögül remek kilátás van az utcára, fordítva viszont nem lehet belátni. Mint egy kísérleti laboratóriumban, ahol a kísérlet vezetője mindent lát, míg a kísérleti személy semmit. Aki bent van, annak nincs irigylésre méltó dolga. Állandóan figyelnie kell a kinti világot, s lévén nem szociológus, nem tudja, hogy könyveket ma már senki sem vesz, még kevésbé olvas. De ő mindig kipattan a boltból, mihelyt valaki megáll a könyvek előtt. Méregeti elölről, hátulról, eltelve a gyanúval, hogy nem potenciális vevővel, hanem tolvajjal áll szemben. Kellemetlenül érzik magukat mindketten. A nézelődő egyszer csak félni kezd, hogy rajtakapják, pedig bűntelen, a boltos meg csak figyel, s gyötri magát, hogy hova tette a tolvaj a szajrét. Egyikük sem jár jól. Csapdába estek. A vevő nem vesz, az eladó nem ad el. Nézik egymást kérlelhetetlenül, míg a nézelődő tovább áll, s ott hagyja a gyanakvót, akinek börtöne a boltja.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal
január 7, 2010 @ 12:09 du. • válasz erre
Nézzük ennek egy B variációját. Kicsit ravaszdibb szereplőkkel. De elárulom, ennek is sírás a vége. Ha nincs bizalom, van gyanú. Ami mindent megöl. A boltos azt hiszi, amit hisz, a bámészkodó azt hiszi, amit hisz, amit a bizalmatlansága diktál. Üzlet meg nincs. Előny az ablakban. Rosszkedv van. A ravaszabb szereplők belátják, hogy ez így nem mehet tovább, ha mindketten váltanának, akkor a boltos eladna egy könyvet a vevő meg venne egyet. És ez jó lenne. Váltanak. És boldogok. És bíznak egymásban. És még boldogabbak akarnak lenni. Ezért másnap, amikor már lenne bizalom, a boltos kirakna vacak papírokat remek könyvborítóval, a vevő meg mosolyogva ellopná őket.
január 7, 2010 @ 12:58 du. • válasz erre
1.) A gyanú kiterjesztése
Ha a jó gazda gondosságával járok el, akkor nem csak az eseményekben kell érvényesülnie a gyanúnak, hanem az eseményekről beszámoló egyént is gyanakvással kell fogadnunk.
Mert lehet, hogy Önös érdekből – mondjuk egy nagyobb könyvesbolt alkalmazásában – számol be ilyettén egy aranyos, éppen hogy talponmaradt boltocska eseményeiről!
Sőt, ki tudja, a “tárgyilagos” beszámoló mögött talán ingatlan panama áll. Ugyanis, ha a boltos tönkremegy, el kell adnia a boltját (a teli kacattal) – méghozzá, ha nincs vevő, nagyon is áron alul. Tehát ez itt egy gerillamarketinges, lejárató akció (nem megy a bolt, szemét gyanakvó a boltos), amely akció gyorsítja a tönkremenetelt. És ha ez bekövetkezik, a tárgyilagos beszámoló írója szép kabátban, kalapban, sétapálcával (afféle 1984-es viselet) megjelenik és fillérekért viszi a boltot!
Annyi ilyesfajta hír jelenik meg napjainkban, bitosan így van.
És akkor még ugye, a régiségek említése is milyen raffinált dolog… Mert kik is foglalkoznak minálunk régiségekkel? Kék-e a szemük azoknak, mint a babámnak, aki a rózsás kötényébe szedi a megymagot? Hát nem kék és a hajuk sem szőke – ebben biztosak lehetünk.
Ugye mennyire raffinált mozzanata ez a beszámolónak? És tegye a szívére a kezét a kedves olvasó: már nem is annyira fájdalmas dolog az a boltbezárás…
2.) A gyanú további kiterjesztése
És nézzük csak a kommentelő figurát. Szintúgy a tárgyilagosság mezében, amint vádolja a lakosságot, hogy az egyik lop, a másik csal! Ez a haza lejáratója, amint ásóval ássa alá a közbizalmat. Pedig milyen szépen, agyafúrtan kezdi: mindketten, a két jó magyar, váltanak. Aztán ugye mégse!Így törik a gerinc, így reped a nemzettest!
3.) Következmény!
Rendet kell csinálni. Csal a boltos, lop a nép, hazudik a krónikás, rátesz a kommentelő – rendet kell csinálni!
De kivel, amikor mindenki megbízhatatlan…
január 7, 2010 @ 2:00 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#2):
Több variáns is van: a csalók a tolvajok és a többiek ellenében, a tolvajok a csalók és a többiek ellenében, és így tovább.
Azt hiszem, hogy a csalók és a tolvajok ideje lejáróban, most a hazugoké közeledik, akik azt hazudják, hogy ők nem csalók, nem tolvajok és így tovább…
Ami azért is szerencsés, mert ellenkező esetben a csalók tolvajokká, a tolvajok rablókká, a rablók rablógyilkosokká, a rablógyilkosok gyilkosokká szem- és főként esztelenednek.Egy kis hazug ellenáramlás.
január 7, 2010 @ 3:45 du. • válasz erre
Bognár akarná a boltot, de nem tudja, hol a bolt, ki a boltos!
január 7, 2010 @ 3:55 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Gyanítottam, hogy hozzá fogtok szólni, ez így rendben is van. De képzelhetitek, mennyire gyanúsak azok, akik semmit sem szólnak!
január 7, 2010 @ 4:23 du. • válasz erre
Példát vehetnének – mondjuk a túlélési ösztön jegyében – török kollégáitól, ahol a bazársorok mélyén, talán ebben pillanatban is gazdára talál néhány kiló, bizalommal futtatott kínai műanyag-arany mindennap nemhasználatos értéktárgy vagy amulett, vagy “régi hamis írás”. Csakhogy a fordított bizalom ára könnyen az óvatlan vevő tudat alatt, vagy éppen tudatlanul kiürített zsebében vagy JobbiK esetben, koncentrációs hárembe rabolt szőkék fekete szempillaspiráljaiba tekeredett vész- jeleiként predesztinálódik. A bizalom lehet, hogy a gyanú váltópénze, mely fordított arányban keletről-nyugatra haladván, veszít konverzibilitásából és erejéből.
január 8, 2010 @ 12:50 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#6):
“Bizalommal futtatott kinai műanyag arany”, és “koncentrációs hárembe rabolt szőkék fekete szempillaspiráljaiba tekeredett vész- jeleiként predesztinálódik“, de az egész is, nekem (nemcsak): 