Gyilkosok
Kérdés, hogy a gyilkosok köztünk vagy bennünk vannak, de még nagyobb kérdés, hogy egyszer valaki gyilkos lesz, akkor az egyszeri vagy többszöri karrier. Nem tartotta magát gyilkosnak Blohin, Sztálin hóhéra, aki többek között Babelt, Mandelstamot, Mejerholdot is átsegítette a túlvilágra a sok tízezer egyéb áldozat között. Amikor Hruscsov megrótta, s gyilkosnak nevezte, bánatában öngyilkos lett, pedig időközben vezérőrnaggyá rukkolt elő, szép nyugdíjjal a zsebében. Megkockáztatható a feltevés, hogy abból lesz tartós gyilkos, akinek identitása a tevékenységből fakad, függetlenül attól, hogy minek nevezi ő vagy minek nevezik mások. Egyszeri az alkalom, ha a motiváció belülről fakad, s a tett megszüli a kielégülést.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 7, 2009 @ 8:55 de. • válasz erre
Nyikita Szergejevics nemcsak szokása szerint – miként a szűzföldek feltörésével, és főként a XX. kongresszuson elmondott beszédével – fején találta a szöget, amint azt mondani szokás, de (Blohinnak) odavetett mondatával, ahogyan ez csak a nagyon nagy emberekkel, de velük rendszeresen történni szokott, egyszersmind – a posztszocialista átmeneten túlmutató! – irányt is szabott.
Mert hát nyilvánvalóan Blohin – aki talán még ügynök is volt! – tehet mindenről! (Nem ám valami személy fölötti, a személyeken túlmutató, hogy azt ne mondjam – közös, sőt kollektív, és ezzel átmenetileg gyilkos mechanizmussá összedermedő – tudattalan, dehogy!)
Szegény Nyikita Szergejevics PB tagként is szinte szünet nélkül törte a fejét, ami még a másnaposságnál is kínzóbb, szinte szüntelen fejfájásokat okozott neki, hogy hogyan is szóljon a Gazdának, hogy – miként még az Illés együttes is kérdezi: – “hogyan mondja meg neki?”. Miként is csavarja a szót, hogy aztán jó vége legyen ám!
Hanem ez a Blohin!
Csak ölt, csak ölt, csak ölt ez a disznó. Annyira ölt, sőt valósággal öldökölt, hogy szegény Nyikita Szergejevicsnek olykor már nemcsak a másnaposságtól émelygett a gyomra! Egy percnyi szünetet sem tartva működtette ez a pokolfajzat a kivégzőosztagokat (mert nyilvánvaló, hogy azokról is ez az ebadta tehetett, nemcsak ám irányította őket a háttérből). Mert – azt meg kell adni! – jó szervező volt. Átkozottul jó szervező! Ezzel is férkőzött a Gazda bizalmába, aki pedig nem ilyen volt ám! Sőt, a lelke mélyén áldott jó ember, valóságos aranyszívű! Csak hát ezek a Blohin félék!
Így aztán Nyikita Szergejevics – de egyedül csak miattuk ám! – egészen a XX. kongresszusig hiába törte a fejét, és fölöslegesen gyötörte magát. Fölöslegesen, de értünk – és mégsem hiába! Mert igen nagy humanista volt, mert lett – és éppen ezáltal – Nyikita Szergejevics. Talán még a gazdánál is nagyobb, de csak ebben a tekintetben!
Valósággal vajszívű. Majdnem olyan áldott jó ember, mint a Gazda volt, akit ebben a tekintetben, de csak ebben a tekintetben még talán valamivel felül is múlt. Mert nem volt még annyira sem ingatag jellemű, tisztesség ne essék szólván, befolyásolható. Ha kicsikét is. Főleg nem a Blohin féléktől!
Kicsit (de csak kicsit) komolyabbra fordítva a szót, a bejegyzés szellemében tehát Blohin nem volt gyilkos, amikor ölt, csak amikor Hruscsov szólt neki, de akkor meg már – ebből a szempontból – késő volt, mert identitása ellenére is – megmagyarázhatatlan okokból – mindössze öngyilkos lehetett. (Illetve dehogy is megmagyarázhatatlan okokból! Ő is áldott jó ember volt/lehetett a lelke mélyén!)
Én maradnék annál, hogy attól kezdve gyilkos volt, ahogy ölt. Igaz, (tegnap a gyilkosokról rögtönzött) tipológiám szerint a harmadik típusba, a racionalizáló gyilkosok közé sorolható és sorolandó.
december 7, 2009 @ 9:52 de. • válasz erre
A hóhér nem gyilkos. A hóhér megsértődik, ha legyilkosozzák. Ha az ítélkezővel azonosul, akkor a megjegyzést ítéletnek fogja fel. Az ítélet szerint az ítélkező biztosította szerepet – az értelmes élet számára egyetlen lehetséges kereteit – rosszul használta fel. Gyilkolt, ahelyett, hogy a történelmet szolgálta volna. Ha pedig nem a történelmet szolgálta, akkor nem hóhér, hanem gyilkos. Végre kell hajtania a gyilkosokon végrehajtandó ítéletet. A hóhér végez magával. Nem kérdez vissza, hanem cselekszik. Mondom ezt a bolsevik küldetéses logika mozgatta motivációk alapján. Vagy mondhatom azt is, hogy egyszerűen egy új Gyilkost vélt látni Hruscsovban, aki őt nem hóhérnak, hanem sokoldalúan hasznosítható áldozatnak akarta használni. Ez nem tetszett neki és ez ellen lázadva – elvéve a gyilkos kedvenc időtöltését – kinyírta magát. Büntet, mint egy szerelmes. Jó nem pont úgy, de büntet.
december 7, 2009 @ 10:46 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Érte(ni véle)m, amit “a bolsevik küldetéses logika mozgatta motivációk alapján” mondasz, ennél viszont sokkal jobban érdekel(ne) a Te véleményed. Tehát, és szerinted (a saját logikád alapján)?
december 7, 2009 @ 12:25 du. • válasz erre
Ha nem bennünk – hanem vámpírként bolyongva csak köztünk – lennének a gyilkosok, nem lennénk képesek mérlegelni tetteiket, hanem úgy tekintenénk rájuk, mint egy természeti csapásra. (Ennek a fefogásnak a helytelenségéről – álláspontom szerinti tarthatatlanságáról – az alábbiaknál valamivel bővebben ezen a linken át.)
Márpedig (és ráadásul) nemcsak tetteik mérlegelésére vagyunk képesek, de az elkövetők miénkhez hasonló személyiségszerkezetére vonatkozó következtetések levonására is, ráadásul éppenséggel a tettük elkövetésének a módjából.
Tehát gyilkos tetteikben is az nyilvánul meg, ami (szerencsénkre más területeken) bennünket is mozgat.
december 7, 2009 @ 2:53 du. • válasz erre
Az én logikám szerint végig kell menni a bolsevikok logikáján, ami telis tele van elhárításokkal pontosan úgy, ahogy jelzed.
Az hogy a gyilkos bennünk van, vagy körülöttünk fogalmam sincs. Pedig foglalkoztatott a dolog. Hajlamos az ember azt mondani, hogy az emberből mindent lehet csinálni, így gyilkost is. Csak idejében kell elkezdeni a nevelést.
december 7, 2009 @ 3:09 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
És ha végigmész a bolsevik logikán Te hová/mire jutsz?
Az ember szerintem is tényleg azt mondani, hogy az emberből megfelelő neveléssel (ha nem is mindent) gyilkost lehet csinálni (nemcsak zsenit, de magasan kvalifikált szakembert is jóval nehezebb). Nekem is ez a véleményem. Azzal kiegészítve, hogy akarni sem kell, ha mást akar az ember, akkor is gyilkos kerekedhet nevelése eredményeként. Te mint látod ez, hogyan vélekedsz?
december 7, 2009 @ 5:32 du. • válasz erre
Blohin nem lehetett más mint szimpla gyilkos, aki bérét állami fizetés formájában kapta. Gyilkos lövéseinek a legtöbb esetben semmilyen jogalapja nem volt, a puszta szóbeli utasításon kívül. Más kérdés, hogy nem volt egyedül, s Nyikita Szergejevics is társa volt.
december 7, 2009 @ 6:11 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Ámen – és nyugodjanak békében az áldozataik.
december 7, 2009 @ 9:51 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Kellene egy szó(összetétel a szimpla gyilkos már ebbe az irányba mutat), mert (pld.) Hunyadi Jánost (stb. stb.) nekem sem jön a számra, hogy legyilkosozzam, holott a tipológiám szerint az, racionalizált gyilkos. Talán azon belül kellene létesíteni egy legitim gyilkos kategóriát a jogszerű kivégzések végrehajtói, és netán egy magasztosat a nemzeti hősök számára?