Harmadik élet
A Second Life-ban mint hírlik hamarosan számítógép bolt nyílik, s bevezetik az internetet is. Vége szakad annak a tarthatatlan helyzetnek, hogy az avatarok digitálisan írástudatlanok. Amint kiépül az infrastruktúra s fellendül az internetpenetráció, nyilván lesz kereslet a második életben egy másik, harmadik élet iránt, ahol mindent szabad, amit sem az elsőben sem a másodikban nem. Új szükségletek, új szolgáltatások lesznek, de azok már a második élet bennszülöttjei számára szólnak, az első életbelieknek annyi közük sem lesz az egészhez, mint hajdan a görögöknek volt isteneikhez. Utóbbiak emberek voltak, csak éppen halhatatlanok. Az avatarok avatarjain már Nagy Lászlónak nem lesz mit csókolnia.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
október 30, 2009 @ 8:54 de. • válasz erre
Az első és a második világot az ember teremtette saját arcára. A prognózis szerint lesz egy harmadik önálló élet is, amelyik maga mögött hagyja emberi gyökereit. Sajnáljuk, vagy könnyebbüljünk meg?
október 30, 2009 @ 12:54 du. • válasz erre
A nyelv nyilván a műneolatin lesz, ez a plebstől idegen, ám az ismert világot mégis behálózó képződmény, amelyen a harmadik világ önálló életre kelő avatarjai fognak fecserészni. Mindez dekódolva, binárisan zajlik majd a szemünk előtt. A létrehozó második élettől nyilván le fog szakadni a harmadik, mert új identitása megköveteli az elszakadást a torz és elkorcsosult szülőktől.
A harmadik élet is hálózatba fog szerveződni (eleve abban születik), s átveszi a robotgyártás irányítását a világmindenség meghódítása érdekében.
Hogy nagy lászló és a hasonlók mit akarnak átvinni a túlsó partra, meg hogy miért – mint irreleváns elemek ki lesznek szűrve a Memóriából. Elvégre a közös memória (mem publica) logikus gondolkozással nem felfogható hülyeségre nem használható…
Viszont a világuralom, mint a dolgok leglényege szépen domborodik majd…
október 30, 2009 @ 3:17 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Madách I-re szerint ez nem lesz lehetséges, osztom álláspontját.
október 30, 2009 @ 6:09 du. • válasz erre
Amikor az első robot megverte sakkban a világ legjobb sakkozóját, akkor Madách már nem élt, s így az Avatarok világa jelenetet nem állt módjában színre írni. Á és É, a szín két főszereplője bit-ként száguldoztak volna művében, s abban megjelent volna egy BDK fedőnevű író-bloggerművész, kijelentve: halálom után digitális szövegállomány akarok lenni!
Az avatarok világát ez nyilván megzavarta volna (mármint a BDK-nevű szövegfelhő) de Madách I. ebből már kimaradt.
Ám meglehet, hogy ahogyan most itt bájtoltatjuk őt, az már valamiféle életjel, halhatatlansági elixír…
De félek, hogy a “res publica” eszméin csecsszopott népesség egy részének már sok volna a “mem publica” mesterséges intelligenciájának leírása (pedig emberségünk (parabola)tükrébe is belenézhetnénk általa).
október 30, 2009 @ 11:21 du. • válasz erre
[...] György Harmadik élet c. blogbejegyzése (Lélek és Politika: http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/harmadik-elet/865/ ) igencsak meglódította a fantáziámat. A szerző az avatarok világát festi meg olvasatomban. [...]
október 31, 2009 @ 2:40 du. • válasz erre
Válasz Hálózati köztársaság | Keresőoptimalizálás, SEO blog – internet marketing tanácsadó hozzászólására (#6):
Üdv az új – elég sajátos nevű – olvasónak!
október 31, 2009 @ 6:42 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Ez már a bájtok (és avatarok) lázadása, a programozott visszajelzés blogból-blogba, hogy felfedjék a hivatkozásokat, amolyan hivatkozási üvegzseb, hogy rejtve semmi se maradjon.
november 2, 2009 @ 6:37 du. • válasz erre
Már várni lehet, hogy mikor kapunk virtuális személyazonosságot a hálóköztársaságban, amivel valóságos jogosultságot kapunk ledigitalizált való mivoltunkhoz. A tárgyaink óhatatlanul el-emberiesednek, annak rossz és jó dolgaival együtt, nem csoda, hisz’ például a telefonjaink már párosodni is tudnak, igaz csak digitálisan.
november 2, 2009 @ 10:44 du. • válasz erre
Nem rossz utópia: az emberek gépek, a gépek emberek lesznek.