Hegel Live
Véletlenül rátaláltam a szemközti kis mindenes régiségboltban Hegel előadásaira, melyeket a világtörténet filozófiájáról tartott. Le soha nem írta ezeket az előadásokat, de diákjai, akik nem lehettek akárkik, szóról szóra jegyezték a hallottakat, s jegyzeteik alapján készült el a kiadás, melyet a nagy porosz már sosem autorizálhatott. Talán emiatt, talán másért (Szemere Samu fordította magyarra), az előadások elképesztően elevenek, nincs bennük a mesterre általában jellemző homály, csak szellem, gondolat, ötlet. Különösen remekbe szabottak a görög és a római világról szóló előadások. Mintha élőben hallanánk. Kár, hogy nincs a you tube-on, a ted.-en s már nem is lesz.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
október 29, 2009 @ 9:07 de. • válasz erre
Jó Hegelre ráférne a könyv újra kiadása. Lehet, hogy nem is kerülne sokba. Talán jövőre, ha Isten megsegít Aristo a Széchenyi-terv 2. keretében kiadót alapít és megoldja a kérdést.
október 29, 2009 @ 7:02 du. • válasz erre
Csak ha áttetteti rovásirásra.
október 29, 2009 @ 8:34 du. • válasz erre
Sajnos nincsenek sokan, akik képesek jó Hegel fordításra. Zoltai Dénes – Isten nyugosztalja – volt az aki képes volt a megfelelő színvonalon a megfelelő erudícióval elvégezni ezt.
Hegel művében a filozófiatörténeti előadások kiemelkedő helyet foglalnak el. Először is a filozófia története, a hegeli történetfilozófia adekvát megjelenési formája. Itt valós a “fejlődés”, a megtartva-megtagadás, a szellem jelenik meg valóban, ahogyan egyre feljebb lép, széttevődik, hogy ismét egységes legyen és a gondolatok, melyek a valós történelemben megtörettek és alávettetek, ott ragyognak tovább a szellem napfényében. A fogalom története pedig beteljesíti a történelem fogalmát – úgy, ahogyan azt a fiatal Hegel meglátta valamikor.
Másodszor pedig a felvilágosodás itt – kétséget kizáróan – diadalmas még. A “Jogfilozófia” idősödő, rezignált, néha már kiábrándult bölcselője a filozófia történetébe még beleláthatja az ész diadalát, a szabadság kiteljesedését, melyet a kor Poroszországa, bizony nem nagyon mutatott számára. Joggal gondolhatta, hogy sikerült megmentenie a bölcseletet a szkepticizmus mételyétől és a transzcendentális előfeltevésektől, a szellem és mása, a világ, egymásra találnak, eljön az egymás kölcsönös elismerésének nagyszerű pillanata – a történelem beteljesedik.
Maguk az előadások valóban nagyszerűek és szórakoztatóak. Hihetetlen mennyiségű tudás, az adott korban új ismeret épül beléjük, látszik, az előadó sokszor tényleg elemében van, sziporkázó gondolatok és ragyogó gondolatmenetek követi egymást, közte pedig tények, átgondolt olvasmányok – lenyűgöző na.
Persze igazságtalan is. Nagyon is. Szegény Spinoza munkáját – akit nagyon nem szeretett – “fárasztó és unalmas erőlködésnek” nevezi, Kantot “barbár” szóhasználattal vádolja és még lehetne sorolni. Az előadói pulpituson professzor, úgy ahogyan ma senki nem meri megtenni. Elbűvöli, magával ragadja, követőivé teszi tanítványait, úgy ahogyan tényleg csak a görög gondolkodók voltak képesek. A későbbi századok – talán Heidegger kivételével – nem szültek már ilyen filozófusokat. Nagysága – természetesen – a veszte is, hiszen mindenki akibe szorult filozófiai véna, Schopenhauertől Marxig őt akarta legyőzni, megcáfolni, negálni és – mert a világ is elfordult a rendszer-filozófiáktól – meg is találták a gondolat-katedrális repedéseit és addig tágították azokat, amíg be nem nézett rajtuk a kinti sötét.
Mára a hegeli életmű idegesítő hegységként magasodik az intellektuális tájkép horizontján, keveset beszélnek róla és még kevesebben olvassák.
Mostanában azonban, mintha mozdulna valami, első sorban a tengerentúlon. Új hegeliánus iskolák, folyóiratok jelennek meg, a gondolatokra ott, nem vetül Marx árnyéka, mint itt Európában. Talán.
október 30, 2009 @ 9:01 de. • válasz erre
Ez bizony pazar!
november 1, 2009 @ 3:54 du. • válasz erre
Kedves Aristo! Mindannyiunk nevében köszönöm kommentedet, mely méltó az alanyhoz, akiről írtad!