Hibák
Közismert, hogy a nagy emberek nagy hibákkal vannak/voltak megverve, melyek nem hiányoznak belőlünk, a szomszédunkból sem. A különbség csak annyi, hogy mi nem írunk semmit, ami megmarad utánunk, nem szerzünk zenét, nem építünk templomot, palotát az utókornak. Marx nem szeretett fürdeni, Byron szexmániás volt, Nietzsche neuraszténiás, Rousseau elviselhetetlenül képmutató, Platón naív és becsapható, s a sornak nincs vége. Bornírt várakozás, hogy nagyjaink legyenek tökéletesek, mint az apánk. Pedig soha, senki se tökéletes, s az alkotóerő titka talán éppen a tökéletlenség, a szakadék az égi és a földi világ között, melybe beleőrül, aki magában hordja. Egyszerűbb, ha az ég zárva, s marad a föld.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 23, 2008 @ 8:20 de. • válasz erre
A hibátlan emberben ott munkál a konformitás. Teljesítménye reprodukció. Az újító alkotás hiba, hiányosság, ha tetszik baj. És a baj nem jár egyedül. Az, hogy a vágy a szenvedély mindent elsöpör, vagy, hogy a vágy a szenvedély ott tud utat törni, ahol sok a hiba, ahol silányak a gátak, azért az kérdés. És hát a mi Aranyunk se volt tökéletes, de ez Erik kenyere.
szeptember 23, 2008 @ 8:27 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Kenyerem aranyát meg( vagy inkább le)ettem, de még valamikor, ha jól emlékszem, Midas koromban.
Inkább ott tör utat, és főként söpör el mindent a szenvedéllyé növekvő vágy, ahol “túl jók”,merevek a gátak, ahol nem működik zsilip.
szeptember 23, 2008 @ 10:07 de. • válasz erre
Lucifer? Neked mi a legnagyobb hibád?
szeptember 23, 2008 @ 11:21 de. • válasz erre
“regisztrált”
A Dzsungel könyvében a majmok egy vezetőt követnek, akiből királyt csinálnak. Minden felelősség (és egyben dicsőség) az övé, szinte áthárítják rá a majmok.
Azonban ha kiderül, hogy nem tökéletes lény, hibája van, hibás, vagy hibát követ el, könyörtelenül elkergetik, megalázzák, vagy meg is ölik.
Így emelkedik ki egy a sok közül és tiporják el tömegek.
szeptember 23, 2008 @ 11:52 de. • válasz erre
Válasz Danka hozzászólására (#4):
A leírt eljárásra, ha Frazernek igaza van, az embereknél hiábáktól függetlenül került sor. A király életkorának előrehaladtával, és ereje fogytával.
szeptember 23, 2008 @ 1:57 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Lucifer tökéletes, de nem konform!
szeptember 23, 2008 @ 3:07 du. • válasz erre
Igen, azt hiszem Kaktuszkának igaza van. Én hibátlan vagyok. Ezt onnan lehet tudni, hogy semmit se csináltam. Pedig szüleim reményekkel telve mondták, hogy rendetlen vagyok, a feleségem segítőkészen érthetetlennek tart stb., stb. De hát hiába minden igyekezet. Ja! És Malvina szerint nincs bennem vágy az Igazság iránt. Ez momentán igaz.
***
Eriket folytatnám. Az alkotó deviancia személyiséghiba. Nagy művész lett volna Wilde, ha passzentos a szuperegója, ha nem silányak a belső gátjai? Félek nem. Nem vette volna észre, amit nem csak észrevett, de meg is látott, amit nem csak meglátott, de meg is fogalmazott. Nem lett volna szabad észrevennie, látnia, beszélnie, nem lett volna szabad művésznek lennie. Belülről jött volna a tiltás. Az elfojtás, a merev gátak a viktoriánus környezetben ott voltak, amik aztán el is lettek takarítva annak rendje és módja szerint.
szeptember 23, 2008 @ 3:19 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
és:) Ki nem deviáns (persze a mértéke is, és a kezelési módja is eltérő)?
Nem vagyok benne biztos, hogy a hibán van a hangsúly (rajtad kívül ki hibátlan?
Ha elfojtjuk (azt, amit devinciának, arra való késztetésnek gondolunk) (túl azon, hogy fölötte szarul érezzük magunkat), vagy az derül ki, hogy nincs mihez igazodni, vagy (gyakrabban) az, hogy nem megy, hogy nem sikerül. (Ezek színezik a szar érzést, amelyet késztetéseink okoznak.) Talán.
Talán ha megkiséreljük elhelyezni, amit mások devianciának hajlamosak mondani (rólunk, és bennünk), és ezt szavakkal, kővel, vagy festékkel tesszük, akkor megeshet, hogy művésznek mondanak bennünket. Akár annak mondanak/fogadnak el azonbanm akár nem, szintén szarul fogjuk érezni magunkat, ráadásul intenzívebben. De nemcsak szarul. Talán.
szeptember 23, 2008 @ 3:22 du. • válasz erre
Az a gond, hogy a nagy embereknek a hibái is nagyok, mármint hatásukat tekintve. A hatalomvágy, vagy mohóság – privát emberként – néhány szerencsétlent sújt csupán, ugyanezen tulajdonságok a nagy embereknél milliók sorsát teszik tönkre. Ezért a “hibátlanság” elvárása.
szeptember 23, 2008 @ 3:28 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#9):
+ a keresztény hagyomány (amelynek racionalizálásaként is érthetőek a soraid. Mert, ha Nietzschének némi igaza van, de ezt Te legalább annyira tudod, a nagyság nem a hibátlanság, hanem a kiválóság által lett/van, és hibák által is ki lehet válni, sőt! Más kérdés, hogy – talán
– sajnos.).
szeptember 23, 2008 @ 3:45 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#9):
a hibátlanság elvárása nem hiba?
ha a dzsungel könyve majmaiból indulnánk ki, akkor olyan szerepkörrel ruházhatnánk fel a “nagy” embereket, amelyek megakadályoznák, csillapítanák emberi hibáik következményeit, talán nem is lenne hatásuk funkciójukra.
szeptember 23, 2008 @ 10:44 du. • válasz erre
Válasz Danka hozzászólására (#11):
szeptember 23, 2008 @ 10:46 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
De, mint Leibniztől is tudjuk, ez a létező világok legjobbika.