Hideg
Hidegben mi más lehet a legfőbb élményforrás, mint maga a hideg.Naponta meglátogatom a Balatont, s csodálattal nézem, ahogyan a hatalmas víztömeg bírkózik a hideggel. A víz láthatóan nem szeretne befagyni, hiszen akkor nem mozoghat,hullámokat nem verhet, halottá válik és idegen lesz saját maga számára. A globális felmelegedés azonban időlegesen lehülés képében mutatkozik, s nincs kegyelem. Egyre több jég, egyre kevesebb a szabad vízfelület. A vadkacsák kétségbeesetten repkednek, a hattyúk mind elmentek Lengyelországba.Boldog új évet kívánok. Lesz még ünnep a világon.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 31, 2008 @ 10:32 de. • válasz erre
Az, hogy nemcsak készül anyjához, de el is ment, ráadásul talán valamennyi, vajh szintén visszavezethető a globális felmelegedésre? És vajon a hattyúk, és talán nem is csak a hattyúk infantilizálódnak, vagy végleges búcsút kénytelenek venni anyjuktól? És talán épp az a vendéhaj, hogy immár ők kerülnek anya szerepbe, lépnek anyjuk örökébe?
Ps: vagy azok a kacsák voltak, és most a hattyúk vannak az ő szerepükben?! Mit szólna ehhez Andersen? Milyen mesét írna?
december 31, 2008 @ 11:26 de. • válasz erre
A téli Balaton csodás és kegyetlen. Kimenni a befagyott jégre, zsebben a körtepálinka; pazar. Csak ajánlhatom. (Ez nem = jégre visznek) A rianások. A part mellett a feltornyosuló jégtáblák. A szikrázó nap, vagy a köd egyaránt igéző. A kilencvenes évek közepén volt egy tél, amikor két-három méter magas jégfalak keletkeztek. A partról nem látszott a tó. A jég ereje iszonyú, a víz menti fákat egyszerűen kitépte a földből. A pusztítás az olvadással mutatkozott meg, amikor a roncsolt fák között eltévedt rókatetemek úsztak a vízen. Majdnem sírtunk. Aztán minden kizöldült.
december 31, 2008 @ 12:46 du. • válasz erre
Andersen,ha élne,már nem írna mesét.
december 31, 2008 @ 1:01 du. • válasz erre
Olyan boldog új évet kívánok, amelyben se a hattyúink, se a kacsáink nem repülnek Lengyelországba, amelyben a török gyerek nem vágja el – és akkor a magyar gyereknek nem kell gyógyítania. Mert az drága…
december 31, 2008 @ 2:35 du. • válasz erre
Mint minden rossznak, 2008.-nak is vége van egyszer. Ha egy távoli, irgalmas Isten, egy pillanatra elfordítja tekintetét az univerzum hatalmas csodáitól és pillantása erre, a galaxis sarkában önmaga körül forgó őrültekházára pillant, talán feltámad benne a lelkiismeret furdalás és a könyörület.
E könyörületes Isten áldását kérem mindannyiunkra, hogy ne legyünk összefagyott, de egymást nem ismerő jégtáblák többé.
december 31, 2008 @ 3:09 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#5):
Gyönyörű, már-már himnikus.
december 31, 2008 @ 3:12 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#5):
Ps: könyörülete ismereteim szerint akkor nyilvánult meg, amikor megengedte, hogy még az önmaga körül forgó őrültekháza létrehozóinak is megengedte, hogy legyenek.
Lelkiismeretfurdalásra pedig aligha van oka, mert egyrészt “látá”, hogy “jó”, másrészt azt is megengedte, hogy akit keserít a szemlélése bármikor befejezhesse azt. Van erre is példa, mde nem ez a jellemző.
december 31, 2008 @ 3:14 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Azért remélhetően mesélne. Más kérdés, hogy a meséket már nem mesének, hanem programnak szokás nevezni manapság.
december 31, 2008 @ 4:22 du. • válasz erre
Örülök, hogy vannak szívvel és értelemmel megáldott emberek (talán nemcsak ebben a blogban, de itt főként), akik nem egymást nem ismerő jégtáblaként léteznek ebben az összefagyottságban. Közünk van egymáshoz amióta csak létezünk. Ez a köz nem könnyen mutatja magát.Talán mostanság ez egyre nyilvánvalóbb, de érdekes módon mintha ez nem változtatna semmit személyiségünkben. Örülök, hogy olvashattalak benneteket. Boldogabb újévet kívánok a blog íróinak és olvasóinak egyaránt.
december 31, 2008 @ 5:35 du. • válasz erre
Előszó!