Hitvallók
Hit és tudás nem mond ellent egymásnak. Egyik sem helyettesítheti a másikat. Tudás nélkül nem igazodunk el a földi világban, hit nélkül pedig nem vagyunk otthon az égben. Nemrég írtam a hívőről, akit tömegben az emberi nem meglehetősen pusztító válfajaként jellemeztem. Most is a hívőről lesz szó, de egy másik változatban. Ma hősöm a kisebbségi vagy magányos hívő, aki a többséggel szemben életét is kész feláldozni. Róla és neki írta Voltaire, hogy „önmagunk feláldozása árán is ki kell mondani az igazságot.” Az igazság nyilván nem a 2X2 igazsága, hanem valamilyen hit-tartalom, mely igazakra és hazugokra, jókra és rosszakra osztja az embereket, akik azután igazuk jegyében szorgalmasan irtják a másik tábort, meg a maguk táborából az ingadozókat, árulókat. A szereposztás része a mártír, aki nem csatlakozik a többséghez, hanem üdvözült mosollyal az arcán máglyára lép, fejét engedelmesen a hóhér bárdja alá hajtja vagy bátran menetel a bitófa alá. Hosszú sor a hitvallóké, akik hálás közönsége az utókor. A mártírok kivesztek a modern tömegtársadalmakból. Nem tud mit kezdeni vele a ’rational choice’ teoréma, de nem kedvenceik ők a manipulációs elméleteknek sem, melyek alapja az ember befolyásolhatósága, irracionális kísértések elleni vértezetlensége. Mártírok azonban most is vannak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
október 4, 2010 @ 8:38 de. • válasz erre
Amiként a Hívők bejegyzésnél a beszélgetés során tisztázódott a hívők két csoportja, és főként a hit két (egymásra épülő) “szintje”. úgy a földi eligazodást és égi otthonosságot megalapozó tudás és hit közül az utóbbin talán érdemes csak a vallásos hitet érteni. És a hit (hívőknél tisztázott) másik jelentését pedig mindkettő alapjának tekinteni.
Könnyen kiderülhet így, hogy nemcsak közös alapra, de egymásra épül tudás és a vallásos hit (az utóbbi az előzőre, és esetleg tudástartalmakra vonatkoztatott/kiterjesztett hitként valami a vallásos hitnél általánosabb közelébe kerülünk).
Nem szaladnék annyira előre, hogy azt állítsam, ezen az alapon nemcsak jókra, és kiirtandó rosszakra oszthatóként tűnhetnek fel a hittárgyak (azaz a tudástartalmak), sőt esetleg ez nem csupán ostobaságként válik láthatóvá, de esetleg ennek az ostobaságnak az oka is felderenghet.
Nem szaladnék azonban ennyire előre, mert nem egészen értem a bejegyzést, pontosabban annak ezt a szintagmáját: “a manipulációs elméleteknek sem, melyek alapja az ember befolyásolhatósága, irracionális kísértések elleni vértezetlensége“. Tényleg nem értem, ezért kérdezem:
a/ a befolyásolhatóság=irracionális kísértések elleni vértezetlenség?
b/ (akár igen, akár félreértem) fogalmam sincs, hogy a szerző mire gondolt, de tényleg érdekel!
október 4, 2010 @ 8:47 de. • válasz erre
A mártír, aki komolyan veszi magát, akinél az igazság törvénye nem dől le, de nem is szünetel. Szükség van rá, mint emlékoszlopra, amely hirdeti, hogy voltak közöttünk Igazak is. Hogy tisztelhessük magunkat. Amikor már halott. Kérdés, hogy amíg él van-e tetteinek hozadéka a lelkiismeret furdalás táplálásán kívül? Nem tudni. Valószínűleg mártírja válogatja. Végig kéne gondolni.
október 4, 2010 @ 9:28 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
A lelkiismeret furdalás táplálása = a lelkiismeret erősítésével. Hajlamos vagyok kitágított értelemben használni a lelkiismeretet (aminek a hagyományos jelentéssel lefedett csak az egyik részterülete lenne), és minden ismeretünk (mert tudásunk stabilizálásának, és ezzel diszkutabilitása, és így bővülése) előfeltételének tekinteni.
Függetlenül a fentiektől (de miért két bejegyzésben írnám meg) a hitvallóknak a galériába való elhelyezése során vált számomra világossá, hogy a hitvallók nemcsak bátorságuk által, de hitük (abból következő) individualitásával is különböznek a hívőktől (hogy csak azt lehet megvallani, ami vagy más, mert egyébként, nem megvallás, hanem ismétlés, vagy üldözött, és ezáltal titkolandó azoknak, akiknek az életük fontosabb, mint a hitük. És az üldözött hit megvallás is éppen ezért, ha nem is olyan mértékben, de individuális, eltér a többségétől, mondjuk úgy a hit komolysága/erőssége által, ami ezek szerint alapja bátorságnak, ami tehát nem előfeltétele a mártíriságnak, hanem azzal együtt hitkövetkezmény).
október 4, 2010 @ 10:32 de. • válasz erre
Az irracionális kísértések elleni vértezetlenség és a befolyásolhatóság ok-okozati kapcsolatban van.
október 4, 2010 @ 12:30 du. • válasz erre
Akkor tehát (és talán) a manipuláció a nem racionális (még nyersebben az önérdekkel szembeni) cselekvésekre való rábírásként definiálható; és gyaníthatóan inkább érzelmi, mint értelmi ráhatást sejtet, ami számomra jóval kezelhetőbb megközelítés, mint az igazsággal való csak némileg és csakáltalam kárhoztatott körülményeskedés (illetve remeklés).