Horthy szól
A hiperaktív Veesenmayer elintézte, hogy Horthy kihallgatáson fogadja Szálasit. A kihallgatásra 1944 május 3-án került sor. Horthy szomorúan megvallotta Szálasinak, hogy nem érti, mit jelent a nemzetiszocializmus. Azt hogy „nemzeti” érti, miként azt is érti, hogy „szocializmus”. De soha senki nem magyarázta meg neki, hogy a két szó együtt mit jelent. Ezt követően a zsidókérdésre terelődött a szó. Horthy kifejtette, hogy Goldberger remek fickó. A földkérdés sem maradt ki a diszkusszióból. Horthy szerint a földosztás abszurd, mert túl sokan kapnának túl kevés földet, amivel nem tudnának mit kezdeni.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 24, 2009 @ 8:38 de. • válasz erre
Tételezzük fel, hogy a beszélgetésen részt vett volna valaki, aki nem hülye. Az a valaki, aki nem hülye, az olvasott Aristot, aki illendő hivatkozásokkal rendre tudatja, hogy a dolog = a dolog történetével. Eszerint a Kormányzó úrnak tessék szíves lenni kimenni Berlinbe, körülnézni, hazafele beugrani a Linz melletti Mauthausenba és akkor a nemzetiszocializmussal rendben is lennénk. A zsidókkal kapcsolatba felmondaná a leckét, hogy az antiszemitizmus nem a zsidókról szól, ők csak az apropók. Nem a zsidókat - Goldberger urat - kell ez ügyben tanulmányozni, hanem az antiszemitákat. E hír hallatán Ő Főméltósága megörülne Szálasinak. A földkérdés tekintetében sincs nagy gond, a földosztás tényleg nem old meg semmit – mondaná az, akinek van egy csöpp esze. Ezt már a kor kiváló közgazdásza Sztálin is tudta. Csak ő rossz és elégtelen választ adott. A kolhozokkal megteremtette a szükséges birtoknagyságot, de nem foglalkozott az ösztönző rendszerekkel, az árukapcsolatokkal stb. De hát senki se tökéletes. Akinek van egy csöpp esze, az elkezdene a partnerségről beszélni, amiért hülyének néznék. Jó sokáig és jó sokan.
június 24, 2009 @ 9:14 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
A zsidóságtól ennyire függetlenített antiszemitizmus érdekes, és kétségtelenül rokonszenves felvetés. Azzal egyet is értenék, hogy elsődlegesen az antiszemiták pszichodinamikájából eredeztethető, de hogy a xenofób előítéletek az átlagnál (talán!) gyakrabban miért ebben az esetben mélyülnek kimerikussá, már kifejtettem álláspontom egyrészt.
fölvetésnek tartom, hogy a szocializmus (céljainak/ideológiájának) nemzetállami keretekre szükítésének (szinte egyenes) következménye a xenofóbia elmélyülése, az antiszemitizmus felerősödése, de álláspontom szerint nem azonos vele (legfeljebb egyik következménye).
Másrészt ahhoz, hogy az antiszemitizmus - valóban csak - a xenofóbia egyik alesete(ként) legyen (majd tárgyalható), nemcsak néhány nemzedéknyi idő szükségeltetik, de az is, hogy egyéb alesetei (pld. az antiszlovákizmus stb. stb.) elérjék azt a mélységet, ami felé déli szomszédaink határozott lépéseket tettek, de - remélhetőleg nem csak egyelőre! - “csak” a nemzetállamaik keretein belül. Az egy újabb, (ismereteim szerint) eddig csak az antiszemitusnál megjelenő (negatív) fok az (remélem, csak) lenne, ha más atni……-ságnak a nemzetállam megsemmisítése is megjelenne a céljai között.
Azt nem vitatom, sőt érdekes (noha némiképp indirekt)
Ps: Sztálin tévedése pedig talán arra a balhitére vezethető vissza, hogy a folyómenti kultúrák kialakulása óta nemcsak az állam fejlődött, de ennek az államalkotó népességre is volt némi hatása.
Volt, 
de talán kevesebb, 
mint gondolta.
június 24, 2009 @ 5:47 du. • válasz erre
Ahhoz, hogy a dolog “történetét” megértsük - ha az a dolog a “történelem” része - kell néhány előfeltevés. Különösebb és hosszabb történetfilozófiai fejtegetés nélkül is nyilvánvaló, hogy a legfontosabb megérteni a szereplőket, akiknek történelmi tetteiről gondolkodunk. Ez - Szálasi esetében, aki elmekórtani eset volt - igen nehéz, ellenben Horthy gondolatai megfejthetőek. Őfőméltósága egy, közepesnél tehetségesebb, régivágású katonatiszt volt, aki számára a nemzeti és nemzetek feletti szocializmus önmagában értelmetlen. Az ő fejében a szocializmus a csőcselék őrjöngésének egy speciális, ideologizált változata volt, melynek tipikus képviselői Landrer, vagy Szamuely - pszichopata gyilkos mindkettő - voltak. Azt, hogy ezért az eszméért hogyan képesek milliók lelkesedni - nos, ezt, biztosan tényleg nem értette. Én is, csak mióta öreg és tapasztalt lettem (röviden: cinikus) kezdem érteni. Ennek az osztálynak - ahova Horthy is tartozott - a legtipikusabb reakciója egy anekdotában foglalható össze: Valamelyik Andrássy gróf volt a berlini követ, mikor egy fáklyás NSDAP felvonulás után a véleményét kérdezték, azt mondta: “Szép, szép ez a horogkeresztes zászló, de nekem túl vörös.” A gazdag zsidó vállalkozókkal, bankárokkal személyes jó kapcsolatokat ápoltak - talán Chorin báró volt egyike azoknak a keveseknek, akikkel Horthy tegeződött - és a klasszikus antiszemitizmusnak a nyoma sem volt meg bennük. Utálták persze, teljes joggal, a baloldali zsidó firkászokat és agitátorokat, akik közül a többség, hazaárulóként, orosz ügynök is volt. De, hogy Karinthy, Radnóti, vagy Szerb Antal ellen bármi kifogásuk lett volna az aligha valószínű.
Kétségtelenül nem értett tehát - sajnos.
június 24, 2009 @ 6:00 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#3):
Kiváncsivá tettél cinikus tanodra/felismerésedre! Ha megtisztelnél summázatával, nem annyira vitatnám, semmint köszönném.
Hogy történelmünk (világtörténelemként is) elmekórtani esetektől elmekórtani esetekig kanyarog magam is állítom, és nem véletlennek tartom. :-/
június 24, 2009 @ 6:52 du. • válasz erre
Aristo! 1944 május 3-án hangzottak el a kérdések. Feltéve, hogy nem egyszerűen udvarias gesztusnak szánta – annak egyébként ízetlenül suta – a kérdést, mit nem tudott? Megzavarta Szamuely? Nyugodtan követhették volna a példáját. Kétségbeejtő a magyar politikai osztály teljesítménye. Ez a három kérdés az egyik mélypont.
június 24, 2009 @ 7:38 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
A görög bölcsek - akik a filozófiatörténet tanúsága szerint hol kilenctől tizenhatig terjedő számban voltak - egyike, Bion, mikor megkérték, hogy írjon valami örök érvényűt a Delphoi jósda falára, hosszas kapacitálás után azt írta, hogy “Az emberek többnyire rosszak” Nos, ennek igazságát voltam kénytelen átlátni öregkoromra.
Az emberi természetről való vélekedésben kétféle iskola létezik. Az egyik, Szókratész óta, azt gondolja, hogy az emberek jók és a rossz, amit elkövetnek pusztán a jó ismeretének hiányából fakad. A másik Bion, Hérakleitosz és talán Parmenidész is rossznak gondolja az embereket, kései követőjük Hobbes, ahogyan az előbbieknek Rousseau. Hajlok arra, hogy Hobbes-nek adjak igazat.
Lucifer barátom, elköveted azt a hibát, sokakkal együtt, hogy azt várod az akkori szereplőktől, mai szemmel nézzék a dolgokat. Ha meggondolod, hogy ma, Te, mennyit tudsz a nemzeti szocializmusról - a standard jelzőkön túl - akkor elképzelheted mennyit tudhatott erről Horthy, akit nem tanítottak marxista indíttatású történelemtanárok. Még ma is számosan vannak, akik félreértik, vagy tagadják a szocializmusok közös eredetét, hasonló módszereit és kimenetelét. Ami zsidók sorsát illeti, ne feledd, hogy egy ország nézte, viszonylag közönyösen, hogy mi történik, amint hasonlóan nézték a kulákok sorsát is. Horthy, és sok más, normális ember számára, tökéletesen abszurdnak tűnt, hogy valakiket, csak úgy, ki lehet irtani. Ez ellentmond a józan észnek és mindannak ami szerint éltek, felfoghatatlan volt, amint - valljuk be - bizonyos mértékig még mindig felfoghatatlan.
Ami a földosztást illeti, Horthynak tökéletesen igaza volt. Az ország lakosságának 60-70%-a paraszt volt, a szétosztott föld valóban igen kicsi, életképtelen, gazdaságokat hozott volna. Ma is kedvelt, balliberális toposz, a “mi a fenének támogassuk az életképtelen kisgazdaságokat”, képzeld el mi lenne, ha még több és még kisebb gazdaság lenne.
június 24, 2009 @ 9:53 du. • válasz erre
Aristo! Döbbenet! Te csak írsz, vagy néha olvasol is? A Kormányzó Úr ’44-ben ne tudta volna, hogy a fél ország / város retteg, aki tudja menekülőre veszi? Okkal. Azt hitte, hogy hisztis úrhölgyek túlreagálják az ügyet? Nem működött a III/ III, vagy a III / II? Egy osztály és annak prominensei felmentésének – még, ha kedvedre való is az osztály – van határa. Horthy nem egy szolgálatvezető őrmester volt, hanem Kormányzó. Tízmillió magyarért felelt. A szerepnek megfelelően tessék értékelni! Ezt Horthy kortársai üzenik.
Mi ez a rossz vicc a mezőgazdasággal? Ki mondta, hogy még több, és még kisebb gazdaság kell? Egyszerűen döbbenet. Sajnálom, de komolytalan. A kommunisták politikai okokból földet osztottak és a termelési szempontjait követve kolhozosítottak. Tragikusan rosszul. A poén, hogy a magyar kommunisták élükön Fehér elvtárssal túllépve az ideológián megoldották a problémát, az ösztönző rendszereket és működőképessé tették, azt ami addig nem volt az. Pár hónap és lehet überelni! De ehhez érteni kéne a lenézett mikro ökonómiához is, aminek a teljesítményéből teccenek élni. Ahogy mindenki.
június 24, 2009 @ 10:41 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Azt, hogy a fél ország/város rettegett, hasonló túlzásnak tartom, mint a vitapartner jóhiszeműségének kétségbevonását, vagy azt, hogy az ország/a városrettegésében asszisztálta végig azt, ami történt (igaz, ez utóbbit nem is állította senki sem).
Hogy mit tudhattak volna, ha - és mit akartak tudni, két külön kérdés, és a kettő között van a válasz arra, mit tudtak. Egy biztos, nem azt, ami a nürnbergi per után lett fokozatosan köztudott, és aminek a tagadását némely országok törvényekkel tiltják ma is.
június 24, 2009 @ 11:01 du. • válasz erre
Néha szoktam olvasni. Sőt - azt hiszem - meg is értem, amit olvasok. Így azután értem, hogy a kormányzó úr nyilván tudta, hogy a fél ország menekül, sőt azt is tudta, hogy az oroszok elől, akiket nem állt módjában megállítani. A beszélgetés 44 márciusában zajlik, tehát azt is tudta, hogy a németek már megszállták az országot. Kíváncsian várom ötleteidet, hogy mit kellett volna gondolnia és főleg tennie ebben a helyzetben. Egyet mindenképpen tett: megmentette a pesti zsidókat, akiket nem engedett deportálni. Az adott helyzetben ennyi tellett tőle.
Nem mentegetem Horthyt, boldogult nagyapám nyomán - aki e nehéz időkben egy páncélos ezred parancsnokaként harcolt az oroszok ellen - én is közepes vezetőnek tartom, egy olyan korban, mikor talán egy zseni is kevés lett volna. Ugyanakkor a tőle telhető legbecsületesebben járt el.
Azt, hogy ki nem érti, amit a másik ír,nem firtatnám a helyedben. “Ez a három kérdés az egyik mélypont.” - írod, ezek közül a harmadik - az eredeti postban “Horthy szerint a földosztás abszurd, mert túl sokan kapnának túl kevés földet, amivel nem tudnának mit kezdeni. ” Ez a kijelentés, tehát egy “mélypont”. Én, erre voltam bátor azt írni, hogy Horthynak igaza volt. Azt, hogy “Ki mondta, hogy még több, és még kisebb gazdaság kell?” nos, azok mondták, akik földosztást akartak.
A kommunisták nem ökonómiai, hanem ideológiai okokból kolhozosítottak, meg mert gyűlölték az önfejű parasztokat, akik nem akartak kommunisták lenni. Hogy Fehér et. és társai mit és hogyan oldottak meg a mezőgazdaságban azt talán hagyjuk. Látszik, hogy nem találkoztál élő tsz-elnökkel vagy párttitkárral, amúgy rendesen, mikroökonómiailag, egy vadászvacsorán, úgy éjféltájban, mikorra a mikroökonómiai megoldások már a tetőfokukra hágtak. Ott láttam pl. olyan briliáns megoldást, mint a hanyatt fekve hányás, ami anatómiai lehetetlenség, de mégis. Lehet, új tudományágat hagytam ki a hányás mikroökonómiáját.
június 25, 2009 @ 12:28 de. • válasz erre
Istenkém! Mond, hogy álmodom!
A posztban az van írva, hogy május 3. Én nem voltam ott, de ‘44 május 3-án Budapest fele nyugodtan retteghetett. Mi az, hogy nem tudtak semmit? Nem volt hírszerzés? A pesti zsidók közül én spéci egy-kettőt fel tudok sorolni, akik nem lettek megmentve, de ez most nem érdekes.
Aristo! Illúzió, hogy olvasol. 8 óra 38 perckor megajándékoztam a világot azzal a mondatommal, hogy „… a földosztás tényleg nem old meg semmit – mondaná az, akinek van egy csöpp esze” Magamra gondoltam! Majd a rám jellemző bölcsességgel hozzátettem, hogy ez a megállapítás sírnivalón kevés. (Lásd a többit ott) Ezek után győzködsz, hogy a földosztás tévedés. Aztán megsértődsz, ha megemlítem, hogy tessék szíves lenni olvasni.
A kolhozosításról emlékeim szerint közöttünk harmadszor van szó és ez ügyben reményveszett vagyok. Én a kommunizmus sötét napjaiban azt tanultam, hogy politikai okokból volt földosztás, de mert a kis parcellák olyan hatékonysággal termeltek, amilyennel növelni kellett a birtoknagyságot és lett kolhoz. Ezt rosszul csinálták (Lásd Szu agrárválság a húszas évek végén)
Miért hagyjuk a Fehér elvtárs háztáji megoldásait? Ma lenne ilyen sikeres megoldás! A hetvenes évek elején a magyar mezőgazdaság miatt módosították a Közös Piac szabályait. A nagy- és a kisüzem együttműködésének mi a fészkes fene köze van a hányáshoz? Mi volt abban az ideológia? A fólia?
június 25, 2009 @ 9:09 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Kedves Lucifer, tisztelném meggyőződésed, ha az meggyőződés, és nem (olyan) bizonyosság lenne (mint minden bizonyosság: kisajátító. Kisajátítod annak ellentéteit, amivel meggyőződésed szerint meggyőződéseid alanyai nem rendelkeztek - az ép észtől kezdve a jóhiszeműségig - sőt azok következményeitől is - vö. az olvasni tudás - megfosztod nemcsak meggyőződésed alanyait, de ezt a fosztottságot azokra is rávetíted, akik nem osztják bizonyosság erejű meggyőződésed). Hogy őszintén azt érzed, amit soraid kifejeznek, nemhogy nem vitatom, de csakis ezzel tudom magyarázni, hogy máskor oly hibátlanul működő logikád ennyire megbicsaklik: “…nem voltam ott, de… …Budapest fele nyugodtan retteghetett… …én spéci egy-kettőt fel tudok sorolni…” (Kiemelések tőlem: LE)
Azt mondanám, és mondom is, mindezt ne most vitassuk meg. A következő hónapban ezen a blogon nyári szünet lesz, lesz tehát idő, ha nem is itt: inkább a Csevegőben; addig “lapozzunk”.
június 25, 2009 @ 10:15 de. • válasz erre
A március elírás, bocs. A május még rosszabb. 44. májusában Budapestnek kb. másfél millió lakosa volt, ebből két-háromszázezer zsidó és néhány tíz illegális kommunista - a két halmaz nagyjából egybe esik - ezek a németektől rettegtek - joggal - a fennmaradó több mint egy millió az oroszoktól - szintén joggal.
Az, hogy valaki “nem tud” valamit igen érdekes kérdés. Te és mi többiek, vajon “tudtuk”, hogy anno egy velejéig rothadt, bornírt rendszerben élünk melyet véreskezű gyilkosok, alkoholisták és hazaárulók irányítanak? “Tudtuk”, hogy a szocializmus hülyeség és halálra van ítélve? Nem úgy gondolta -e egy ország, hogy az úgynevezett “ellenzék” néhány magamutogató elmebetegből áll, akiket jobb is, ha elzárnak a “közélettől” - vagy amit annak neveztek akkoriban.
A 70-es években autóstoppal utazva egy görög rendszámú kocsi vett fel, Görögországban ezidőtájt katonai diktatúra volt. A vezetővel beszélgetve megkérdeztem tőle, milyen érzés diktatúrában élni. Azt válaszolta: hogyhogy nem tudom? Hiszen én is egy diktatúrában élek. Nagyon elgondolkodtató volt.
Nos, pontosan így “tudták” az emberek, hogy a zsidókkal valami rossz történik. Tisztelet a kivételnek, az egyháznak, és annak a néhány becsületes embernek, akik bújtatták, menekítették a zsidókat, ahogyan tőlük tellett. Ők, hasonló módon, nyilván, kisszámú deviánsnak tűntek, akik nem ismerik a “realitásokat”, akik megpróbálnak széllel szemben… és viseljék a következményeket. Ennyit talán arról, hogy mit is “tud” a társadalom és benne az egyén, a saját helyzetéről és másokéról, egy adott korban.
Amúgy. Magyarországon a német megszállással kezdődtek a deportálások. 44 júliusáig kb 400000 zsidót deportáltak, ami ellen Horthy határozottan tiltakozott. Ekkor azonban már nem ő, hanem Veesemayer és Sztójay irányították az országot - mindkettőjüket felakasztották - Horthy és köre tehetetlen volt. Az un. Auschwitz Jegyzőkönyvet - ami a zsidók sorsát dokumentálta - csak jóval később, a postban említett beszélgetés után, június végén juttatják el az egyházakhoz és Horthy köreihez. De minderről sokat olvashatsz - ha akarsz - holokauszt Magyarorszagon honlapon. Magyarországon még a zsidó vezetők is csak rémhíreket és híreszteléseket “tudtak” az elhurcolt zsidók sorsáról, amiket - gondolom - el sem akartak hinni, hiszen ellentmondtak a józan észnek.
Ha - mint írod - a földosztással kapcsolatosan egyetértesz Horthy fenntartásaival, akkor nem értem miért nyilvánítod a három kérdés - melyek egyike a földosztással kapcsolatos - mindegyikét “mélypontnak”?
Ami a “szocialista” mezőgazdaságot illeti. Lucifer barátom én, hosszú és hányatott életem során, sokat dolgoztam ebben a mezőgazdaságban. Az un. háztáji, azon az igen érdekes mikroökonómiai eljáráson alapult, hogy a gazdálkodáshoz szükséges dolgokat, takarmány, szaporítóanyag, műtrágya stb. a tsz-ből lopták - gyakorlatilag köztudomásúlag - majd a megtermelt javak hasznát zsebre tették és házat építettek belőle, meg zsigulit vettek, gorenjével. Ez - mikroökonómiailag - igen jó volt a résztvevők számára, kivéve a tsz-ket, melyek nagy része veszteséges lett, az így kialakuló kleptokrácia köszön vissza a mai napig, mert ez nem csak a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatásban is így volt. Ez szerves, olcsó és tanulságos része volt a bornírt csermaneki rendszer kampányának, a lakosság hallgatásának megvásárlására és - napjainkból nézve - nagyobb kárt okozott, mint a nyílt gyilkosságok. A hányással mindez úgy függ össze, hogy mindennek a - kisstílű tolvajokon kívül - a legnagyobb haszonélvezője a “nómenklatúra” elit volt, akik, szellemi és morális színvonaluknak megfelelő tivornyákon élvezték ki hatalmukból fakadó előjogaikat. A hányás a rendszer lényegi része, mondhatni spirituális centruma, volt
június 25, 2009 @ 1:43 du. • válasz erre
Én azért lettem ingerült – amiért ezúton is elnézést kérek – mert az ország egyik vezetője három sorskérdésben elfogadhatatlanul nyilatkozott. Nem egyszerűen butának bizonyult, de úgy volt buta, hogy az már erkölcsi normákat sértett. Az ő esetében a tudta / nem tudta, hogy merül fel? Ő nem a sarki fűszeres volt. Mit csinált a hírszerzése? 1944 májusában felhozni, hogy látott szimpatikus zsidót nekem nem hétköznapi ízetlenség. És olyan, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy ez az ember reménytelen. Egyébként huszonöt éve volt, hogy az országot – mint egy csoportot – felépítse. Abban, hogy az emberek között nem volt szolidaritás, bőven benne volt az ő huszonöt éve.
Félek nem lesz megbízható adat, hogy melyik politikai osztály prominensei hánytak többet. De nyerjenek a kommunisták. Nem ügy. Az viszont igen, hogy háztájiban is és a közösben is munka folyt, a trükközés is ment, de értéket = árút is termeltek. Az úgynevezett ösztönző rendszerekben voltak illegális elemek is, de, ha az egész ágazatot nézi valaki mindezek dacára nem volt tragikus a kép. És a falu is fejlődött. Kár lenne egy sikeres területet, periódust csak azért fitymálni, kidobni, mert egy egyébként nem kívánatos politikai rendszerben született. Azok a parasztok, akik ott dolgoztak szerintem ma is büszkék lehetnek a teljesítményükre. És azok a szakemberek is akik leszervezték a dolgot.
június 25, 2009 @ 2:00 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#13):
Horthyt feltehetően nem a felépítés, hanem az összeomlás rémképének elkerülések vezette “csak”. A maiak pedig valószínűleg a kettő közötti (valamiféle nagy renoválás) képzet(é)nek (a) különböző árnyalatain osztoznak.
Hogy a hírszerzés mit csinált elég jó kérdés, legalább annyira az, hogy mit csinált az adatokkal, és még jobb, hogy miért azt, amit. Egy biztos, aligha az akkori szövetséges Reich belpolitikai titkát kutatta a legnagyobb elánnal.
Borzalmas, ami történt, de a borzalom feldolgozásának aligha a legadekvátabb módja, hogy azon ismeretek hiányát kérjük számon egy kortárson, amivel mi rendelkezünk, és még kevésbé helyes ebből erkölcsi ítélőszéket ácsolni. Nem Horthy a kedvencem, de riadtan látom eltűnni azt a nem csekély különbséget, amelyről eddig nem gondolkodtam ugyan, de ami annál nyilvánvalóbban elválasztja például Szálasitól.
Ps: valóban nem a sarki fűszeres volt, de nem is Isten, és az istenkirálysághoz az Isten kegyelméből uralkodók még elég közel voltak ugyan, de Horthy már csak kormányzó volt.
És kész szerencse - hogy némely utódjával szemben - nem is képzelegte magát mindentudónak. Ember volt, mint Te vagy én, némely szempontból jobb/kiválóbb, némely szempontokból nem, sőt. Készséggel megengedem, hogy az általad említett is ezek, a “sőtök” közé tartozik, sőt! 
Mindazonáltal nem voltunk, nem is lehettünk a helyében, és halvány fogalmam sincs, hogy mit csináltunk volna a rendelkezésére álló információk alapján, nem is különösebben érdekel. Ő volt ott, mi meg - elvileg, 
ha az indulatok el nem ragadnak bennünket - itt.
június 25, 2009 @ 7:37 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#12):
“…másfél millió lakosa volt, ebből két-háromszázezer zsidó és néhány tíz illegális kommunista - a két halmaz nagyjából egybe esik… -” = az utóbbi az előbbi (elég jelentéktelen) rézhalmaza, nem?
július 12, 2009 @ 11:24 de. • válasz erre
Visszajöttem Tirréniából, elképesztően jó blog csirákkal a fejemben. Nélkülem úgy tűnik jobbak vagytok, mint velem. Egy apróság: Veesenmayer nem a bitófán, hanem ágyban, párnák között, kedvese karjaiban végezte, jóval az összeomlás után. Hosszú, hasznos élet állt mögötte.
július 12, 2009 @ 4:13 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#16):
Ezeknek a csíráknak a kifejtését változatlanul csak ősztől olvashatjuk?
július 14, 2009 @ 5:52 de. • válasz erre
Hurrá, nyaralunk. Nem? Lesz telünk bőven.