Hősiesség és deviancia
Sir Roger Casement az írek nemzeti hőse. De hős lenne ő írsége nélkül is. Brit konzuli tisztviselőként bátran viselkedett Kongóban és Peruban. Nélküle semmit sem tudnánk a szörnyűségekről, melyeket ezekben az országokban a hatóságok az emberi jogok ellen követtek el a faji felsőbbrendűség nevében. A király 1911-ben lovaggá ütötte. Vesztére ír is volt, aki az első világháború idején a németek oldalára állt, hogy rab hazájában felkelést szervezhessen. Amikor egy német tengeralattjárón haza érkezett, már várták. Per és kivégzés következett. Hogy kevesebb legyen a tiltakozás, a leleményes ügyész a titkos tárgyalásról kiszivárogtatta Casement „Fekete naplóját“, mely a hős éjszakáiról számolt be. Fiú fiú hátán. Kényszeresen kereste a nála fiatalabb férfiak társaságát, s napló olvastán sokan arra a következtetésre juthattak, hogy inkább volt homoszexuális mint hős. Az angolok hat évtizeddel később kiadták az ír testét az íreknek, akik időközben függetlenek lettek, kivéve szigetük északi csücskét. Bár Casement azt szerette volna, hogy sírja ott legyen, az angolok nem engedték haza, mivel szemükben az ír hős még mindig csak egy deviáns hazaáruló.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
november 10, 2008 @ 11:32 de. • válasz erre
“Őfelsége kormányának nincsenek sem állandó barátai, sem állandó ellenségei, csak állandó érdekei.”
november 10, 2008 @ 11:52 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Sir Roger Casement kivéve – ha jól értem a bejegyzést.
november 10, 2008 @ 12:46 du. • válasz erre
Nem arról van szó, hogy Őfelsége kormányának érdekei úgy kívánták Casement essen ki a pikszisből? Hogy Őfelsége kormányának hősei se állandóak?
november 10, 2008 @ 12:49 du. • válasz erre
Igen, igazad van.
november 10, 2008 @ 7:47 du. • válasz erre
Úgy gondoltam, hogy az érdekek diktálta bűnösségről, a valós, vagy csak a médiákban lejátszott koncepciós perekről kellene szólni. Mondjuk a bűn és legitimáció címmel. Példa jutott eszembe számtalan. Spontán jött a büszke szomorúság, hogy ebből mi tartjuk a világcsúcsot! Aztán eszembe jutott Pif tanár úr beszámolója, amikor idegen népek fiai előtt sopánkodott szomorú történelmünk felett, amiért is finoman szólva kimosolyogták. Kisvártatva jöttek hát a külhoni példák. Ez is mindenütt így van. Ha valamiért jó ötletnek tűnik, lovas szobrot kap, aki kap, ha változnak az idők, kiderítik, amit kiderítenek. Kitalálják, kinyomtatják, kihirdetik az átírt illúziót. Nincs mit tenni. Őfelsége kormányai egyformák. A politika, a politikus – ha jól emlékszem – túl van az életvilágon és csak arra használja, hogy kihasználja. Én még mindig keresem a cáfolatot. Ez a mai nap nem a siker napja.