Jel és jelentés
1919 április 22-ről 23-ra virradt egy éjszaka, mely két férfi, apa és fia halálát hozta. Bűnük nem volt, csak a nevük és a rangjuk. Semmit nem jelentő szavak kaptak haláluk által dermesztő jelentést, mely később újra meg újra ragadozóként leste, marta, pusztította a prédaként elébe kerülőket. Haláluk színhelye a Duna part, haláluk módja a tarkólövés. A liszenszet 1944 őszén újra elővették, ezúttal mások, más szavakkal. Az eredmény azonban 1919-ben és 1944-ben ugyanaz volt. Az emlékezet nem lehet szelektív, a bűnnek nincs világnézete. Emlékeznünk kell Hollán Sándor és fia kínhalálára, de nem tehetjük, ha nincs jel, mely emlékeztet. Hihetetlen, hogy lehet valaki, aki történésznek mondja magát, s nem engedi Hollán-emléktábla visszahelyezését oda, ahol véget ért életük.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
október 16, 2009 @ 7:43 de. • válasz erre
Ó van aki Napóleonnak, sőt istennek mondja magát, pedig a legkevésbé sem felel meg az ezekkel kapcsolatos kritériumoknak, sőt, ilyen esetbekben is az ész egyenesen, mint Gribojedov mondja, bajjal jár, mert sajnos, de szükségképpen és korántsem egyoldalúan elmebeteg viták kerekednek.
október 16, 2009 @ 7:50 de. • válasz erre
Ha csakugyan ott és akkor született a liszensz, úgy fölötte pikáns, és az már csak hab a tortán, hogy a liszenszet tőlünk Keletre később szabványosították, bár a helyszínt megváltoztatták. (A Duna part helyett általában a börtönök pincéjét használták.)
október 16, 2009 @ 8:08 de. • válasz erre
A bűnnek nincs világnézete, de a bűnözőknek van. Nem pont úgy használják, mint a nem bűnözők, de van. A nem bűnözök a világban való eligazodásra, önbemutatásra, a létezés valamilyen értelmének fabrikálására stb. használják. Valamire, amire végül is nem lesz jó, de mégiscsak kell. El van a gyerek. A bűnözők paravánnak, amely mögé rejtik üres brutalitásukat.
október 16, 2009 @ 8:30 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Mint Aristo írná (ha a vörösbort nem becsülné jóval többre nálunk): Lucifer barátom, nemcsak veszélyes, de rossz vizekre tévedtél, ahol a szellem hajója vagy zátonyra fut, vagy megfeneklik. Mert a bűnözőknek ugyan van világnézetük, ahogy általában 2 kezük és 2 lábuk is, de sem az utóbbiakból, sem az előbbiből nem következik semmi, azaz nem változtat azon, hogy bűnözők. Ha pedig – szerencsére nem írod ezt! – elkezdenénk megkülönböztetni a mi gyilkosainkat a Ti gyilkosaitoktól, akkor már ott tartanánk, ahová szerencsére még csak közeledünk: a nemcsak büntetőjogi értelemben vett törvénytelenségnél, ami anarchia (leánykori nevén kháosz).
október 16, 2009 @ 8:55 de. • válasz erre
A bűn hasznosul. Volt egy egyébként jó statisztika könyvünk, aminek a bevezetőjében az állt, hogy a statisztika önmagában nem pártos tudomány, de felhasználását tekintve van szocialista és polgári statisztika. A bűnözés önmagában nem pártos elfoglaltság, de a felhasználás módját tekintve van szocialista, polgári, stb. színekben megvalósított bűnözés. Ami nem ritkán a saját csoporton belül hőstetté lesz. De ez már túlmegy a jelen bejegyzés kijelölte témán.
október 16, 2009 @ 9:06 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Túl.
Engem amúgy különösen a kispolgári apagyilkosságoknak a nagypolgáritól való megkülönböztetése érdekelne, és ezzel összefüggésben – ha jól emlékszem a nevére – Oleg Kosevoj történetének a nagyszerűsége, ha nem érdekelne jobban, hogy most akkor van csoportérdek, vagy az csak az alcsoportok vektorainak eredőjeként adódik.
Ha esetleg az utóbbi, akkor némileg még az is, hogy akkor meg mi baj van abból, hogy Hagyó egy picit az átlagot meghaladó módon hagyott (vég)kielégíteni néhányakat?
október 16, 2009 @ 1:03 du. • válasz erre
Paska Morozov a hős apafeljelentő, nem szegény Oleg.
október 16, 2009 @ 2:40 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Köszönöm, és szegény Oleg! A legnagyobb tisztelettel megkövetem emlékét…
október 16, 2009 @ 6:20 du. • válasz erre
A tény, vagy a ténykedő, a célzó, vagy a célzat, a hely, vagy a helyzet, az idő, vagy a tér, a döntés vagy a döntetlenség szülötte szörny, ami szárítja a mártírtiprók diktatúra-mocsarának emléktörlő törlőkendőzetlenségét.
A szörny ereje a leleplező lepel eltörlőkendőzettségében, ill. annak átláthatatlanságában leledzik. Kedvenc tápláléka a demokrácia, de nem ám csak úgy simán… jó zamatosan, eredeti licensz alapján kikészítve.
A szörny életciklusa, színe, és alakja változó, kifejlődése nagyban függ az uralkodó széliránytól, és annak nedvességétől.