Katakomba
A maga nemében páratlan konferenciára került sor egy budai ház alagsori helyiségében, mely zsúfolásig tele volt. Egész nap zajlott a konferencia, melyen a hazai történettudomány és szociológia művelői beszéltek az elmúlt 20 évről. Ebédre krumplilevest adtak, mely híven fogalmához méltóan ízletes és krumpliban igen gazdag volt. Ilyenek voltak az értelmiségi beszélgetések 20 év előtt is, s ilyenekké lettek 20 után is. Akkor is, most is szétvált egymástól a hivatalos és a nem hivatalos, mást mondott a Rendszer és mást az Életvilág. Talán így helyes. Az illúzióknak egyszer végük kell legyen, s most láthatóan végük is lett.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 17, 2009 @ 9:59 de. • válasz erre
Most aztán lehet töprengeni, hogy ez jó, vagy rossz. Le van rázva egy iga, vagy elkezdődött a kivonulás a semmibe = dotált íróasztal. Lehet, hogy ez a kérdés is eldőlt már, csak nekem nem szóltak.
június 17, 2009 @ 6:14 du. • válasz erre
Katakombában illúzió mentes beszélgetés?
Büntető/fenyegető új istenek születéséről?
június 17, 2009 @ 7:51 du. • válasz erre
A mai Népszabadság annyit írt róla, hogy Vajda Mihály filozófus nyitotta meg.
Lett volna bezzeg macskaMegasztár verseny! Arról sokat beszéltek volna.
június 18, 2009 @ 8:20 de. • válasz erre
Tegnap késő este megnéztem egy riportot. Ismert újságíró még ismertebb interjúalany. A katakomba > krumplileves > rendszer > életvilág > illúzió lánchoz képest szerényebb a „lehetnek-e jó pillanataink a diktatúrában” kérdést tárgyalták. Én feszengve ültem a tv előtt. Az újságíró úr, ha megszakadt volna se lett volna képes zöldágra vergődni. De nem akart megszakadni, túl akarta élni. Családos ember, örülök, hogy sikerült neki. A gondolatok megjelentetésénél ma nem lehet a munkamegosztás áldásaira várni. Itt nincs partner. Lágyítom. Legalábbis tegnap, késő este nem volt. A tv-ben. Azon a csatornán.
június 18, 2009 @ 11:51 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
A “munkamegosztás áldása”, hogy más gondolkodjék?
Nem hiszem, hogy erre gondoltál, de nem egészen értem, mire. Azért sarkítottam - csak - a másik irányba.
június 18, 2009 @ 1:12 du. • válasz erre
Arra gondoltam, hogy ott elhangzanak előadások. Valaki gondolkodott, mert ez a dolga és előadta, hogy mire jutott. Az egyik például a katakomba > krumplileves > rendszer > életvilág > illúzió vonalat viszi végig. Ez a gondolkodásának az eredménye. De ezt az eredményt közvetíteni, interpretálni kellene, hogy a nagyérdeműnek épülésére szolgáljon. Erre szükség van, egyrészt mert nincs ott a nagyérdemű, másrészt mert, ha ott is lett volna, akkor se biztos, hogy világos számára a mondandó. A poénokról meg már nem is beszélek.
Tekintettel arra, hogy a gondolatok különböző okok miatt így születnek és így kerülnek közlésre, ezért be kellene rendezkedni, hogy valakik hivatásszerűen elvégezzék a közvetítői, értelmezési feladatokat. De ki? Ahhoz, hogy valaki egy ilyen feladatot el tudjon végezni … ajaj bele se kezdek. Csak az eredményt jelzem. Azzal, hogy ezek a közvetítő, interpretációs feladatok nincsenek elvégezve, a gondolkodók életéből kikerül egy fontos motivációs tényező, elszigetelődnek a gondolkodók, a másik oldalt pedig egy célokban, értelmekben sivár világ érkezik. Stb.
június 18, 2009 @ 4:39 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
A közvetítőt, legalább úgy tudod, mint én médium-nak hívják. Többes száma méda.
Hogy a közvetítetteknek nem tatszik, ahogy, és amennyire közvetítik őket, hát igen…
A közvetítők inkább arra figyelnek, akiknek közvetítenek, másrészt… …a kutya ugat. :-/
június 18, 2009 @ 5:20 du. • válasz erre
Azért felmerül bennem a kérdés, hogy egy ilyen, vagy ehhez hasonló konferenciáról miért nem lehet egy videót készíteni? Megnézetem a YouTube-ot Vajdáról egy árva pillanat sincs, fenn. Pedig kiváló előadó, ha szabad mondani szórakoztató jelenség és szerintem szerepelni is szeret. És valószínűleg a többiek is. Nem azt kellene célként kitűzni, hogy veretes, oldalanként 102 lábjegyzetes előadások legyenek ott, hanem egy-két sziporka. Jel, hogy van élet. Ez gyakorlatilag egy fillérbe nem kerülne. Igaz tehetséget és munkát, azt bele kéne rakni.