Ki vagyok én?
A Citibankban jártam, ahol tavaly lejárt kártyám megújítása felöl érdeklődtem. Bár testi valómban voltam ott, a telefonhoz küldtek, ahol csengetés, gép, zene stb. után eljutottam egy hanghoz, akinek női tulajdonosa kérdéseket tett fel, arról, hogy ki vagyok. Válaszaim nem nyugtatták meg, s így elbuktam. Visszamentem az alkalmazotthoz, aki látta, hogy vagyok, s megkérdeztem, mi a teendő. Mondta, hívjam fel újra a call centert, ahol megállapíthatják, hogy ki vagyok, mert nem elég engem látni, tapintani, tudniuk kell, hogy tudom a telefonos kódomat, melyet persze már rég elfelejtettem, miként az összes többit. Hívom újra a nőt, most egy másikat kaptam, aki teljesen már kérdéseket tett fel arra nézve, hogy ki vagyok. Ezúttal átmentem az identitás-vizsgán. Két hét múlva egy megújított hitelkártya boldog tulajdonosa leszek.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
május 8, 2009 @ 7:33 de. • válasz erre
Egyszerű: az ember nem is társadalmi viszonyainak összessége, nem is az önmagáról való képzelés, nem is a test(i való), hanem tudás: a telefonos kód tudása.
Nem kell nagy képzelőerő, hogy belássuk, ez már maga a tudás társadalma: testetlen, (képzelet nélküli, azaz) fantáziátlan, olyan értelemben atomizált, hogy a kapcsolatok/kapcsolódások sem számítanak (remélhetően és minél hamarabb nem ilyen engedékeny alkalmazottak fognak az átmenet világában ténykedni).
május 8, 2009 @ 9:27 de. • válasz erre
A telefonos kód mögött persze ott vannak a termelési viszonyok, melyeket feszegetnek a termelési erők, mígnem létre nem jön az új világ.
május 8, 2009 @ 1:57 du. • válasz erre
Hasonlóan izzasztó helyzetben az én tündérszép ügyintézőm – egy mobilszolgáltatónál – nem küldött pótvizsgára, hanem lesúgta az egészet. Végig kérdezett engem, a családot, valahogy így: Felhasználói név? Kedvenc étele? Igen, és most mondjon, még nyolc számot. A felesége mikor született? Na! Ez eddig jó! … Akkor úgy éreztem, hogy identitásom / identitásunk naivan variált felmutatása segített a célhoz. Az lehettem, aki vagyok. Ez a siker forrása. Később úgy éreztem, hogy ezért az élményért a biztonságommal fizettem. Játék a tűzzel.
május 10, 2009 @ 8:20 de. • válasz erre
erről beszélt Bard
május 10, 2009 @ 8:22 de. • válasz erre
Válasz rzs hozzászólására (#4):
hogy az Ön Bard interpretációja egybeesik… Mivel is, ha kifejtette volna, és abból következnék is valami, regisztráltam volna. Várom újabb, picit bőbeszédűbb kommentjét.