Kizsákmányolás
Marx valószínűleg nem tévedett, amikor ember ember által való kizsákmányolásában látta a társadalmi lét éltető erejét. Tévedése mindössze annyi, hogy nincs alternatíva. Amit Marx a kapitalizmus helyett kínált, az nem enyhítette, hanem még inkább fékezhetetlenebbé tette a kizsákmányolást, melynek gyökere antropológiai. Nincs ugyanis nagyobb öröm annál, mint amit az egyik ember érez akkor, amikor a másikat magát, vagy annak javait magáévá teheti. A társadalom minden változatában intézményesített rablás. A kapitalizmus annyiban jobb, hogy ott legalább versenyben dől el, hogy ki lesz a rabló, s a rabolt, nincs eleve lejátszva a játszma, szemben a szocializmussal, melynek perverz rendszere nem enged kibúvót. Ott mindenki szem a láncban, s a tehetség, a kezdeményezés, újítás negatívan korrelál a sikerrel. Arctalan bürokraták a haszon évezői, ők cipelik haza a központosított rablás gyümölcseit, melyeket a hivatali árok másik oldalán robotoló szerencsétlenek termesztenek. Persze az utóbbiakat sem kell annyira sajnálni, mert ők meg idővel Paganini-ei lesznek a szabályok kijátszásának és a teljesítmény visszatartásnak. A legbetegebb mind közül a kapitalizmus és a szocializmus egyvelege, mely a tehetségtelenek, tunyák, ostobák paradicsoma, de csak akkor, ha ég bennük a kizsákmányolás iránti vágy, s nincs nagyobb kielégülés számukra az érdemtelenül megszerzett javadalmazásnál, melynek jóvoltából otthon lehet uszodájuk, több száz négyzetméteres padlófűtéses nappalijuk, lent az Adrián hajójuk, a garázsban luxusautó flottájuk, s minden egyéb, ami a nyomorultaknak nincs, s nem is lehet. Hankiss legújabb könyvében ennek a társadalomnak írta le a csapdáit, de nem jutott a végükre, mert számuk végtelen.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 17, 2009 @ 9:37 de. • válasz erre
Az alternatíva: vagy megeszek valakit, vagy valaki megesz. A választás lehetősége nem tart örökké, mert a végén mindenki feltálaltatik. Igazságos az élet. Valami mindenkinek jut. Valakit mindenki gyötörhet. Mindenkit gyötör valakit. Ezt variáljuk.
december 17, 2009 @ 10:01 de. • válasz erre
A Te halandóságod nem az emberiség halála, gondoskodunk utódokról, tehát a gépezet örökké működik, ha csak nem tételezünk világvégét, aminek bekövetkeztetője, Isten – gondolatilag – már a végső feltálaltatásnál sem jönne rosszul a leírt gondolataidhoz.
A homleszek látható gyötrelme a kéregetéssel való kellemetlenkedésüknél jóval nagyobb visszagyötrést sejtet, nem éppen kellemes variáció ígérkezik.
december 17, 2009 @ 10:33 de. • válasz erre
Az emberiségnek is lesz vége. Amikor az utolsó embert megeszik. De ezzel nem lesz vége a világnak. Vagy legalábbis nem feltétlenül. A szerencsétlenek meg nem csak a kevésbé szerencsétlenektől gyötrődnek, gyötrik ők egymást is rendesen. Ha szabad azt megjegyezném, hogy enyhet azért a bővített újratermelés adhat. A gondot nem oldja meg, de a gyötrő / kizsákmányoló gyötört / kizsákmányolt hangulatán javíthat. Növekvő gazdaságban csökkenhet a kizsákmányolási ráta, vagy ennek az érzete keletkezhet.
december 17, 2009 @ 10:44 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Ki eszi meg (szerinted) az utolsó embert?
A bővített újratermelés, mint a kizsákmányolás enyhülete, vagy pláne varázsszere neoliberális babona. Valóban csökkentheti is, de növelheti is társadalom nem kettészakadását, hanem kettészakítását, mert a szakításhoz forrást biztosíthat.
Attól meg – a válság ellenére is – elég messze vagyunk, hogy Bill Gatest, vagy épp nálunk Csányi Sándort éhenhalás fenyegesse, és addig a gazdasági racionalitás emlegetése inkább szolgálja a gazdagok számára (még) kedvező(bb) elosztási viszonyok fenntartását (és fenntartásának megszorításokkal történő kierőszakolását, mintsem a javakból való részesülésből kiszorulók javakhoz juttatását).
december 17, 2009 @ 12:28 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Egyetertek Luciferrel abban, hogy az emberisegnek is lesz vege. Az emberiseg hajlamos hatalmas ontudataban, vagy ha tetszik gogjeben, a vilagot onmagan keresztul, fajcentrikusan ertelmezni. Van ebben logika termeszetesen, nem mondom, hogy nem ertheto. Ennek ellenere azt kell mondjam, ahogy elnezem a dolgot, az utolso embert gyakorlatilag barki megeheti.
Ezzel kapcsolatban Frank Schatzing ket konyve is eszembe jutott; az egyik a Raj, amiben egy kulonos tengeri organizmus a csucsragadozo, a masik egy fantasztikus stilusban megirt konyv, a Hiradas egy ismeretlen univerzumbol. Ez utobbi arra hivja fel a figyelmet, hogy barmennyire is maskeppen gondoljuk, barmennyire is humancentrikus a vilagkepunk, az emberi faj csak egy a milliobol, es bizony nagyon azon dolgozik, hogy kiessen a ffoldi tulelos jatekbol.
Osszefoglalva hat, kizsakmanyolas, ujratermeles, gazdagsag es szegenyseg mind fontos es atgondolando tarsadalmi kerdesek, de csak ideiglenesen fontosak. Ha egy picivel tobb tisztelet lenne az emberisegben mint egeszben a tobbi faj irant, talan tobb ideje maradna megoldani ezeket a kerdeseket. De nem marad.
december 17, 2009 @ 12:45 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#5):
Az rendben van, hogy bárki, node – és az Isten szerelmére! – KI? Egyrészt.
Másrészt nem gőgjében, és nem faj centrikusan, hanem adottságai okán kényszerűen antropomorf módon gondolkodik – ha, és olykor még egyáltalán, de mind kevésbé mert hülyeségében és gőgjében
(most épp) dezantromorfizálni (is) akar(ja még a gondolkodását is, és így már nem gondolkodok, hanem össze-vissza beszél mind nagyobb zavarosabban).
december 17, 2009 @ 12:59 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Mar a kerdesfelteves is antropomorf. Mert miert muszaj, hogy KI legyen? Lehet MI? is. Modjuk egy virus eppen. Nem pont a H1N1 persze.
Masreszt minek nevezzuk azt, ha az emberiseg elvakultsagaban a biologia csucsanak kepzeli onmagat csak azert, mert bonyolult sejtegyuttmukodest tud felmutatni? Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem az antropomorf gondolkodas nem elofeltetele egy faj fennmaradasanak. Az pedig megiscsak gog, ha a rendszer tobbi resztvevojet figyelmen kivul hagyva igyekszunk jatszani, es meg azt is gondoljuk, nyeresre allunk. Vagy hulyeseg.
december 17, 2009 @ 1:07 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#7):
Persze, hogy antropomorf a kérdésem. Egyrészt mert úgy gondolom, mint írtam is, hogy az ember “adottságai okán kényszerűen antropomorf módon gondolkodik“, tehát ha nem lenne is kényszerű, én igyekeznék.
Nem hiszem, hogy képzelgi. Az. Biológiai csúcs. (Eddigi ismereteink szerint.)
december 17, 2009 @ 3:04 du. • válasz erre
december 17, 2009 @ 5:21 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#9):
december 17, 2009 @ 7:07 du. • válasz erre
És amikor nekünk szól a Cápa dala?
december 17, 2009 @ 8:28 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Az emberiségnek leginkább csak önmagától kell tartania.
Lucifer, a cápák énekelnek? Azok a bálnák, nem?
december 17, 2009 @ 8:48 du. • válasz erre
Cápadal: „Ha a cápa szája tátva, bárki látja fogsorát, ámde Bicska Maxi rejtve hordja kését s pisztolyát …”
És a cápák radikálisan újraosztják az anyagi javakat.
december 17, 2009 @ 9:41 du. • válasz erre
Jóllakott cápák vagytok. Láthatón a kizsákményoltak közül senki se olvas bennünket.
december 17, 2009 @ 10:12 du. • válasz erre
Némi lelkiismeret furdalással és elvetélt jobbító szándékkal. Ez van. Mentettük a bőrünket. A táplálkozási lánc meg maradt.
december 18, 2009 @ 8:35 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#12):
Dezantromorfizáló szemléleted kudarca/lehetetlenségének bizonyítéka: a kérdésed sincs értve, már aközött is nehéz különbséget tenni, hogy a cápa énekel, vagy a cápáról szól az ének.
Válasz lucifer hozzászólására (#13):
Nehéz, de ha már így alakult, hogy lehet, nem fölösleges.
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#12):
Válasz lucifer hozzászólására (#13):
Noha tudni nem a cápáról tudunk, hanem a cápáról való közös tudásunkat – és csak részleteiben, nem pedig részletesen! – ismerjük – és olykor korrigáljuk, olykor hiába lázadunk ellene, de ez nem csak a cápákkal kapcsolatban van így
december 18, 2009 @ 9:12 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#14):
Nem vagyok benne biztos, de elég valószínűnek tűnik számomra, hogy a beszéd maga is (a) “kizsákmányoló”(k beszéde).
Nem mert (nagyjából Foucault által elképzelthez hasonló módon) a hatalmi viszonyok meg- és el-, ilyenné rongálták a nyelvet, hiszen Nietzsche meg éppenséggel arról panaszkodott, hogy szemléletünket a szóképzésben is tetten érhető módon a rabszolgáké roncsolta szét, hanem mert ez a funkciója.
Nem éppen a “kizsákmányolás” (ezért is tettem idéző jelebe már föntebb is), de hol kizsákmányolásként, hol munkamegosztásként vagyunk képesek/tudjuk csak és egyelőre még gondolatilag is megközelíteni az alapvető(vé vált?) funkcióját: a rendelkezést
december 18, 2009 @ 9:39 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#16):
A cápa dala a cápáról szól, amit egy cápa a nagy cápa kedvenc kis cápája énekel. A bálna dala látszólag más. Másnak addig gondoljuk, amíg be nem látjuk, hogy ő se fényevő.
december 18, 2009 @ 9:45 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#18):
Abban tökéletesen egyetértünk, hogy mint írtad, a “cápa dala a cápáról szól“, hiszen magam is arról írtam föntebb, hogy “nehéz különbséget tenni, hogy a cápa énekel, vagy a cápáról szól az ének“.
de át is térhetünk arra, amiről még írtam: “tudni nem a cápáról tudunk, hanem a cápáról való közös tudásunkat – és csak részleteiben, nem pedig részletesen! – ismerjük – és olykor korrigáljuk, olykor hiába lázadunk ellene, de ez nem csak a cápákkal kapcsolatban van így“.
Hagyhatjuk tehát ennek vitatását, hiszen nincs közöttünk vita,
december 18, 2009 @ 9:56 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#19):
Hűha! Egy hajszálnyi Rubicon választ el bennünket az előzetes létmegértéstől!