Konferencia
Érdekes konferencián vettem részt az internet jövőjéről. A második napon a felsőoktatásról volt szó. Úgy tűnik a felsőoktatás visszavonhatatlanul iparrá vált, melyet ugyanúgy kívánnak központilag irányítani, mint annak idején a Szovjetunióban a gyufa, lavór, fazék gyártását. Milliárdokba kerülnek az informatikai rendszerek, melyek mindent tudnak, ami csak tudható a hallgatókról, az oktatókról. Érdekes módon a harmadik csoportról, az adminisztrátorokról kevés szó esett, pedig ők sincsenek költségek nélkül. Arra gondoltam, hogy ha efféle módszerekkel akarták volna mérni az athéni Akadémia működését, akkor hamar utilaput kötöttek volna a tanárok és a diákok talpa alá, kimutatván a piacképtelenséget, a pazarlást és a minőség ellenőrzésének hiányát. Természeti tényként került szóba az oktatók számának csökkenése, a 30-50 év közöttiek teljes hiánya. A lényeg a termék.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 25, 2009 @ 10:48 de. • válasz erre
Elvezet-e az ésszerűsítés az ésszerűhöz? A központosított tervgazdaságból vett emlékképek szerint nem, illetve csak rendkívül szerény mértékben. Ott is volt növekedés, hatékonyság javulás, csak épp szerényebb, mint azokban a társadalmakban, ahol a parancson kívül / helyett a ésszerűhöz vezető úton más kulturális terelők, emelők is voltak. És ha ezek az egyszerűség kedvért itt terelőknek, emelőknek nevezett valamik hiányoznak, akkor a ésszerűsítés visszafele kezd dolgozni, a szándékokkal ellentétes hatású, azaz kontraproduktív lesz. Beépül abba, amit le akartunk váltani. Az ésszerűtlenségbe. A folyamat rendszerfüggetlen. Társadalmi hiánybetegség következménye, azaz hiány termeli. Az esetleges terápia nincs napirenden. Legalábbis én nem látom.
november 25, 2009 @ 4:51 du. • válasz erre
A hiány viszont párban áll a pazarlással. Mindekettő a puha költségvetési korlátok következménye.
november 25, 2009 @ 5:26 du. • válasz erre
Igen és talán folytatható azzal, hogy itt nem „csak” anyagi szűkösségről van szó, hanem értékek dolgában is nyomorúságos a rendelkezésre álló készlet. Az is igaz, hogy ez a hiány nem csak az anyagi javak pazarlását szüli. Milliók élete megy a semmibe. Mintha itt se lettek volna.
november 25, 2009 @ 7:56 du. • válasz erre
Ma elővettem az egyik, – egyébként a válságban kissé hanyagolt – számlázó programomat. A jó hír eddig tart.
Ami aztán, mint egyfajta negatív prófécia visszaforduló önbeteljesüléseként használat közben rájöttem, hogy nemrég változtak az ÁFA-kulcsok. A “fejlesztő” cég – egyáltalán nem barátságos – munkatársa megerősítette az előzőleg, honlapjukon vélt információt, hogy a program árának feléért !, akciósan megkapom a frissítést, 25 %-os ÁFA-kulccsal.
Kihasználva az internet előnyeit, nem sok keresgélés után már találtam 25%-os, ill. 0 %-os, ingyenes megoldást a problémára. Csakhogy jogszerű-e saját adatbázisunkat beállítani a hatályos jogszabályoknak megfelelően??! Vagy, mint a konferencián is elhangzott a profit és tudás ösztönzése…
Ebből a gondolatmenetből kiindulva, a megoldást nyújtó oldalon az alábbi megjegyzéssel méltattam, az azt megelőzően, cenzurális jogokkal élő Admin affektálását, a profitorientáltság és kiszolgáltatottság érzelmi extrovertáltságát leplezve. Válaszom arra, hogy mennyire etikus a jogszabályok változásából ilyen módon hasznot húzni egy apró beállításért, a “hogyan”-ért, a TITOK-ért, ez volt amelyben talán a “Konferencia” egyik arcát is látni véltem:
…”Úgy gondolom, hogy rohamosan fejlődő szkizofreid társadalmunk digitalizálódott közönsége PÉNZÉRT kicsit TÖBBET vár, nem hogy sem ilyen kis igazításokért pénzt kér a kedves programfejlesztő “cég”. Ez az “üzleti bepuhányodás” jele, amely nem sok jóval kecsegtet. De ez nem csak a “cég” baja, hiszen az idő köuben felgyűlt ügyfeleiknek ez tudatosan, vagy az alatt is, negatív allűrök negatív preaddikcióit indíthatja be. Tehát figyelembe kellene venni, hogy a felhasználók kezdenek “felnőni” és nem kedvelik a DOS-lehúzós, ma már primitív, hozzá-nemértésből fakadó előny-zsarolási szituációkat. Tehát az emlegetett Profitmax-nak is számító “szellemi barkácsműhelyek” kora leálDOSóban van. Én csak beírtam, mert az illető “cég” ügyfélszolgálatosa ma nagyon álmos volt, és erőtlen..:P Amit meg az adott “probléma” kicenzúrázott publikálását illeti, csak leírtam azt, amit mások már rég tesznek, máshol, esetleg máshogy. Nem szeretném egyenes ágon akár kódgenerátort fabrikáljanak a Schönherz kollégium tehetséges kiskockái
Á ellenkezőleg!
Felhívom rá a figyelmet, hogy az efféle történések hogyan ássák alá a hosszú távú és régi múltú üzleti bizalmat és kapcsolatot. Sajnos ez a beképzelt viselkedés a hazai IT világ nagy részére értendő, sőt az ügyfelek alulpriorizálásán túlmenően, messze menően kihat az üzleti élet kapcsolt szereplőire egyaránt, hátrányba hozva másként gondolkodó konkurens vetélytársaik üzleti etikai és morális kérdéseiben egyaránt.”
Számlázó program-esetem kicsiben tükrözi mai IT-üzleti világ egyfajta jellemző megnyilvánulási alternatíváját.
november 25, 2009 @ 8:39 du. • válasz erre
IT rémtörténet
november 26, 2009 @ 1:06 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Válasz Véndiák hozzászólására (#4):
Tartok attól, hogy a leírt – gyomrot forgató – eset nem IT specifikus… Ott is látszik – és szembeötlő.