Konfliktus előrejelzés
Véménd sokat jelent azoknak, akik ismerik Gyarmathy Lívia nagyszerű dokumentumfilmjét. A filmen svábok, Felvidékről áttelepített magyarok, Bukovinából sok áttételen át menekült székelyek élik a maguk Rómeo és Julia történetünket, aminek megértéséhez a Kelet-Európa hányatott történelme adja a kulcsot. Huncsik Péter módszerére alapozva nyáron konfliktus-előrejelző gyakorlatot tartok a hallgatókkal a faluban, s lesz bőven anyag, bár a szereplők változtak. Megjelent az új kisebbség, melynek mássága más mint a korábbiaké. Az iskola lehetne a megoldás. Az iskolában bent jó volt látni, hogy nem lehet látni, amit látni lehet kint a faluban. Szakadék választja el egymástól az új kisebbséget és az egykori kisebbségekből lett többséget, mind jelképesen mind a valóságban. Lesz mit látniuk a hallgatóknak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 18, 2010 @ 11:16 de. • válasz erre
Mint a marketing iránt érdeklődő közgázos hallgató a hetvenes évek közepén az volt a nyári dolgom, hogy a szabadidő / fogyasztás / nemzetiség háromszögben
találjam meg, amit megtalálok. Nem vártak tőlem sokat. Talán egyenesen semmit. Mindenesetre, akik nem vártak tőlem sokat, illetve semmit, azok azt mondták menjek Véméndre, ott van székely, sváb, magyar nézhetem a szabadidejüket, meg a fogyasztásukat. Elmentem hát Véméndre, ahol elöljáróstól, svábostól, székelyestől mindenki szeretettel fogadott. Egy bamba fiatalembert nem nehéz szeretni. Én mindenütt mondtam jó napot, ők mondták Isten hozott. Kérdeztem – Tessék mondani, van itt nemzetiségi ellentét? Miért lenne? – kérdezték válaszképpen. Nem hittem nekik, elővettem a falu térképét, névjegyzékét és minden házat megjelöltem, hogy ott milyen nemzetiség lakik. Szerintem. Hát ezek összevissza laktak. Volt, aki szólt ne strapáljam magam, mert nem csak össze-vissza laknak, de már össze-vissza is házasodnak. Különbségek persze voltak, fontosak is, meg kegyetlen történetek, de itt csak az akkori nagy nemzetiségi feszültségek hiányáról emlékeznék meg. Hazafele beugrottam még Pécsen Andrásfalvyhoz megkérdezni egy-két dologról, hogy nem hülyeség-e amit gondolok. Például, hogy a svábok és a székelyek közötti nincsenek drámai feszültségek. Rám hagyta. Lehet, hogy nem volt ideje meg kedve, de rám hagyta. A Gyarmathy filmje ezért meglepett.
De akármi is volt a mostani, az új kisebbség mindenesetre nem olyan mint akkor a sváb, a székely kisebbség volt, nem a társadalmon belüli, hanem az alatti kisebbség. Akikre nincs szükség, akik nem tudnak mások számára hasznossá válni, akik ki vannak fosztva. Gondolom. És lehet, hogy most is felületes vagyok.
február 18, 2010 @ 12:17 du. • válasz erre
Jó nyomon jársz.
február 18, 2010 @ 12:49 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Azt hiszem, a “társadalmon kívüli/alatti” (“nem belüli”) kifejezés annak a virtuális gettónak a téglája, amelyből (és főként nemcsak nyelvi következményeiből) a valóságos gettók határai kiépülnek.
Nem a problémák létét igyekszem tagadni a fentiekkel – csak azt erősíteni, hogy nem az ő problémájuk, hanem a mi problémánk. (Nem miattuk rosszak a megoldásaink a gettósodásban is jelentkezőekre, hanem rosszak.)
február 18, 2010 @ 1:00 du. • válasz erre
Ha jó úton járok, akkor lehet kezdeni kétségbeesni! Nem azért mert ez egy megoldhatatlan istencsapás, hanem mert akik megoldhatnák azok nem feltétlenül a megoldásban, hanem a helyzetben találják meg az érdekeik érvényesülését. Innen nézve. A „mi” itt nem mindenki!
De ezzel most igazságtalan is vagyok. Eszembe jut egy régi barátom, aki úgy beszél angolul, spanyolul és oroszul, ahogy én szeretnék magyarul, ért a gazdasághoz, a kapcsolatteremtéshez, mégis otthagyta az ígéretes üzleti, és tanári karrierjét, hogy ez ne így legyen. Remekül küzd, de hát sok a lúd. Rengeteg. Remélem, élvezi. Megérdemelné. Ő beletartozik a „mi”-be!
február 18, 2010 @ 3:17 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Ha ismét “lucifer barátom”-nak szólíthatlak, örömmel állapítom meg, ismét (de most teljesen!) fején találtad a szöget annak kimondásával: “akik megoldhatnák azok nem feltétlenül a megoldásban, hanem a helyzetben találják meg az érdekeik érvényesülését“. (Ha nem akkor is ezt állapítom meg, csak valamivel kevesebb örömmel.)
február 18, 2010 @ 10:25 du. • válasz erre
Uram! Megtisztel!
február 18, 2010 @ 10:31 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Nagyvonalúsága lenyűgöző. Fogadja hálás elismerésem.
február 19, 2010 @ 12:28 du. • válasz erre
Erdélyből elszármazott barátom történetének margójára:
…akkor, amikor még csak gondolatban döntögették a hallgatás falát – úgy a 70-es évek elején – apjának is, aki székely-magyar származású, nehezen adták azt a “bizonyos” sváb származású lányt, az édesanyját, mondván hogy egy nyakas kálvinistához nem mehet egy katolikus lány. Szó sem volt arról, hogy sváb, avagy magyar nemzetiségbeli különbség miatt vonakodtak a lány szülei. Kétségtelen, – ismerősöm elmondása alapján – hogy mint apai részéről a család befogadóbb készséggel állt a frigyhez, a vallási különbségek hasonló, akkori mód szerinti kettős esküvőt eredményezett. Klasszikus katolikus – református “vegyes-házasság”. Különben is a sváb leszármazottak már akkor is inkább magyarnak vallották magukat, csatlakozván a nagyobbik kisebbséghez, talán annak reményében, hogy ott talán másképpen oldódnak fel, mint kisebbség, vagy szubkultúra. A magyarság-tudat és nyelv testesítette meg az ottani és akkori etnikai kisebbség hovatartozását illető kollektív tudat – vagy inkább nemzeti összetartás – kijegecesedését. Magyar nemzetiségű kisebbségiként Ceausescu diktatúrájában felcseperedve eljött az idő, midőn a hallgatás fala ledőlni látszott. Hogy merre dőlt el az sem mellékes, de kétségtelenül jutott a törmelékéből rájuk is. Családja követve szétszóródott családi hajszálgyökereit az “anyaországba” települt. Sok szokást hagytak el azóta, többek között a vallásgyakorlást – azt az egyetlen egy dolgot, amely okozhatott korábban családi súrlódást -, talán mert hatott rájuk az anyaországi általános hit-elvesztés, és már az otthon hagyott öregek akik még tudtak “együtt élni” és élni, már megpihentek az erdélyi anyaföldben.
február 19, 2010 @ 2:53 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#8):
nem mernék eredményt hirdeti.
Etnikai és vallási viszonyában még
február 19, 2010 @ 2:58 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
február 19, 2010 @ 4:01 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#10):
február 19, 2010 @ 10:44 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
Nos, én arra gondoltam, hogy nyugatra dőlt… a homlokzatának egy része egészen biztos:)
február 20, 2010 @ 1:03 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#12):
Ja!
Tök félreértettem, de milyen igazad van! 
A kurvák és a koldusok dőlnek, a cigányok vándorolnak (Keletről Nyugatra).