Közép
Internetezők országos (2010-tól: nemzeti) reprezentatív mintáján dolgozom, s a társadalmi struktúra változó kidolgozása során feltűnt, hogy mennyire kevesen vannak, akik független kis egzisztenciák. Nyugdíjas természetszerűen alig akad, tanulók annál többen (24 %), de a tobbség vezető vagy beosztott, ami egészen más státusz ahhoz képest, hogy valakinek csak az Isten a főnöke. A szabadság mit sem ér egzisztenciális önrendelkezés nélkül, s úgy tűnik, hogy ez utóbbit sikerült kiiktatni az államszocializmus majd a posztszocializmus során. Hajdan az volt a magyar társadalom baja, hogy kettős szerkezetben élt egymás mellett egy állami-hierarchikus, meg egy polgári-önrendelkező szegmens, s a kettő között nem volt átjárás. A polgári társadalom ellen 1944 és 1963 között indított állami hadjáratok sajnos nem voltak eredménytelenek. Kiirtódott a közép. A rendszerváltást követően ez a hiány senkinek sem tűnt fel. Maradt az erős állami szektor a közalkalmazottakkal, segélyezettekkel, ilyen-olyan nyugdíjasokkal s a polgári szektor helyett létrejött egy multinacionális foglalkoztatott sereg, melynek tagjainak helyzete éppen annyira biztos, mint volt annak idején azoké, akik a bús fekete sereg tagjai voltak. De a mostaniak legalább interneteznek.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 18, 2009 @ 9:25 de. • válasz erre
De hát ez a réteg kialakulóban volt, részben anno a második gazdasággal, részben a rendszerváltás után a mikro és a KKV-kal. De a történelem során maximum a tűrt kategóriába keveredtek. Most annyival kellemetlenebb a helyzetük, hogy az egyébként is ingatag gazdasági alapjuk tömegesen megrendült. Az állandóan szűkülő piac odáig szűkült, hogy ma már nincs piac, nincsenek menekülési utak. Ez nagyjából meg is felelne a korábbi szándékoknak, amikor is azt hangoztatták ez egy soványítandó, elsorvasztandó gazdasági szféra. Sokan vannak, minek. Ma viszont kellenének, forrásokat akarnak ide átirányítani, de félő elkésve. Az egyik vállalkozó, hallva a szándékról megjegyezte adnak egy edzőcipőt, hogy ugorjak a szakadékba. Internetezni viszont ezek szerint kínjukban se kezdtek, bár, hogy őszinte legyek, nekem más a tapasztalatom. De az nem reprezentatív.