Kreatív Somogy
Mintha csak 2006-os választási programomat akarták volna megvalósítani, Somogy megye Közgyűlése új növekedési pályára lépett. Az elnök fideszes, de pártja koalícióban van a szocialistákkal, ellenzékbe szorítva a lokálpatrióta egyesületet, melynek nincs ideológiája, csak vezetője. A 80-as évekből örökölt Megyeháza nagyelőadójában került megrendezésre tegnap a megyenap. Szövegemet olvastam, de hogy ne legyen unalmas, slideshow vetítéssel kísértem. Társadalmi meteorológiai jelentést készítettem a 2009-es évre. Könnyű dolgom volt, mert évezredes mentalitás mintákról beszélhettem, melyek változása nem valószínű a következő évben sem. Várjuk továbbra is a sültgalambot, halasztjuk Pató Pál módjára, ami halasztható, ha kell lángolunk, ha nem, akkor parazslunk mint szalma ha tüzet fog, s persze húzunk szétfele, mint tettük azt mindig is. Koppány megyéjében ez utóbbi gondolat természetesebben hangzik mint másfele. Dessewffy a kreativitásban jelölte meg a válságból való kitörés pontját. Mészáros Tamás jó és rossz híreket egyaránt mondott a gazdasági helyzetről. Szavaiból kiderült, hogy hitel ma éppen úgy nincs, mint nem volt 1830-ban. Bertalan Péter briliáns politológiai helyzetképet rajzolt, kár, hogy nem ő, hanem a fővárosi politológusok serege népesíti be a televíziókat és internetes portálokat. Nem volt ott senki, aki számít, kivéve a Kapos tévét.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
január 9, 2009 @ 3:46 de. • válasz erre
A bejegyzés különösen a tegnapi fényében érdekes, amelyben a felosztás a mostanság nálunk kialkulóval és megszokódóval szemben nem két, hanem három osztatú, és ráadásul a felosztás szempontjai sem azonosak a mostanság megszokódóval.
Ha tegnapelőttit is hozákapcsoljuk, kimondottan pikáns.
Ps: Annyira persze nem, mert jön Aristo, vagy egy Mackó úr, és elmondja, hogy Magyaroszág a kivétel, mert itt még az idő másképpen, másik irányba folyik. Persze szigorúan morális alapon.
január 9, 2009 @ 9:36 de. • válasz erre
A „nem volt ott senki, aki számít”, gondolom ez a médiára vonatkozik. A médiára, aki képtelen önállóan önállóságra nevelni. Autonóm hatalmi ágnak mondják, de inkább az erőszakoskodás erőszakoskodó eszköze. Ott vannak, ahol az ehhez szükséges témát, a sajátos életükhöz szükséges energiát nyerhetik. A Megyeháza nagyelőadójában vagy volt, vagy nem erőszakoskodás, de semmi esetre sem elegendő. Nem lehetett csatasorba állni, vagy lázadni, ebből a szempontból alkalmas hírt összeszedni és annak továbbhasznosításával szolgálni. Nem akarnak ők túllépni sehova se.
január 9, 2009 @ 1:12 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Nem hiszem, hogy képtelen – esze ágában sincs. Sok oka van ennek ( – és persze harnag sincs.
).
Az kétségtelenül elmondható, hogy többé-kevésbé bulvárosodik az egész sajtó, de hol van ennek mértéke attól, amilyen mértékben (ugynevezett) politikusaink a politikát egyrészt a felelőtlen igérgetéssel, másrészt a botrányokozással (amit szemérmesen egyelőre még inkább csak botránypolitizálásnak szoktak nevezni) váltották fel.
Szóval zsák, a foltját. Különösen, ha a zsák, pénzes zsák, és az újságírók nincsenek (minek lennének) megfizetve (amikor úgyis… Még egy zsák, és ugyanaz a folt..).
Mindezt azonban már a gengszer-, akarom mondani a rendszerváltáskor nagyjából előre lehetett látni, különben nem törölték volna az újságírói munkavállalás feltételei közül a diplomát… De ha nem törölték volna, akkor is csak még egy zsákon lenne ugyanaz a folt.
Ha csak Aristo ezt is nem látja másként, és nem neki van igaza. Ismét szívből remélem, hogy igaza van, és másként látja (és nem is úgy, hogy erről is a – bor kivételével – a vörösök tehetnek. Bár! Az újságírói munka lezüllésében éppenhogy lehet a vörösöknek – és éppen a boroknak – némi szerepe, de még az a szerep is elhanyagolható az unicum szerepe mellet. Pláne, ha sörrel kísérik).
január 9, 2009 @ 1:22 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Ps: jó, jó, de inkább unicum sörrel, mint whisky, de colával, vagy cola vörösborral, hogy más borzalmakról – legalább itt – ne is essék szó.
január 9, 2009 @ 1:47 du. • válasz erre
Nézd, engem a bulvárosodás még nem is zavar annyira. Az igénytelenség, az összecsapott tendenciózus dumák, a spontán előjövő nyílt/ látens uszítások, azok hergelnek. És hát tényleg zsák a foltját, ami olyan buli, amiben a lebegni nem kívánó
értelmiség is becsatlakozik. Bár ez igazságtalan. Ha akarna lebegni se tudna. Nincs hol. De azért valamifajta érték, vágy, amiről éjfél előtt álmodunk, hogy reggelre elfelejtsük, mégis csak lehetne. Feltéve, hogy így álmodik az ember. De ezt meg fogjuk tudni.
január 9, 2009 @ 6:05 du. • válasz erre
Nyilván bekerülhettünk volna a médiába, ha lövöldözünk Mészáros Tamással és Dessewffy Tiborral.
január 11, 2009 @ 1:35 de. • válasz erre
Már látom is a címlapokat:
Csepeli György elsütötte Gábor Áron rézágyúját!
Viszont a Dél-Dunántúl néhány bloggere, ha meghívást kap és el tud menni, akkor az Interneten csinálhatott volna szép és mindannyiunknak hasznos ricsajt.
Tudnék (nick)neveket mondani. Kapásból: Zebra bloggernek (Somogy) olyan tolla van, hogy akárhol újságíró lehetne!
január 11, 2009 @ 11:56 de. • válasz erre
Érdekes, de a minap az volt, a benyomásom, hogy a társadalomkutatások is médiásodhatnak. Pár napja hívták fel a figyelmemet egy kutatásra. Kérem ott is a negatív hír volt a poén ráadásul úgy, hogy nem tartom kizártnak, hogy a megállapítás egy kutatási hiba következménye. Nem más történt ott, mint nem sikerült a vizsgált kérdés szempontjából a releváns csoportokat kialakítani, ha tetszik megtalálni.
(Ezzel jelezni kívántam, hogy képes vagyok korunk szintjén, korunk igényeinek megfelelni. )
A bejegyzést írhattam volna a Nép folytatásához, Antira kommentjéhez csatlakozva is, de ide biggyesztettem. Legyen itt a negatív hír, itt több a hely!
január 11, 2009 @ 3:31 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Ha nincs nép (hívhatjuk állampolgároknak is), ha Frankfurtból sem látni az országhatár(ok)on túlra, vagy ha igen, csak annyi látszik, hogy a világ proletárjai mellett, a világ középosztályainak, és menedzsereinek stb. stb. is egyesülniük kell(ene), hogy vislekedésük hiánytalanul megfeleljen a(z egyik) szociológia(i iskola) kategóriái által generálható/elvárható viselkedésnek, akkor a negatív hír szinte szükségszerű.
Osztozkodunk, alkuszunk, nem?
Akkor meg?! Hidd el, nekem annyira rosszul megy, hogy muszáj többet kapnom/adnotok.
Ha pedig annyira hátrányos helyzetű vagyok, hogy még panaszkodni sem tudok releváns módon, akkor sincs semmi gond. Egész szegénység-, és szociális ipar segíti érdekeim artikulációját.
január 11, 2009 @ 7:38 du. • válasz erre
Kérlek benneteket nézzétek meg ezt a filmet, úgy gondolom nagyon is ideillő.
http://www.overstream.net/swf/player/oplx?oid=ljlmaca5n8md&noplay=1
január 11, 2009 @ 8:49 du. • válasz erre
Hát több volt, mint tanulságos! Egy kicsit el is szégyelltem magam.
január 11, 2009 @ 9:08 du. • válasz erre
Bogota lakosságának 95% 8 általánost végzett, mégis lehet őket “boldogítani”.
Azt gondolom az ilyen típusú kreatívitásról beszélhetett Dessewffy. Erre a működési módra gondolhatunk, amikor arról beszélünk, írunk, hogy mindenki tegye a saját területén, amire képes, s amit tud. Én fellelkesültem és meghatódtam ezen a bogotai polgármesteren, de a projekt többi résztvevője is tudta a dolgát, voltak partnerei.
január 11, 2009 @ 10:37 du. • válasz erre
Bogota fordított Budapest. Penalosa nálunk is elkelne. Kösz a linkért. A bogotai változsás jó példa a társadalmi innovációra, mely látszólag egyszerű, de annál alapvetőbb kreatív felismerést valósít meg. A város a gyalogosoké, s nem az autósoké. Az embert gyalogosnak teremtette Isten. Az út közterület, melynek feladata, hogy összekössön.