Kutatók éjszakája
Budapest nem Apolló városa. Nappal ijesztő az összevisszaság, a káosz, a bűz, az autópályává alakított főút, a senkinek sem kellő gigaberuházás okozta felfordulás a köztereken. Éjszaka azonban, amikor mindez nem éri el az érzékszerveket, Dionüzosz jön elő, aki orgiákba űzi, kergeti az éjjeli közönséget. Megtelnek a fürdők, a bárok, a kocsmák, éttermek. Péntek este lomtalanítás volt. A sötét utcákon komor figurák őrködtek a gazdagok szemétbe vetett holmijaiból épített halmokon, melyek a szegények kincsei. Az ELTE egyik tanításra alkalmatlan termében aznap este a kutatók éjszakája program keretében on line szociálpszichológiai kísérleteket mutattam be tucatnyi érdeklődőnek, akik letértek a többiek útjáról. Gyorsan és könnyen kapcsolatba léptünk. Egy kísérletet élesben is elvégeztünk. Hallgatóim sem voltak kivételek, bennük is működött a számukra sem tudatos mechanizmus, mely pusztán a ritkaság okán megkülönböztet kisebbségit többségitől. Más kérdés, hogy akinek szüksége lett volna erre a tapasztalatra, az nem volt itt.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
szeptember 28, 2009 @ 8:22 de. • válasz erre
Környezetünk kellemetlen, ettől agresszívek leszünk és az örömszerzés egyetlen reális útja a rugdosódás. A mások rugdosása. Az agresszív nem feltétlenül hülye, ezért a rugdosódás tárgyát a a bűnössé transzformált számszerűen kevesekben fedezi fel. Igen ám, de bármikor, bárki tartozhat a számszerűen kevesek közé és ezért mindenki potenciális bűnös. Ez rossz a közösségnek, mert felesleges félelmekkel, konfliktusokkal terheli, jó viszont a „vezető” aspiránsoknak, akik ideböknek, odaböknek, megnevezik a bűnösöket, és ha jól csinálják mögéjük állnak, akik mögéjük állnak és máris valakik. Ez bizony közhely, de olyan közhely, amelynek nincs szponzora, ezért az ezzel kapcsolatos tréningek keveseket érnek el. Ráadásul azokat, akik számára ez világos. Az Érdekeknek nem érdekük, hogy ne dőljünk be. Ha jól értem.
szeptember 28, 2009 @ 10:38 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Lehet, hogy Te érted jól, én másként gondolom. Környezetünk változik, és a változások sokaknak mind kellemetlenebbek, ettől frusztráltak. A rugdosódás csak másodlagosan jó. Annyiban, amennyiben csökkenti a feszültséget, és a feszültség csökkenése valóban jó (vö. orgazmus).
A rugdosódás is – amellett, hogy feszültséget csökkent és ezáltal másodlagosan jó – változás, ami mivel közvetlenül minket érint, magyarázatra szorul.
Három magyarázat lehetséges:
1/ Én változtam, hülye rugdosódó lettem, de mivel az ember nem szeretné magát hülyének tudni, ez általában kiesik.
2/ Az változott, akit rugdosok. Úgy viselkedett, hogy okkal rugdostam.
Így általában maradunk/maradnak ennél a második magyarázatnál.
Nem annyira ugyan, mint önmagunkat, de az egész világot sem jó azonban hülyének, azaz rugdosásra okot adónak nézni, mert létrejön az én/hülye világ szembenállás, ami meglehetősen, sőt annyira egyenlőtlen, hogy általában a hülyéző reláció megfordításához vezet. (Kiderül, hogy mégsem mi nézzük őket a rács túlsó oldaláról, hanem bennünket néznek, tehát ezzel a technikával ugyanoda jutunk, mint amit elkerülni szerettünk volna.) Ezért osztja a rugdosódó/osztjuk csoportokra a világot, nem az egész világ hülye, hanem csak egy része.
A rugdosódók szerint például a cigányok.
Szerinted a többieknél intenzívebben/szervezettebben rugdosódók. Ezzel nemcsak a Te feszültségszinted csökken (akkor és azáltal is, amikor a fentieket megírtad), de alkalmat teremtesz a rugdosódók feszültségszintjének az újabb csökkentésére is. Nem elég, hogy a hülye cigányok, de “vannak olyanok, akik, még védik is őket” alapon.
A feszültségszint (ha egyéb okok miatt) tovább nő, akkor már ketten együtt alkottok egy olyan csoportot, amit a többiek (ha egyéb okok miatt az addig nem rugdosódók szintje is eléri a rugdosódás határát) már együtt rugdoshatnak, mert úgymond “ezeknek nincs jobb/más dolguk”, és/vagy ide, illetve odaállhatnak. A rugdosódás tehát eszkalálódik, ami frusztráló, és így tovább. A hógolyóból így lesz lavina.
A vezetők és vezetőaspiránsok, ha jól böknek, akkor megtartják, vagy megszerzik a vezetéssel járó hatalmat, ha rosszul, akkor elvesztik, vagy nem szerzik meg. Aztán vagy kellemesebbé, azaz élhetőbbé teszik a változásokat, vagy nem.
szeptember 28, 2009 @ 1:47 du. • válasz erre
Nem a mindennapi agresszivitásról írtam, csupán az éjszaka hatalmáról Budapesten, s azokról, akik lázadni próbáltak ellene.
szeptember 28, 2009 @ 2:56 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Úgy látszik Dionüszosz hatalmánál már érdekesebb Arészé (Bacchusénál vonzóbb Mars, az ölés mámora, pontosabban annak lehetősége). 
Tényleg!
Talán nem véletlen, hogy Lucifer az erőszakra asszociált, és az sem, hogy én erre reagáltam, amiként már a bejegyzésben is esik szó az éjszaka komor árnyiról, akik az éjszakai, mámort kereső/alvó Budapesten bukkannak elő. (Az éjszaka patkányai? Ők is kutatnak, ha nem is kutatók. Élelmet, és ha az nincs, majd áldozatot.)
szeptember 28, 2009 @ 8:27 du. • válasz erre
Az érdeklődő populáció ebben az esetben 2fős volt. Igyekszem legközelebb egyértelműbben fogalmazni, bár a leágazás sem lett érdektelenebb, mint az, ahonnan leágazott.
szeptember 29, 2009 @ 3:55 de. • válasz erre
Teljesen világos a bejegyzés, mint ahogy az is, hogy én a magam részéről mást „olvastam”. Ami külön elgondolkodtató, hogy a szöveget most újraolvasva teljesen békés, szinte idilli képet ad közre. Én meg …
szeptember 29, 2009 @ 6:36 de. • válasz erre
Te a magad részéről… És én?