Látható nemzeti tudat
Kedden hallgatóimmal látogatást tettünk a Nemzeti Galéria első emeletén. A Magyar Tudomány Napja alkalmából fél áron mehettünk be, ráadásul megnézhettük a müncheni iskola magyar festőinek képeit, amelyeket ugyanazon épületen belül pár száz méterrel arrébb állítottak ki ahhoz a helyhez képest, ahol egyébként láthatók. A Galéria különleges hely, mint egy hatvanas évekbeli vasútállomás, se ott, se itt nem változott semmi, csak minden kopottabb lett. Az épület várja vissza a királyt, akit a kormányzó dobott ki onnan 79 évvel ezelőtt. A képek össze-vissza vannak kiállítva, pedig volna mód a rendezésre. Ha a magyar nemzeti tudat jellemző témái szempontjából nézzük a képeket, első kategória a búcsúzás, ahol valaki, többnyire férfi, búcsút int hazájának, s megy a távolba, az ismeretlenbe. Más képek az öngyilkosság témája köré csoportosíthatóak. Mindegyik esetben az öngyilkos az áldozatot a nemzetért hozza, a különbség csak annyi, hogy a török vagy a német az ok. Harmadik kategória a kivégzés. Gyakori képtéma a csatavesztés. Pozitív, sikeres esemény a vérszerződés, a honfoglalás, és Vajk megkeresztelése Istvánná. Sajnos ez a kép most éppen Olaszországban van, ezért nem látható.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 6, 2009 @ 1:24 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#20):
Hogy lázadoznék, az meglep. Hogy LMátyás ellen, az még inkább. Amiként Matyi ütései és a B közép ütései között sem vagyok képes különbséget felfedezni. Pofon, pofon, ütés, ütés.
Meglepne, ha azt írtam volna, hogy a külföldi tanulás itthoni jogfosztással járna. Az más kérdés, hogy keveselltem, hogy Matyitól itthon annyi telik, hogy elveri D-t, és visszamegy. (Az előbbihez nem kell külföldi diploma, az utóbbiért meg minek jönni.)
Ha tudsz máshol élni, és halni, miért kellene itt, avagy mivel állítottam ehhez akár csak hasonlót. Hogy akkor passzoltak-e ezek a gondolatok, és a nemzettudathoz-e, azt nem tudom, a lázadozásról már leírtam a véleményem, amiként azt is, hogy ezt, mármint LMátyásét programnak is, életepizódnak is kevéskének - és mi tagadás fölötte primitívnek- vélem.
november 6, 2009 @ 9:56 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#21):
Elképzelek egy a felvilágosodás nemzettudata kiállítást, hogy a bejegyzés eredeti témájához visszakanyarodjam egy pillanatra, akár David Horatiusok esküje,, akár Napóleon megkoronázása mellett felette jól mutatna LMatyi, amint veri.
november 7, 2009 @ 8:33 de. • válasz erre
Tudva, hogy a Lúdas Matyi történetét Fazekas Franciaországból hozta. Most ezek a képek elfogadhatóak? Vagy ezek se? Vagy igen, csak Matyi lenne ott a snassz? Ha ez utóbbiról lenne szó, akkor a Horatius fivérek gyilkolhatnak, mert az ő gyilkos szándékuk származását tekintve előkelő és ennél fogva megkérdőjelezhetetlen? Az ő pofonjaik, nem a „B” közép pofonjai? A tábornok ölhet, dezertálhat – „megkoronázott forradalom” - ha ezzel előkelővé teszi magát? Csak az alsóbb néprétegből való kiváló barátom nem fenekelheti el az őt megsértetőt? Egy új, emberibb világ reményében a zsarnokát? Az ő sorsa a lenézés, hiába beszél n nyelven, hiába él saját teljesítménye okán, elfenekelte a főnököt. Nincs bocsánat. De … Akkor sincs. A primitív, szadista énünk mentegeti, jobban járnánk, ha már csöndben maradnánk. A hierarchia szent. Ő nem lehet hős, ő paraszt neki nincs helye egy szent csoportnak a szent tudatában. Legfeljebb a periférián. Takarásban.
Nem lenne ez érdekes, ha ennek nem az lenne a következménye, hogy nem alakulnak ki annak a szisztémának a tudati emelői, amikor az emberek nem egymásból, hanem egymás teljesítményéből, sikeréből akarnak élni. Lúdas Matyi mintája ehhez járul hozzá. Nem érdemes megfosztani, nem észre venni ezeket a vonásait.
november 7, 2009 @ 2:00 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#23):
Szerinted?
november 7, 2009 @ 2:18 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#23):
Nem azért nem (és nemcsak “nem lehet”) hős L Mátyás, mert alsóbb néprétegből való, hanem azért nem hős, mert minden tanultsága ellenére itthon, hazatérése után annyit tesz, amennyit vele tett a gyűlölt úr, átmenetileg annak a tükörképe, aztán pedig lelép. (Mint vitánkból is tapasztalható nagyobb gondolati káoszt hagyva maga mögött, mint amilyen tette előtt volt.
Valószínűleg nem elsősorban Döbrögi, hanem családi okokból súlyosan sérült személyiség.)
A Napóleon és L Mátyás között természetesen nem az erőszak mértéke, hanem sok más mellett a Code Civil, a Horatiusok és L Mátyás között pedig nem a származásuk, hanem az létesít alapvető különbséget, hogy az előbbiek az életüket kockáztatták/voltak hajlandók áldozni (és másét is természetesen), hogy döbrögiek ne uraságok legyenek, L Mátyás pedig a szisztéma változatlansága mellett a rossz szisztémát rongálta tovább (azzal, és csak azzal, hogy feltehetően a döbrögiek az esettől még hülyébbek lettek, mint annak előtte).
Hierarchia és hierarchia között - de ezt ha nem a szívednek kedves L Mátyásról van szó, nyilván Te is jól tudod - jelentős különbségek vannak. Te nyilván úgy véled, hogy minden hierarchia rossz, én úgy, hogy lehetséges különbségeik jelentősebbek és fontosabbak annál, semhogy a hierarchia rombolását és rongálását önértéknek tekinthessem, és a B közepet összetévesszem a hősökkel.
november 7, 2009 @ 4:18 du. • válasz erre
Hát a szelektív észlelésre is kell példát adni és ezt Te előzékenyen meg is teszed. Na de nem erről van szó. Tényleg nem kedvelem a hierarchiát, a szerepleosztások jobban tetszenek + egy a szerepeken alapuló társadalom szerintem jobban szolgálná szeretett nemzetünk érdekeit. Lúdas Matyik erre képesek. A Döbrögiek és nem kívánt utódaik nem. A Code Civil-hez nem kellett senkinek sem császárnak lennie. Ezt az is valószínűsíti, hogy ugyanabban az évben lett jó Bonaparte tábornok császár, mint amikor a Code Civil hatályba lépett. Ebből az következik, hogy a tartalmi munkát előbb kellett elvégezni.
Lúdas Matyi legalábbis Fazekas szövege szerint „átépítette” Döbrögi urunkat > rendes ember lett. Itt, és ma ezt még célként se tűzte ki senki. De ez se lényeges. Legyen Lúdas Matyi pancser én meg mindent benyelő álmodozó. De akkor tessék ajánlani mást! Tessék elmondani, megfogalmazni, elfogadtatni a holnap sikereit hozó mintákat. Én és Fazekas erre alkalmatlanok vagyunk. Rendben. De nem a mi privilégiumunk a nemzet tudatát alakítani! Holnap Aristo mondja a jövőt! Mire számíthat holnap Lúdas Matyi? Ki lesz ebrudalva, mert nem akar polgármester lenni?
november 7, 2009 @ 5:21 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#26):
Nem lehet mindenki olyan elfogulatlan elme, mint szerénységed, ezért is vagyok hálás, hogy okulásom céljából beszélsz velem.
A szerepeken alapuló társadalom kívánatosságábann egyetértünk. Abban nem, hogy én az ennek kialakítására való képességnek L Mátyásban a nyomát sem látom. Olyan társadalomban olyan, ilyenben meg szadista barom, mint egykori ura.
A Code Civilt arra hoztam volna példának, ha másként nem érted, hogy Bonaparte a szadizáson kívülmásra is képes volt, szemben L Mátyással.
Tartok attól, hogy Fazekas álmodozó volt, talán ezért is kedveled,
mert Döbrögi átépülésének nyomát sem látom, bár lehet, hogy a reformkor L Mátyás és Fazekas Mihálynak hatásának köszönhető.
Na például ez egy jó ötlet, ma lehetne polgármester (tényleg, nincsenek ilyen ambícióid, legalább egy önkormányzati képviselőség?), akkoriban meg reform nemes.
De csak püfölni, arra a B közép is képes. Ráadásul a lelépés is közös bennük.
november 8, 2009 @ 2:24 de. • válasz erre
És amikor a szó a bot? A pusztába kiáltott?
november 8, 2009 @ 7:44 de. • válasz erre
A szó szó, a bot pedig bot (és egyáltalán; hogy jön ez ide?).
Amikor a kettő összekeveredik, akkor az összekeverőnél nagyon súlyos regresszió van: nem gyermekbe, hanem olyan mélyen gyermekbe megy le, hogy az már az állattal érintkezik. Elveszti a szavakat: nem beszél, hanem üt. Nem az értelemre hat (szóval), hanem az érzelmekre: félelmet generál.
Hogy eközben félig Istennek, annak küldöttjének, prófétának képzelgi magát, akinek megváltó szavát nem értik, természetes, de teljességgel hamis: más szavakkal hülyeség.
november 8, 2009 @ 8:59 de. • válasz erre
A szó, szó, a bot, bot. Mintha a szóval nem lehetne büntetni, gyötörni, mintha ezt a fajta gyötrést a gyötrő nem élvezhetné, mintha a szó csak az értelemhez szólhatna, mintha csak a fizikai erőszaktól lehetne félni. Mintha a tervszerűen összeállított szavakból csak időt álló Code Civil-ek lehetnének. Mintha szeretett nemzetünk nagy megszólalói csak alkotó szavakat mondtak volna. A fene se tudja, miért búsong a nép. Talán, mert mélyen a gyermekbe leszállva az állattal érintkezik, és nem kap botot. No meg használható mintát. A felemelkedéshez. Ami pedig vezetői feladat. De úgy tűnik ezt Döbrögi óta se értik.
november 8, 2009 @ 9:15 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#30):
Sőt! Az étellel, és az itallal is lehet büntetni, mi több fulladásos halált is okozni! Tehát az étel és az ital is bot! Mi több az étel gyilkos, az ital pedig pusztító, tehát menjünk testvéreim a sivatagba böjtölni!?
Ugyan! - ha lehet, ne bolonduljunk meg teljesen, és próbáljuk legalább a maradékát megőrizni a lényeges és lényegtelen közötti különbségtételnek, mert példát mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is lehet találni. Csak hát a kontextus.
A végén már - nyilván csak szótévesztésből - vagy Döbrögiből lesz a nemzeti haladás szimbóluma, vagy olyan utolsó értelmes ember, aki L Mátyás ütlegelésének áldásos hatására legalább felfogta, hogy miről is szól a prófécia. Avagy deresre (a) magyar(t)? De legalább is fához kötni a vezetőket, és addig ütni őket, amíg rá nem jönnek, mi is valójában a dolguk…
Szerintem hagyjuk a fenébe ezt a témát, Te kedveled L Mátyást, én kevésbé, sőt, egy ostobán gyermekded történetnek vélem. Te is bőségesen elmondtad, amit gondolsz erről, én is - maradjunk ennyiben, vagy keressünk jobb apropót.