Sőt! Az étellel, és az itallal is lehet büntetni, mi több fulladásos halált is okozni! Tehát az étel és az ital is bot! Mi több az étel gyilkos, az ital pedig pusztító, tehát menjünk testvéreim a sivatagba böjtölni!?
Ugyan! – ha lehet, ne bolonduljunk meg teljesen, és próbáljuk legalább a maradékát megőrizni a lényeges és lényegtelen közötti különbségtételnek, mert példát mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is lehet találni. Csak hát a kontextus.
A végén már – nyilván csak szótévesztésből – vagy Döbrögiből lesz a nemzeti haladás szimbóluma, vagy olyan utolsó értelmes ember, aki L Mátyás ütlegelésének áldásos hatására legalább felfogta, hogy miről is szól a prófécia. Avagy deresre (a) magyar(t)? De legalább is fához kötni a vezetőket, és addig ütni őket, amíg rá nem jönnek, mi is valójában a dolguk…

Szerintem hagyjuk a fenébe ezt a témát, Te kedveled L Mátyást, én kevésbé, sőt, egy ostobán gyermekded történetnek vélem. Te is bőségesen elmondtad, amit gondolsz erről, én is – maradjunk ennyiben, vagy keressünk jobb apropót.

Nem lehet mindenki olyan elfogulatlan elme, mint szerénységed, ezért is vagyok hálás, hogy okulásom céljából beszélsz velem.

A szerepeken alapuló társadalom kívánatosságábann egyetértünk. Abban nem, hogy én az ennek kialakítására való képességnek L Mátyásban a nyomát sem látom. Olyan társadalomban olyan, ilyenben meg szadista barom, mint egykori ura.

A Code Civilt arra hoztam volna példának, ha másként nem érted, hogy Bonaparte a szadizáson kívülmásra is képes volt, szemben L Mátyással.

Tartok attól, hogy Fazekas álmodozó volt, talán ezért is kedveled, mert Döbrögi átépülésének nyomát sem látom, bár lehet, hogy a reformkor L Mátyás és Fazekas Mihálynak hatásának köszönhető.

Na például ez egy jó ötlet, ma lehetne polgármester (tényleg, nincsenek ilyen ambícióid, legalább egy önkormányzati képviselőség?), akkoriban meg reform nemes.
De csak püfölni, arra a B közép is képes. Ráadásul a lelépés is közös bennük.

Nem azért nem (és nemcsak “nem lehet”) hős L Mátyás, mert alsóbb néprétegből való, hanem azért nem hős, mert minden tanultsága ellenére itthon, hazatérése után annyit tesz, amennyit vele tett a gyűlölt úr, átmenetileg annak a tükörképe, aztán pedig lelép. (Mint vitánkból is tapasztalható nagyobb gondolati káoszt hagyva maga mögött, mint amilyen tette előtt volt. Valószínűleg nem elsősorban Döbrögi, hanem családi okokból súlyosan sérült személyiség.)

A Napóleon és L Mátyás között természetesen nem az erőszak mértéke, hanem sok más mellett a Code Civil, a Horatiusok és L Mátyás között pedig nem a származásuk, hanem az létesít alapvető különbséget, hogy az előbbiek az életüket kockáztatták/voltak hajlandók áldozni (és másét is természetesen), hogy döbrögiek ne uraságok legyenek, L Mátyás pedig a szisztéma változatlansága mellett a rossz szisztémát rongálta tovább (azzal, és csak azzal, hogy feltehetően a döbrögiek az esettől még hülyébbek lettek, mint annak előtte).

Hierarchia és hierarchia között – de ezt ha nem a szívednek kedves L Mátyásról van szó, nyilván Te is jól tudod – jelentős különbségek vannak. Te nyilván úgy véled, hogy minden hierarchia rossz, én úgy, hogy lehetséges különbségeik jelentősebbek és fontosabbak annál, semhogy a hierarchia rombolását és rongálását önértéknek tekinthessem, és a B közepet összetévesszem a hősökkel.

Szerinted?

Elképzelek egy a felvilágosodás nemzettudata kiállítást, hogy a bejegyzés eredeti témájához visszakanyarodjam egy pillanatra, akár David Horatiusok esküje,, akár Napóleon megkoronázása mellett felette jól mutatna LMatyi, amint veri.