Lélek és politika
A költözés izgalmában elfelejtettem programot adni. Miért a lélek, s miért a politika? Úgy ítéltem, hogy Erik lélek körüli kavarásai, blogjainak indázó rengetege, minden lelki probléma ágára-bogára kiterjedő magyarázata lehetne az egyik pólus, melyet megtámogatna az általam felvetett politikai-közéleti problémák másik pólusa. A kettő együtt talán váratlan, szokatlan, s ennél fogva kreatív inspirációknak lehet a forrása azok számára, akik saját indíttatásaik sugallatára hallgatva hagyományosan csak egyik, vagy csak másik témakör iránt érdeklődnek. A Kritika ez év szeptemberi számában jelent meg egy cikkem a politikai mező antropológiai állandóiról, melyek sorában ott a lélek, kiterítve, megdermedve, rettegve.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 12, 2008 @ 11:47 de. • válasz erre
Köszöntöm az Egybegyűlteket!
Felemás érzéseim vannak (Milyen meglepő). Egészen pontosan azért vannak felemás érzéseim, mert nem tudom eldönteni, hogy ez a kezdeményezés vajon mennyire lesz életképes. Kétségtelen, hogy jobb békés és értelmes közegben csevegni, ugyanakkor hiányozni fog – talán – az őrültek inspiráló hada az érzelmi töltés, amely segített bejegyzést írni egy-egy jól sikerült elmebeteg után. Erre a választ persze a jövő rejti.
Ami a programot illeti. Magam is úgy gondolom, vannak antropológiai állandók, hiszen a politika az emberi viselkedés egyféle protokollja csupán, az általunk ismert politika pedig még ennél szűkebb csoport sajátja, azoké akiknek gondolkodása – ha nem is tudják – de a hellén hagyományokon alapul. Carl Schmittel ellentétben én a politikának egy másik, sokkal cinikusabb, meghatározását látom igaznak – nagyobb léptékben legalábbis – ezt az ókor egyik legérdekesebb, talán legemberibb politikusa Gaius Julius Caesar mondta, s valahogy így hangzik: a politika annak elleplezésére szolgál, hogy semmi sem számít csak a nyers erőszak. Talán ez az antropológiai állandó.
szeptember 12, 2008 @ 3:47 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#1):
Örülök, hogy megérkeztél!
Remélem jó döntésre jutsz az életképességgel kapcsolatban (és legalább annyira, hogy a régi látogatóknak lesz kedve írni).
Caesart köszönöm! – szűz koromban olvashattam, és elkerülte a figyelmem. (Emlékiratok? – mert még csak nem is dereng,
pedig! Minden benne van.) És az is újdonság számomra, hogy Caesar nietzscheiánus volt. 
szeptember 12, 2008 @ 7:22 du. • válasz erre
A program esélyei.
Én, mint a piacgazdaság (=ördög) helyi ügyvédje / prófétája e sajátos blog-holding piaci érvényesülési lehetőségeit, az ezen belüli szerepkínálatot leltároznám.
A klasszikus metódus. Nézzük először, hogy mi a kínálat, amihez keresletet kell generálni, mely szerepek adottak, betöltöttek, mire/kire lehet szükség. Ha jól tájékozódtam, akkor az itteni blogok sok mindenben különböznek egymástól. A sok különbség közül lényeges, hogy míg Erik blogjai a gondolkodás egy extenzív fázisában lévőket szolgálhatja, addig György blogja inkább az élvezkedésre vágyókat célozza. Erik kínálja, amit begyűjtött, György, amit kihozott a korábbi hangya érájából. Ennek következtében ide járhat az, aki azt gyűjteni akarja azt, amiből élvezetes gyümölcs lehet és az, aki az érett gyümölcs élvezetére vágyik. De tulajdonképpen az is, aki a gyümölcs fejlődésére kíváncsi, mert nyilván lesz gyümölcs, aminek érése szemünk előtt történik:)
Ez idáig költőien szép, de mi az értelme? Mármint a felvetésnek. Az, hogy egy új szituációban új, felkínálható, betölthető szerepek kerüljenek megfogalmazásra, megtalálásra. A lehetséges új szerep alapja az idelátogató igényeinek kielégítése. Erik/György elintézi, hogy az idelátogató kapjon információt és legyen lehetősége élvezkedésre. A kínálat adott, de ez még nem a kereslet kielégítése. Mert tudja-e a boldogságra, a bizonyosságra vágyó, hogy mindezt saját javára használhatja, és ha használhatja, akkor ezt hogyan tegye? Nagy valószínűséggel nem. A kiadó szerep a Stalkeré, aki a kívánságok teljesülését hozó Zónába – emlékeztek, Tarkovszkij! – bevezeti az elesett, a kíváncsiskodó stb. szökevényeket, akiknek aztán vagy sikerül, vagy nem; boldognak lenni.
szeptember 12, 2008 @ 7:37 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
A lehetséges új szerep EGYIK alapja az idelátogató igényeinek kielégítése. György/Erik elintézi, hogy az idelátogató kapjon információt és legyen lehetősége élvezkedésre. A MÁSIK alapja pedig ennek a fordítottja.
szeptember 12, 2008 @ 9:03 du. • válasz erre
Talan nem untatlak benneteket, ha bevallom, hogy en leginkabb akkor keresem fel ezt (s elodjet a multban) az oldalat, amikor elkedvetlenedem. Akar a TV-ben hallott felfoghatatlan marhasag (hirmusorokbol arad leginkabb), akar a munkam soran ert megrazkodtatas utan rogyok le a kepernyo ele, az itt olvasottak uj lenduletet adtak/adnak. Gondolkodtam rajta, hogy vajon miert epp ez. Most a bejegyzest/programot olvasva rajottem. Az, hogy az itteni kozossegben eddig is jelen volt a racio es a transzcendens, s raadasul e ket – latszolag osszeferhetetlen – szemlelet remekul kiegeszitette egymast. Segit egyensulyba jutni szamomra uj nezopontok megismerese – legalabbis nekem.
szeptember 12, 2008 @ 10:10 du. • válasz erre
Aristo, többek között rajtad is múlik, mennyire lesz életképes a blog. Caesar-ra magam is hivatkozom a tanulmányban, s hajlok is a vele való egyetértésre. Az őrültek nekem is kezdenek hiányozni. Korábban soha ilyen tapasztalatom nem volt. Soha senkivel nem találkoztam, aki olyanokat mondott volna a szemembe, mint tette azt rendszeresen legutóbb fapofa korábban, vagy tették korábban klónjai, puli meg a többiek. Nem volt könnyű megtanulni együtt élni a tudattal, hogy vannak akik gyűlölnek. De végül is úgy döntöttem, hogy élek E. ajánlatával, s migrálok. Döntésem egyik oka, hogy megírtam a blogtéri névtelenség őrjítő hatásaival foglalkozó eőadásomat, s úgy látom, hogy újat már nem találok ebben a dimenzióban. Az őrültek, gyűlölködők, feltünési viszketegségben szenveddők, mint többször jeleztem is, képtelenek újításra, hiányzik belőlük a kreativitás és az alkotó értés. Nyilván ezért lettek olyanok, amik. A költözés másik oka, hogy szeretnék itt az elektronikus térben egy Akadémiát magam köré teremteni, mely persze nem lesz olyan mint Platoné, de lehetőséget teremt arra, hogy megvitassunk kérdéseket, melyekre nincsenek válaszaink. Ha nem jönnek el a partnerek, nem élnek a meghívással, akkor az Akadémiának annyi.
szeptember 12, 2008 @ 10:59 du. • válasz erre
Először én is azt gondoltam, amit Aristo felvetett, amikor a felemás érzéseiről beszélt. Talán valóban hiányoznak a dühöngők , de érzek némi megtorpanást is, mintha a felelősség nőtt volna elterelésükkel, s ennek eredményeként, a már ismert/szokásos magyar “megtorpanás”. Talán tévedek, talán csak a saját érzéseimet projektáltam a többiekre is.
A jó dolgok gyakran véletlenül alakulnak ki (látszólag). Olyanokra gondolok most, mint pl. a Nyugat c. folyóirat létrejötte, lenyomata a magyar irodalomra, vagy a Fasori Gimnázium messze ható szellemi kisugárzása, vagy később a Fazekas működése, az Új Sympozium c. folyóirat léte, Fesztiválzenekar, stb. (a példákat mindenki tudná folytatni). Szóval látszólag véletlenül, de a szellemi gazdagság, kreativitás, – komoly szervező munkával a háttérben, – összegződik ezeken a helyeken, majd kifejti kisebb/nagyobb hatását, egyéni ízt, sajátos jelentést, új entitást létrehozva. Szerintem van esélye ennek a blognak is valami hasonlóra. Valójában az emberi szerveződések működésének hasonlóságára gondolok, amikor a spontenaitás kretativitással, műveltséggel kapcsolódik össze, s csak ha már az “csoportosulás” távlatba kerül, akkor fogalmazható meg valódi, sajátos/különös jelentése/tartalma.
Meglehet, hogy további csatlakozókra lehet majd számítani, akik a blog szellemiségén a szakértelmükkel emelnek, vagy csak inspirációt jelentenek, ahogyan az volt eddig is.
szeptember 13, 2008 @ 6:35 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Van elképzelésed a Stalker szerep betöltéséről? – nem számonkérőleg, érdeklődve kérdezem, mert igazad van, csak: hogyan tovább?
szeptember 13, 2008 @ 11:16 de. • válasz erre
“Az emberek önkéntelenül is azt hiszik, ami a vágyuk.” Ezt is Gaius Julius Caesarnak tulajdonítják.
És mi van akkor, amikor pont a politika maga segít hozzá ahhoz, hogy a nyers erőszak elkerülhető , avagy megszüntethető legyen? Még akkor is, ha tudjuk, hogy mindezek mögött mimenkor sajátos hatalmi egyensúly – természetesen nem matematikai – áll, amiből potenciálisan persze soha nem zárható ki a nyers erőszak sem.
Ami pedig az antropológiai állandót illeti, amely az identitás megszilárdítása során megköveteli a másoktól való elhatárolódást, emellett avagy ezzel párhuzamosan megköveteli az egymás mellett élés normalizálását is, azzal a belátással, hogy együttműködés nélkül nem megy.
Arról, hogy mi a politika lényege, csak a különböző tudományok / történettudománytól kezdve a szociológián, politológián, pszichológián, antropológián át, egészen a demográfia, a közgazdaságtan, a társadalomstatisztika és a kommunikációkutatásig., stb/ együttesen képesek érvényesen beszélni /persze itt felvetődik a kéréds, hogy mit is értünk politikai pszichológián, mennyiben kezelhető önálló tudományként/. Mindegyikük nézőpontja egy-egy értelmezési keretet , amelyek együttes figyelembevétele nélkül kétséges kielégítő válaszokat megfogalmazni. És itt nem az efféle leegyszerüsített megfogalmazásokra gondolok, miszerint a politika a hatalom megszerzésének és megtartásának a gyakorlata, ami egyébként a politikai tudományok tárgya, ami nagyon változó arculatú és kiterjedésű, dinamikusan alakuló jelenség.
szeptember 13, 2008 @ 11:32 de. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#9):
Ha “pont a politika maga segít“(ene, a kiegészítéstőlem: LE) “hozzá ahhoz, hogy a nyers erőszak elkerülhető , avagy megszüntethető legyen“, akkor felszámolná önmagát, és akkor erről beszélve, ebből is gyanítható módon nem politikáról, hanem mondjuk antipolitikáról beszélnénk.
Lehet, hogy arról, “hogy mi a politika lényege” valóban “csak a különböző tudományok / történettudománytól kezdve a szociológián, politológián, pszichológián, antropológián át, egészen a demográfia, a közgazdaságtan, a társadalomstatisztika és a kommunikációkutatásig., stb/ együttesen képesek érvényesen beszélni”, de akkor félek, ahhoz hasonló helyzetben vagyunk, mintha a táplálkozásról is “csak a különböző tudományok / történettudománytól kezdve a szociológián, politológián, pszichológián, antropológián át, egészen a demográfia, a közgazdaságtan, a társadalomstatisztika és a kommunikációkutatásig., stb/ együttesen képesek érvényesen beszélni“, ami persze bizonyos fokig igaz is, de attól még egészen jó hatásfokkal képesek vagyunk táplálkozni.
Az éhenhalás ugyan gyakoribb, mint az, hogy valaki halálra zabálja magát, de ennek oka azt hiszem nem a táplálkozni akaróknak a “különböző tudományágak“-ban való járatlanságában keresendő.
Nem vitatom álláspontját, de erősen túlzónak tartom (az igazság egy picinyke szeletét kezeli abszolútként). Főként egy másik kommentemben már leírtak okán.
szeptember 13, 2008 @ 11:42 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Amennyiben válaszában erre utal “Gyanítható tehát, hogy politikáról – politikai gyakorlat nélkül – folytatott elmélkedés double-bind manifesztáció: olyan foglalkozás a tárggyal, melynek célja a tárggyal való (direkt) foglalkozás elkerülése…”, akkor javaslom, azonnal szüntessük meg a téma taglalását, és akkor nem értem, miért is került elő a felvetés : Lélek és politika.
Ha esetleg tévedek és nem erre utal, akkor mire?
szeptember 13, 2008 @ 11:46 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Tapasztalatom szerint az ember mindig csak az igazság egy “picinyke szeletével” kerül/het szembe. És az egész élete arról szól, hogy ezeket a piciny szeleteket tudja-e, képes-e, egy úgymond “nagy igazság”-ba beleilleszteni.
szeptember 13, 2008 @ 11:59 de. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#11):
Én Erik gondolatát úgy értelmeztem, hogy az magára a poltizálásra vonatkozik. Politikusok nem vagyunk (persze ki tudja, hogy ki kicsoda) de ebben a blogban semmiképpen nem magát a politikus foglalkozást űzzük, hanem beszélünk róla.
szeptember 13, 2008 @ 12:01 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
Az antipolitika is politika , hiszen nem apolitika, tehát nem elfordul a politikától ,hanem ellenáll vele szemben akkor, amikor az veszélyeztet különböző fontosnak ítélt értékeket. Úgy mint pl. személyiség szabadságát, avagy az erőszak kiküszöbölését.
szeptember 13, 2008 @ 12:05 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#13):
Nem, Klára. A kitétel pontosan így szól:
“… politikáról – politikai gyakorlat nélkül – folytatott elmélkedés double-bind manifesztáció: olyan foglalkozás a tárggyal, melynek célja a tárggyal való (direkt) foglalkozás elkerülése…”
Tehát politikáról folytatott elmélkedésről, nem pedig politizálásról.
szeptember 13, 2008 @ 12:23 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#10):
“de attól még egészen jó hatásfokkal képesek vagyunk táplálkozni.”
Véleményem szerint sajnos nem. Sajnos, nem vagyunk képesek jó hatásfokkal táplálkozni /sem/.
szeptember 13, 2008 @ 12:40 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#11):
Dehogyn arra! Ha találgatás helyett megnézte volna a linket, amit megadtam, (és itt megadok újra), fölösleges erőfeszítéstől/kommentektől kímélte volna meg, OK – főként önmagát…
szeptember 13, 2008 @ 12:45 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#14):
Ó hogyne! Szemben a depolitikával. Mindazonáltal Önt is, de főként az olvasókat megkímélni javaslom, az anti-, de-, és az apolitika különbségének szőrszálhasogató distanciáitól. Én például most inkább borotválkoznék, csak valami Ockham nevű ismerősem valahová elrakta a borotvámat.
szeptember 13, 2008 @ 12:46 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#16): ja.
szeptember 13, 2008 @ 12:56 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#17):
Kedves Erik,
Azon túl, hogy érthetelen számomra, hogy Ön miért nem képes tisztességesen, nem pedig ilyen tiszteletlenül kioktató stílusban válaszolni, még akkor is, ha egyre nyilvánvalóbbá válik az irántam érzett ellenszenve.
Ön szerint az idézett szöveget melyik linkből kopiztam ki? Abból amit előzőleg és másodszorra is megadott. Itt a kérdés csak az volt, amire rá is kérdeztem, hogy vajon a link mögötti bejegyzésből a megfelelő részre, a kikopizott részre gondoltam-e. Arra viszont nem kaptam választ. Tehát nekem is lehetne javaslatom arra, hogy Önnek mi helyett, és mit kéne tennie megkímélendő nem csak önmagát, de másokat is az efféle stílustól. Mégsem teszem, mert tudo, hogy Ön tisztában van vele. 
Ráadásul még nincs is igaza.