Lessing fia
Lessingnek 1777 december 25-én fia született, aki két napig élt. Az apa levélben számolt be a hírről egy barátjának. „Szomorú vagyok fiam halála miatt. Hiszen oly intelligens volt. Ne gondold, hogy pár órás apaságom elfogulttá tett. Tudom, hogy mit beszélek. Nem intelligenciáról tanúskodik, hogy csak vasfogókkal lehetette rákényszeríteni a kijövésre? Nem az ész jele, hogy azonnal megérezte a patkányszagot, s az első kínálkozó alkalmat megragadta a menekülésre?”
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
május 18, 2009 @ 8:01 de. • válasz erre
Nem emlékszem sajnos a dátumra, de a XIX. század legvégén, a XX. elején Ferenczi Sándor Lessing leveleit olvasva a homlokára csapott, és – freudi elvétéssel heuréka helyett – így kiáltott fel: thalassza!
május 18, 2009 @ 8:03 de. • válasz erre
Nem.
május 18, 2009 @ 8:06 de. • válasz erre
A „Nem” Lessing kérdésére vonatkozik. Amely, ha jól olvasom másnak is álláspontja.
május 18, 2009 @ 8:29 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
), de ha már megszülettünk, a legjobb mihamarabb távozni (ami nem jelenti azt, hogy maradni feltétlenül rossz, csak nem a legjobb). Lessing ezt sejtette utó/elő. (Görögök után, Nietzsche előtt.)
Csak/mert(?) azon gondolkodom, kinek a legjobb (mármint meg sem születni/mihamarabb távozni).
Te úgy véled, hogy jó élni. Nietzsche a görögök nyomán azt állította, a legjobb nem megszületni (ami nem azt jelenti, hogy élni nem jó; csak azt, nem a legjobb
Én csak Ferenczit említettem, aki szerint (tudattalanul végig) úgy érezzük bent jobb volt.
Nem is tudom.
május 18, 2009 @ 8:53 de. • válasz erre
Nietzschének a szenvedésben volt tapasztalata, lett a szenvedés krónikása. Életvezetési tanácsadóként nem ajánlanám. A végtelen semmivel szemben az élet közelít a nullához. Ettől függetlenül az élet; esély. A múló valamire. Ami se nem jó se nem roszz, hanem más. Nem a semmi.
május 18, 2009 @ 9:05 de. • válasz erre
Értem, az élet esély a (meg)semmi(sülés)re. És jobb ma egy esély, mint tegnap egy bizonyosság.
Bár – itt változatlanul nyitva marad a kérdés, kinek bizonyosság.
május 18, 2009 @ 9:32 de. • válasz erre
Az intelligencia próbája az alkalmazkodási képesség. Alkalmazkodjunk a semmihez! Amilyen gyorsan csak lehet. Hát itt azért engem még majd győzködni kell.
május 18, 2009 @ 9:49 de. • válasz erre
Az élet maga a megsemmisülés folyamata?!… ami utána jön az maga a “materia prima” , de erről még senki nem számolt be:(.
Lessing lehet, hogy deista nézeteinek köszönhetően is már közel hihette az igazságot , ezért is gondolhatta, hogy szerettei halála, (két héttel a felesége is elhunyt) egyfajta szimbóluma a tiltakozásnak. Annak a tiltakozásnak amely az akkori világ, egyház/isten felfogása ellen irányult, a világmindenség igazságnak reális metafizikai tényeivel szemben.
május 18, 2009 @ 9:50 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
rögzítsük inkább, álláspontunk most némileg eltér egymástól. Mert ráadásul engem az önpusztításba hajszolásodnál jobban izgat, hogy ki az alany, kinek jobb (ok, megngedem, ha jobb egyáltalán), ha meg sem születünk/születtünk volna.
Megkiméllek ettől,
Aristo persze szokása szerint hallgat.
május 18, 2009 @ 9:53 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#8):
Ha csak a “materia prima” nem a mi (félrevezető) képzetünk. (Örülök, hogy regisztráltál.
)
május 18, 2009 @ 11:13 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
Ép ésszel senkinek. A szülők tudják, hogy meg fognak halni, hogy gyermekük meg fog halni, hogy amíg meg nem halnak néha boldogok lesznek, de sokkal többször fognak szenvedni. És? Ha intelligensek ehhez alkalmazkodnak, ebből hozzák ki azt, amit lehet. Önmaguk és társaik javára. Akkor intelligensek. Az élet elutasításában mi az érdekes? Mi az intelligens? Leszámítva, ha valakire csak elviselhetetlen kínok várnak. A „kihozás”-ba egyébként belefér a szenvedésre való figyelmeztetés, a szenvedés bemutatása. Meg annak a jelzése, hogy az nem természetes. A boldogság se.
május 18, 2009 @ 7:28 du. • válasz erre
Lucifer, ideje, hogy nevet változtass. Pangloss-t javaslom, még csak BM engedély és illeték sem kell hozzá.
május 18, 2009 @ 9:14 du. • válasz erre
A változtatásra nem érzek indíttatást. Máskülönben állítottam én valaha, hogy minden jól van a földön? A nem létezésnél csábítóbb a létezés. Kevés kivétellel. Hogy ezzel mi a baj?
május 19, 2009 @ 6:58 de. • válasz erre
Történt a múltkorában, hogy valamelyik kórházban nem, vagy rosszul végeztek el egy vizsgálatot és ebből kifolyólag megszületett egy fogyatékos gyerek. A szülők beperelték a kórházat, kártérítést kérve. Ez, eddig szokványos történet, azonban van benne egy érdekes momentum, az, hogy a gyerek nevében tették mindezt. Mondván: szegény fogyatékkal fog élni, a kórház hibájából, járjon hát neki valami. A fura ebben az, hogy amennyiben a vizsgálatot helyesen végzik el, úgy ez a gyerek nem születik meg, hanem a vödörben végzi, a többi abortummal együtt. A kérdés az tehát, hogy mi a jobb, fogyatékosként ugyan, de létezni, vagy nem létezni? Jogos -e a gyerek igénye a kórház ellen, amely – véletlenül bár – de egyáltalán lehetővé tette, hogy a világra jöjjön és pereljen?
május 19, 2009 @ 8:17 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Továbbra sem értem/találom az alanyt, de annyit legalább már tudunk róla, hogy – ha van egyáltalán – nem ép eszű.
május 19, 2009 @ 8:23 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#14):
Érdekes – mondaná Teréz anya – azok, akik a „más” elfogadását szorgalmazzák, azok a „más” gyomlálását is. Az abortusz tudniillik a „más” megszületését akadályozza. Megment attól, hogy a szokatlant kelljen szeretni. Akit azért lehet. Nos, egy ilyen közegben érthető, hogy az, aki szokatlanra sikeredik kártérítést kér attól, aki a gyomlálásért felelős. Mert nem fogják szeretni. A kártérítés nem azért jár, mert megszületett, hanem mert az alperes vélhetően szolgaian erősített egy beállítódást, ami kizárja őt a szerethetők, az akikre büszkék vagyunk sorából.
május 19, 2009 @ 8:41 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#15):
Azoknak a hölgyeknek, uraknak, akik nem tudnak minket szeretni, mert a szokatlanok vagyunk. Azoknak a csoportoknak, akiknek teher a mi szeretetünk, mert a szokatlanok vagyunk. Ép ésszel szerintem ez megoldható. Nincs olyan rengeteg kellemetlen szokatlan. De nem akarok ebből divatot csinálni. Még azt mondanák, hogy haza beszélek, mert közeleg az idő, amikor magam is szokatlan dolgokat fogok véghezvinni és azzal jönnének, hogy így akarok kegyelemhez jutni.
május 19, 2009 @ 8:50 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#14): remek!
A kórház, természetesen a gyerek nevében, mert – mentális fogytékosság ide, másmilyen fogytékosság oda! – mégiscsak egy a szüleinél szászor értelmesebbé válható csecsemő, nyugodtan (a szülők által igényelt kártérítés legalább kétszeresére) beperelhetné a szülőket, hogy az a mentális károkozás legalább részben és anyagilag kompenzálódhassék, amit a szülők a perrel a megszületettnek okoznak.
május 19, 2009 @ 8:54 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#17):
Azoknak a hölgyeknek…=Azok a hölgyek…? lennének az általam keresett alanyok szerinted?
Mire készülsz?! Pangloss helyett csak nem egy új Kolhast tisztelhetünk majd benned?
május 19, 2009 @ 9:52 de. • válasz erre
Most ki kell találjam, hogy Te mit keresel?