Lesz-e reneszánsz?
Reneszánsz év van Magyarországon. Lehetne barokk vagy gótikus év is éppen. A reneszánsz szerencsés választás, mivel minden benne van, ami előbb és később történt a nyugati kultúrában. Ünnepelni azonban nincs sok okunk. A szemünk előtt temetnek mindent, ami volt, s kérdés, hogy feltámad-e majd újra, ami a halhatatlanság igézetében született. A kor, melyben élünk nem a kultúra kora. A formák eltűntek, csak tartalmak maradtak. Nincsenek többé festők, írók, szobrászok, filozófusok, csak fogyasztó alkotók vagy alkotó fogyasztók vannak, akik önmaguk termelik az önmaguk számára érdekes információkat. Az értéket a figyelem mennyisége és intenzitása határozza meg. Mindenki híres lehet 15 másodpercre, s utána eltűnik a semmiben, ahonnan jött. Ám a technika mindent megtart. Kereshető és megtalálható lesz ami volt és ami lesz. Akárcsak a temetőben, ahol egy jó adatbázis birtokában pillanatok alatt megtalálja a GPS a keresett halottat. A mesterséges intelligencia mindenre emlékezik, mindent csoportosít, osztályoz a wiki logika szerint. Új nép születik, melynek médiuma az internet. A reneszánsz már csak egy szó, melyre rákereshetünk a Google-ban. Találat akad bőven, csak éppen nem tudjuk, mit találtunk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 29, 2008 @ 10:29 de. • válasz erre
Nem is értem! Miért ne lenne? Miért ne lenne megoldás? Mert nem látom? A görögök sem látták a kiutat, Macedónia felöl meg végképp nem várták. Aztán onnan jött. Illetve onnan jött valami, amiből megoldást lehetett csinálni. Először azért egy kis beojtás nem ártott, mert a puszta megoldás – falanx – ölni tudott, de életet adni, építkezni nem. Cselekvő részvétel nélkül nem megy. Kell bele valami humanizmus, valami, amit a lélek fogyaszthat.
A reneszánsz az újjászületés mintaadása. Kis népeknek, + kommentezőknek, oktatandó. Lényege a szabadság, a bizonytalanság elfogadása, a kérdésekkel való együttélés, az alkotás, a vonzóvá válás. A reneszánsz nem egyenes út, küzdelem a középkorral. Épülnek az új paloták, de nem ritkán középkori gyilkosok költöznek beléjük. Itt észre kell venni, hogy nem a hullagyártás, hanem az építeni képes lélek a minta. Az élet menedzselése. Az öldökléshez egyébként nem kell új ember, csak új technika. Nem így van az újjászületéssel, az új viszonyok közötti újjászületéssel, a vonzóvá válással. Aki ezt tudja produkálni, aki ehhez ad mintát arra rákeresnek, ahogy eddig is rákerestek.
szeptember 29, 2008 @ 10:44 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Tegnap is felkelt a Nap, nyilván holnap is fel fog?
A gyilkosok leközépkoriasozását, vagy inkább a középkor legyilkosozását (túl) sommásnak vélem.
szeptember 29, 2008 @ 11:11 de. • válasz erre
1. Igen, de kell, hogy az őrzők vigyázzanak a strázsán.
2. Szándékom szerint a reneszánszról tisztítottam volna le a gyilkolást. A gyilkosság nem tartozik a reneszánsz lényegéhez, még akkor sem, ha akkor is, mint mindig, gyilkoltak. Nem ez a poén benne.
szeptember 29, 2008 @ 11:27 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
1.
(Ha kell, akár fegyverrel is? 
)
2. Ha (de nem gondolkoztam rajta), akkor Cellini önéletírása (stb) alapján a gyilkosság racionalizálódásával kapcsolnám össze a reneszánszot. Shakespeare orgyilkosai, mintha sem nem dühből, sem nem “szent” hevülettől hajtva, és a legendáktól túlszínezett borgiál (is!) mintha (az elődökhöz képest) kicsiszolt, és kifinomult technológiával gyilkolásznának.
Minha ebben a tekintetben (talán!) valahol a “fiam, szabni már tudsz, lássuk hogyan varsz”-nál húzódnék a korszakhatár.
szeptember 29, 2008 @ 2:30 du. • válasz erre
Történelmi tanulmányaim messzi ködéből előbújik egy fogalom: hiteles hely!
Google találat + hiteles hely = tudás (márha a találat hiteles helyről jön a kérdésre)
Kezdődhet egy korábbi dilemma ujjáéledése: A találat minden, a hitelesség semmi vs. Hiteles találat hívei egyesüljetek!
Királyok – a reneszánsz élcsapata!!!
Janus Pannonius – a püspöki világiasság! Őt is újratemetik – (Pécsett).
A bloggert nem temetik, azt betemetik a bájtok.
Jaj azoknak, akiket többször temetnek – ennyi humanizmus már sok is!
Tiszta eszmék, drága Lucifer? – ördögi vagy!
szeptember 29, 2008 @ 3:45 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
A reneszánszban az a poén, hogy kezd nem természetesnek lenni az, ami addig természetes volt. A gyilkolással kapcsolatban felmerül a kérdés hogy szabad-e, kell-e, praktikus-e, élvezetes-e ölni. Korábban megmondták, ezt meg kell ölni, azt nem szabad stb. és ez természetes volt. Nem a gyilkosság a reneszánsz poénja, hanem a róla való elmélkedés, a hozzá való viszony. Ezért tűnik úgy, Shakespeare hősei színesen ölnek. Mert gondokodik róla. A gyilkoló ember a nettó ember, az állandó, az elemző gyilkolás a reneszánsz hozzáadott értéke. Vagy nem.
szeptember 29, 2008 @ 3:47 du. • válasz erre
De ha nem, akkor is lesz reneszánsz!
szeptember 30, 2008 @ 8:34 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6-7):
Tehát a szabályozott gyilkolást (“Korábban megmondták, ezt meg kell ölni, azt nem szabad stb. és ez természetes volt.”) felváltotta a gyilkolás szabadsága? Számomra – ha így volt – ez jelentős újdonság. (Az, hogy élet kioltásának szabályai kollektívből individuálisabbak lettek.)
Lesz, mert tegnep is felkelt a Nap?