Ludak
Nyáron délutánonként rendszeres program volt a libák meglátogatása, akik pár száz méterre tőlünk kint legeltek a réten. Egész napi bezártság után érthetően vidámak és elégedettek voltak, hogy szabadon csatangolhattak, s csipegethették a füvet. Kisebbik fiam elbűvölten nézte a libákat, melyek gágogással viszonozták rajongását. A gágogás viszont félelemmel töltötte el a libákkal való kommunikációban gyakorlatlan gyerekeket, aki sírásba kezdett, de a helyszínről el nem mozdult. Maradt és menekült volna egyszerre. Igy lesz belőle jó magyar, gondoltam.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 11, 2008 @ 8:46 de. • válasz erre
A kezdő kíváncsiskodók állapota. Lót néni is hasonló gondokkal küzdött! Neki peche volt. Nem törvényszerű. Kedvencem Lúdas Matyi megoldotta a kérdést!
szeptember 11, 2008 @ 8:58 de. • válasz erre
A(z interiorizált) double-bind, mint tipikusan (a jó) magyar (kritériuma)?
Eseteleg: mégiscsak (nemcsak, hogy – hogy jó magyarként fogalmazzak
) egzakt lenne a “mély magyar” kategória, de Szondi teszttel kimutatható?!- és ennyiben csakugyan nyelvében élne a nemzet? Mert sokan vannak a hivatottak, akiket a Szondi teszt képeinek felhívása erre hív, de a világ ilyetén jellegű népességéből csak (sajnos szinte elenyészően) keveseket választ ki az a nyelv, amelyen most épp erről beszélgetünk?
szeptember 11, 2008 @ 10:16 de. • válasz erre
Köszönet El Lobónak a méltatásért. Amit a hozzászólások forrdított sorrendű megjelentetéséről ír: a látogatók döntenek, ha erről mondanak véleményt. (Hallgatás, beleegyezés.
)
szeptember 11, 2008 @ 1:34 du. • válasz erre
Apropó, liba:
Mostanában próbálkoznak a libák emancipálásával, mármint hogy végre felszámolják erőszakos tömésük oly népszerű gyakorlatát – annak akár a hagyományos kézi, akár az újszerű és még elborzasztóbb gépi fomáját. Persze ehhez előbb be kéne érniük a szinte libányi nagyságú libamáj iránt oly oltahatatlan vágyat érzőknek a kisebb, a kinzás nélküli, természetes módszerekkel nevelt libák májaival. Közismert tény, hogy a libák támadóbbak, agresszívebbek és harsányabbak a kacsáknál, a tyúkoknál, de még a pulykáknál is /nem ritkán házőrzőként is foglalkoztatják őket /.Lehet, hogy mindez, ha nem is szoros, de valamiféle összefüggésben van az évszázadok óta folyó velük szembeni erőszakkal, erőszakos tömésükkel?
Nem tudom, de egy biztos. A legtöbb európai országban elismerték a libatömés kegyetlenségét és be is tiltották azt.
szeptember 11, 2008 @ 2:02 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#4):
“Mintegy kétmilliárd forint kárt okoz az idén a baromfiágazatnak és ötezer munkahelyet veszélyeztet a Négy Mancs állatvédő szervezet magyar liba- és kacsatömés ellen indított kampánya – mondta az MTI kérdésére Bárány László, a Baromfi Terméktanács…“.
szeptember 11, 2008 @ 2:18 du. • válasz erre
A libatömés barbár szokása ellenébe felvonultatni a “libatömő” állások magas számát – érdekes párhuzamokhoz vezethet.
A hadiipar valószínüleg brutális nagyságrendben foglalkoztatja a népességet, de eddig olyan érvről még nem hallottam, hogy a békemozgalmak az emberiség tönkretevői lennének!
Mindenesetre jó pénzért kész vagyok új jelmondatok gyártására: Le a világbékével! Picasso békegalambja repüljön el! Éljenek a tömött libák!
szeptember 11, 2008 @ 2:24 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Az általam írottakra, a téma általam történt megközelítésére számomra ez semmiféleképpen nem lehet érv. Sőt! Egyfajta bizonyíték, megerősítés.
A szövegben lévő finom utalásra pedig, nevezetesen az erőszak és a félelmet keltő gágogás lehetséges és valós összefügéseire pedig igen lehangoló válasz.
szeptember 11, 2008 @ 2:38 du. • válasz erre
Válasz EL LOBO – A farkas hozzászólására (#6):
Ha már mindenképpen el kell pusztulnom, akkor az életemet és májamat EL LOBOgni hagyni , egy ilyen farkas által kívánnám.
Libusár
szeptember 11, 2008 @ 3:42 du. • válasz erre
Én se bírom az erőszakot. Ha a kutyáim megtámadnak egy nyulat, visszaparancsolom őket és önmegtartóztatásuk jutalmául rendre kapnak kolbászt! Tudom, hallom a választ, de az a szerencsétlen disznó (=kolbász) se arra teremtődött, hogy a technológiai fegyelem betartása mellett mondjuk fél négyzetméteren vágósúlyúra nőjön. Ha pedig nem gazdaságos sors – gyors és unalmas élet – után válik emberi táppá, jön a balhé az ár miatt! A gazdag ezért, a szegény azért kínoz. Félek, csak akarjuk a boldogságot, de az árát egyikünk se akarja megfizetni. Én meg az életről nem, csak az abból maradt tárgyakról véve tudomást megdicsőítem magam. (lásd jutalmazási rendszerem)
szeptember 11, 2008 @ 5:49 du. • válasz erre
Válasz szerkesztő hozzászólására (#3):
Egyetértek EL LOBOnak a hozzászólások sorrendjére vonatkozó megjegyzésével. Kiváltkép azért, mert ha az utolsó kommentre/ekre kívánok reagálni, de közben, hogy ezt megtegyem, le kell szkrolloznom az oldal aljára, akkor szemelől veszítem a vonatkozó bejegyzést. A másik irányú sorrend esetében viszont az utolsó kommentek mindig a Vélemények panel fölött jelentek meg. Ez a sorrend így jelentősen megkönnyíti a e megjegyzésekre való minél pontosabb formai és tartalmi hivatkozások megtételét, ami csökkenti / mégha ki nem is zárja/ az esetleges félreértések esélyeit.
szeptember 11, 2008 @ 8:24 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#10): 2.
szeptember 12, 2008 @ 12:15 du. • válasz erre
Visszatértem egy lépcsőházi gondolattal: ez az egész liba-ügy az alkalmazkodásunkról szól (gazdasági alkalmazkodás egy nagyobb, fejlettebb piachoz).
- évek óta tudjuk, hogy néhány ősi termelési módszerünkkel, pl. a moslékos etetéssel vagy a libatöméssel bajok lesznek az EU-piacon, most mégis csodálkozunk, hogy tényleg!
- a piac már nem csak színtiszta és klasszikus gazdasági tényezőket, összetevőket tartalmaz és értékel (kereslet és kínálat a libamájra, szállítás, ár stb.), hanem a környezettudatosság számos elemét is “magába szívta”. Gyermek-kizsákmányolóknak, környezetszennyezőknek, libatömőknek lenni már nem egy leányálom, vagyis gazdasági értelemben életveszélyes szituáció
- a megszokottnál fejlettebb piacon már nem működik a megszokott, megtévesztő ellen-reklám, hogy tudnillik a tömés a libának jó.
- valamit ki kell találni! De a valaminek a kitalálását nem célszerű a libákra bízni!!!
szeptember 12, 2008 @ 2:34 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#1):
Igen! Nem célszerű a “libákra” bízni! Nekem ez így pontos.
szeptember 12, 2008 @ 7:23 du. • válasz erre
A „libák” élete se a tulajdonunk!
szeptember 12, 2008 @ 7:49 du. • válasz erre
Kedves Lucifer!
Csak nem a libák önrendelkezési jogáért szállsz síkra?
szeptember 14, 2008 @ 10:36 de. • válasz erre
De, de!! = Igen, igen!!:)
szeptember 14, 2008 @ 10:39 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16): mi lesz így a libamájammal?! – és – ha ez így megy tovább – mi lesz a ragadazókkal?!
szeptember 14, 2008 @ 7:02 du. • válasz erre
A kukacé vagy, mert egyszer megesznek?
szeptember 14, 2008 @ 7:25 du. • válasz erre