Lux Erik: Diogenész szalonja I: Kéreghiányosok
Előző, részben hasonló című bejegyzéseimben egy kéreghiányos szellemi (inkább) rókája (semmint mókája) nyomán terminusként kezdtem használni a kéreghiányost, ami természetesen nemcsak (és nem elsősorban) fiziológiai-biológiai értelemben használtam – és főként nem így használható! Ha ilyen értelemben lenne használható, akkor az őssejtkutatás nyomán már belátható agyplasztika hamarost orvosolhatná mindazokat a gondokat, amelyek a kéreghiányból erednek. Mivel azonban a kéreghiányos terminus nem fiziológiai-biológiai értelemben használható, sőt ilyen értelmű használata maga is súlyos kéreghiány okozója, gondjaink ezen az úton nemhogy nem orvosolhatóak, hanem – mint tapasztalhatjuk – nemcsak egyenesen, hanem exponenciálisan súlyosbodnak. A kéreghiánynak ugyanis nemcsak, és nem elsősorban az agykéreg, hanem az agykéregben levő információk, de még inkább ezek rendjének a hiánya a referenciája. És különösen az utóbbi tekintetében inkább – és exponenciálisan – romlik a helyzet, melyet rendkívülivé súlyosbít a rendnek a tudományos ismerettel való nemcsak végletes, hanem az eugenetika színre lépése és az azt követő, csak nagyon viszonylagos bukása által történő alattomos tér hódítása.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.

június 25, 2011 @ 9:54 de. • válasz erre
Egy a fentiek megírása óta megjelent bejegyzésről elkezdődött vita nyomán azt kezdem sejteni, hogy (jelenleg biztosan) a kéreghiányosságnak (legalább) két alapvető formája fordul elő jelentős számban, aminek jellemző tünete nem annyira a gazdaság szerepének túl-, illetve lebecsüléseként mutatkozik, hanem talán egy adott – talán liberálisnak nevezhető – szerepfelfogásként, illetve a lebecsülés az ezzel a szerepfelfogással való vita abszolutizálásaként, főként azáltal, hogy a szerep nem oldja, hanem növeli a problémát, míg az azzal vitatkozó szinte tudomást sem vesz róla (oknak tekintvén azt, ami maga is következmény).