Lúzerek
Az élet már csak olyan, hogy lúzerekből mindig több van mint győztesekből. Utóbbiak csak akkor ülhetnek nyugodtan babéraikon, ha az előbbiek változtatatlannak fogadják el a helyzetet, s eszükbe sem jut feltenni a kérdést, hogy nekik miért nincs magánrepülőjük, ők miért nem telelnek a napsütötte Afrikában, s egyáltalán miért kell rettegniük attól, hogy mi lesz holnap. A demokrácia nagy trükkje, hogy a lúzerek szavaznak, de nem ők győznek. A lúzerek világa nem e világról való –
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
Címkék: Új címke létrehozása
december 28, 2009 @ 7:43 du. • válasz erre
Nem akarom – de nehéz nem – túlértékelni a bejegyzést. Kész szerencse, hogy az utolsó félmondattal Nietzsche felé veszi az irányt, és némileg ellapul(hat) – (arra lapítható).
december 28, 2009 @ 9:15 du. • válasz erre
Ez van. A polgári demokráciában az emberek azt választhatják meg, hogy ki legyen az, aki kizsákmányolja / elnyomja őket. Ha jól emlékszem a tanításra. A szocialista demokráciában a történelmileg feleslegesnek bizonyult választást kiiktatták. Maradt viszont az elnyomás. Az nem vált feleslegessé. Ezzel nagyjából bezárult a kör. A lúzerség megkerülhetetlen szükséges valami. Persze a dolog nem ennyire egyszerű, mert, ha például nekem el kéne menni Afrikába napozni, hát az büntetés lenne. Hallom, hogy ez nem igen érdekes, mert könnyen lehet, hogy ebből csak az következik, hogy én a bensőmből vezérelten vagyok lúzer. Én olyan ideális lúzer vagyok. Akivel nincs gond. Aki szabad akarata szerint lúzer, aki belátta azért van, hogy mások napozhassanak, élhessenek, és ő közben beéri azzal, hogy azt álmodja ez a világ rendje, aminek érelme és értéktartalma van. És ettől megnyugszik. Megérdemelnék ezért egy-két jó szót. De van, hogy kapok. Ezzel sincs gond.
december 28, 2009 @ 9:58 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Nemcsak jó szó, üdvösség lesz a jutalmad! – vagy nem. :-/
december 28, 2009 @ 10:37 du. • válasz erre
Igen ezt is kilátásba helyezték. Meg biztos, ami biztos némi fenyegetést, ha elbizonytalanodnék, nem tetszene a helyem! De látható; tetszik!
december 29, 2009 @ 9:27 de. • válasz erre
Azt elfelejtettem megírni, hogy van an sich lúzer meg für sich lúzer. Lucifer láthatóan az an sinch fajtába tartozik, akinek vágyainak határa a penészfal a konyhában.
december 29, 2009 @ 10:18 de. • válasz erre
Igen, de ha tovább vihetem ezt a gondolatot, akkor csak annyira ragaszkodom a penészfalhoz, mint a réten a kikerics. Esetleg, hogy ne legyen statikus a kép, mint a veréb.
december 29, 2009 @ 11:23 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Utólagos engedelmetekkel fenti dialógusotok beépül a darab II. felvonásába.
Még nem épült be, de nagyjából elhelyeződött.
Amúgy azt hiszem, az an sich lúzer és a für sich lúzer is a vágyai rabja. Az előbbi jobban, a megszokott dolgaival azonosítja őket (azokra vetíti) a für sich elhiszi, elhitethető vele, hogy bizonyos tárgyakkal azonos, hogy bizonyos tárgyak megszerzésére irányul, és azok megszerzésével kielégíthatő. Talán ő, a für sich a balek klasszikus esete. (Az an sich zártabb. Megközelítése túlzott energiát igényel, azaz a költsége nincs arányban a várható haszonnal).
Úgy sejtem, hogy mindkettő a saját monológját mondja (általában), csak a für sich némileg variábilisabban, a másikhoz igazítva, így látszólag párbeszédet folytat. Persze ki tudja – Aristón kívül -, hogy erről mit gondolt Hegel, hogy ez következik-e (talán) a Szellem fenomenológiájából, vagy ellentétes vele (és ezáltal Aristo számára nyilvánvaló marhaság)?
A nem lúzer/nem balek talán (nemcsak a saját, de ezzel) mások monológjait igazítja, de csak annyira, hogy üzletfelei legyenek, sajnos erről nem sokat tudok.
december 29, 2009 @ 6:17 du. • válasz erre
A lúzer ott veszít, hogy azt hiszi nyerhet. Kérdés persze, hogy a győztes mint veszít a nyereséggel.
december 30, 2009 @ 7:04 de. • válasz erre
Talán a felismerést, hogy a győzelme illúzió, hogy ugyanaz a sorsa, mint a vesztesé. Felejtés.
december 30, 2009 @ 11:57 de. • válasz erre
az egyik azt kapja nyereségként, mint amit a másik veszteségként
december 30, 2009 @ 12:13 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
Igen, ha a görög héroszok mércéjét alkalmazzuk, aminek relevanciáját/igazát nem vitatom.
Csak.
Csak azt állítom, hogy ezt mércét ma már szinte csak akkor kapjuk elő, ha minden más mérce már veszteséget mutat. Mintegy vigaszként használjuk, szemben a héroszokkal, akik ezt megelőzően is éltek (az ezáltal megnövekedett) szabadságukkal.
Válasz Csepeli György hozzászólására (#10):
Azt, és annak reflexióját/interperetációját. Mivel sokan vannak a vesztesek, és kevesen a győztesek, az előbbi interpretációja jóval gazdagabb/árnyaltabb talán, de valószínűleg csak múlt időben igaz, amit írtam.
Tartok attól, hogy a(z interpretációs) keretek megváltozása miatt (is) a próféták utódaiból münzertamások, az ő (szellemi) leszármazottaikból pedig inkább csak képzeletben lett Sztavrogin, a valóságban inkább Sztálinra hajaznak, az ő “utódai” pedig (terrorista átmenet után) mind gyakrabban szimpla (olykor sorozat)gyilkosokként keresik és bizonyítják igazukat, de mindenképpen – és a maguk módján – igazságot vélnek szolgáltatni.
december 30, 2009 @ 12:27 du. • válasz erre
És ez az ugyanaz; a felejtés. Ha nem lenne felejtés, akkor halhatatlanok lennénk, és nem lenne értelme a versenynek. De van felejtés, és nem vagyunk halhatatlanok, ezért versenyzünk, és ezért mindegy, hogy nyer, vagy veszít az ember. Mert halandó. Mert elfelejtik.
december 30, 2009 @ 12:38 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#12):
Erre is válasznak vélem a 11-est.
január 2, 2010 @ 2:48 du. • válasz erre
Jópofa ez a magasröptű eszmecsere… Talán, ha valaki pontosan definiálná a manapság elterjedt “lúzer” fogalmát, érthetőbb lenne.
Biztosan, azok a lúzerek, akik nem szeretnének afrikában telelni, akiknek az anyagi, pénzbeni, mennyiségek egyértelműen megadják az életük minőségét is?
Ennyire k*rva egyszerű lenne az egész:
pénz (sok) = winner
nem (sok) pénz = lúzer (looser)
Közgazdaságtani sikeres-élet-egyenlet. Itt csak az a kérdés, hogy mekkora az egyenes meredeksége, ha van egyenes egyáltalán.
január 2, 2010 @ 3:21 du. • válasz erre
Válasz Outsider hozzászólására (#14):
Ha valaki pontosan definiálni tudná (és az elfogadottá válnék, akkor nem ilyen hozzávetőleges jelentéssel használnánk (nemcsak ezen a blogon).
A sikeres nem biztos, hogy megfelelő jelző a (csak a függőség reciprokaként definiálhatónak vélt) független ellentétéhez inkább lehet köze, és a függetlenségnek/függőségnek valóban vannak/lehetnek közgazdaságilag leírható összetevői, és ezekre a(z addig megszokottá, és ezáltal hagyománnyá válóhoz képest) mostanában valóban mintha nagyobb hangsúly esnék.
Aligha egyenes. Én fordított Gauss harangként képzelgem, amelyet az y tengely metsz, és ennek jobbra tolódása (és ezáltal fordított harangnak az eddiginél nagyobb részének a negatív, “lúzer” tartományba kerülése az talán, amit értékválságként szokás szóvá tenni, De inkább az átkerülők vannak válságban az új közgazdaságibb értékrend következtében. (Vagy nem.)
január 2, 2010 @ 4:11 du. • válasz erre
Nekem itt a lúzer az volt – a für sich-es – aki bizonyos szabályok szerint nyerni akar, de nem veszi észre, hogy ezen szabályok mentén nem nyerhet, mert a szabályok az ő lúzerségét vannak hivatva konzerválni + hogy mások folyamatosan és kényelmesen nyerhessenek. Minél többet gürizik, fektet be, annál messzebb van a győztesektől, annál jobban járnak a győzők. Akik egyébként megdicsérik. Akik a végén buknak, de ezzel csak magamat a lúzert vigasztalom.
január 2, 2010 @ 5:07 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16):
A kettő (az általad és általam írt) nem hiszem, hogy kizárja egymást, ha hajlandó vagy álláspontod azzal árnyalni:
1/ nem anyira egyenes arányú az összefüggés, hogy minél többet akar nyerni, annál vesztesebb.
Inkább azt mondanám, hogy a lúzer tartományban, a munkakénti befektetésnél a nyereség (csak egy határon túl szinte logaritmikusan) csökkenő arányban nő a befektetéssel, míg a nem lúzer tartományban épp fordítva, logaritmikusan nő.
2/ Nem a lúzerség konzerválására van kitalálva a szabályrendszer, a konzerválódás – szerintem – csak mellékkövetkezmény. A nyereség maximalizáláshoz alakul, aminek a következménye, hogy a legújabb maximalizálási technológiákhoz és technikákhoz képest némiképp átrendeződik a lúzer/nem lúzer határ. ÉS az eleve lúzerek esélye semmiképpen sem nő.
3/ Nem buknak, csak időnként botlanak, de szinte sosem akkorát, hogy a lúzerek közé kerüljenek.
január 4, 2010 @ 11:02 du. • válasz erre
Ez nem matematika. Semminek sincs fix jelentése, csak hozzávetelőges, fuzzy. Azért beszélgetünk, hogy egymás számára adjunk jelentést a szavaknak, s amikor mi már nem leszünk, a talány utánunk marad.
január 4, 2010 @ 11:07 du. • válasz erre
Nem matematika, de matematizálható, és ami (még)
nem a matematizálható csak az marad hátra talányként, de az is – és nemcsak a matematizáltság, hanem a zene, tánc, költészet, stb. okán – kevésbé rejtélyesként.
A lúzer mind relevánsabb kategória, bár réteghatára valóban fuzzy, de főként az idő hozta és a magunk okozta változások okán.