Meni ötödik beszólása
“Ahol a szavak egymásnak eshetnek, ott attól félő, hogy nemsokára a tettek is azok lesznek.” Meni újabb, megszokott módon kontextus nélküli beszólásán a megszokott módon ismét, és a megszokott módon ismét főként grammatikai vita, ha nem is tört ki, de – inkább körülötte – kerekedett.
Most az Insipens vágta be az ajtót, de előtte még visszaszólt:
- Nem olyanok! Azok. – Az ajtó döndülésétől nem lehetett tisztán kivenni, hogy azt tette-e hozzá, hogy “azok, amikké a szavak, ha egymásnak esnek“.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
július 25, 2011 @ 1:33 de. • válasz erre
Van természetes helye/szerepe az agressziónak is. Nem baj, ha szavakban néha megnyilvánul, de visz-e valahová az már más kérdés. Talán visz, ha az agresszió miatt éppen, kerülővel is.
július 25, 2011 @ 12:41 du. • válasz erre
Tartok attól, hogy az agresszió szavunk – miként a művészet – félszemélyes. Csak arra van tekintettel, akit ér, és eltekint attól a személytől, akiből kiárad, és őt az agresszió forrásával, és ezáltal a rosszal azonosítja, és ezáltal az agresszió nem visz, hanem terel. Veszekedéshez és azon át a verekedéshez – akár a gyilkosságig. Holott az agresszió annak rossz csak, akit ér, nem félszemélyesen egyrészt szükséges, másrészt nem agresszió, hanem harag, ami düh kehet, ha tovább hergelik azzal, hogy a forrása rossz.