Miért hagytuk, hogy így legyen?
A rendszerváltás előtt a Kolosi és Szelényi a magyar társadalmat egy L betűvel írták le, ahol a betű egyik szára a piac, a másik szára meg az állam volt. Valójában csak az állami szár számított, hiszen az szedte össze a pénzt, melynek egy részét nagylelkűen átengedte a piacnak, mely cserébe némi ésszerűséget csepegtetett a fölösleges termelést ösztönző államba. Az egész rendszert átlengte a pazarlás és a hiány kettőssége, ahol mindenki jól érezte magát, hiszen senki semmiért nem viselt felelősséget, s teljesítményre sem volt szükség. Nem volt verseny, de nem volt együttműködés sem. Magyar modell volt ez minden ízében, idegenek hozták, mi fel is lázadtunk ellene, de idővel megszoktuk és megszerettük. Mindössze egy baja volt a modellnek, nem hozta a pénzt, hanem vitte. Amikor elfogyott a finanszírozó pénze, a magyar modell kártyavárként össze omlott. Nagy volt az öröm, de korai. Két évtizeddel utóbb látszik, hogy az L betűvel leírható modell túlélte a fordulatot. A különbség csak annyi, hogy megszűnt az értelmetlen termelés, de megmaradt a fogyasztás, melynek finaszírozásához éppen úgy szponzor kell, mint annak előtte. Csak a szponzor változott.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 17, 2009 @ 8:44 de. • válasz erre
Amennyire még emlékszem, az új szponzort is régen megtaláltuk.
április 17, 2009 @ 9:06 de. • válasz erre
A hosszú trendek fogságában élünk. De a trendeknek van egy tulajdonsága, nevezetesen, hogy az utolsó pontnál (=ma) meg van a lehetőség a változtatásra, a trend megtörhet. Mindig. Akármi volt és akármilyen régóta volt. Mert ennek a trendnek okai vannak és mivel bármi másnak is vannak okai, azok is meghatározhatnának egy trendet. Egy másikat. A trend nem az eleve elrendelt célhoz vezet. Legalábbis aminek a fogságában élünk. Élhetnénk másképpen is. De nem tettük, mert ez nekünk tetszett. Azt hiszem ez kevés lett volna a trend óvásához. Volt, akinek ez volt az érdeke.
április 17, 2009 @ 9:13 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Nem vitatkozva azzal, amit írtál, hanem kiegészítve: tetszett és tetszik, mert kényelmes is, a körülményekhez képest jó is, és főként mert fogalmunk sincs, hogyan másként, majd nem lesz jó, nem lesz kényelmes, mivel fenntarthatatlan, sőt élhető sem lesz. Akkor majd rákényszerülünk valami másra.
Nem az okos ember leszünk, aki más kárán, viszont lehetőséget biztosítunk az új típusu okosságra azoknak, akik a mi kárunkon.
Mégis nagy költő T S Eliot, aki - Vas István fordításában - így fejezte be Üresek c. versét:
Ez a világ így ér véget,
Ez a világ így ér véget,
Nem bummal -
Csak nyüszítéssel.
Ps: a sortörés és a központozás itt-ott lehet, hogy pontatlan.
április 17, 2009 @ 9:59 de. • válasz erre
Pedig lehet, ha van tíz igaz ember más a történet vége. De szemmel láthatólag nincs. Itt sincs. Na de nem ez volt a döntő. Nekem folyamatosan eszembe jut Nyers egy mondata. Valahogy így hangzott. Sikerült a világ pénzügyi rendszerébe integrálni Magyarországot, de nem sikerült a termelésibe. Ha a nyolcvanas években erre sor kerülhetett volna, talán nem következik be az a hatalmas piacvesztés, és talán finanszírozható lett volna, lenne az ország. Válság akkor is lenne, csak más szinten.
április 17, 2009 @ 11:55 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
- “csak” egy normális 
világválsággal 
lenne dolgunk.
szinte nem is jut időnk. Itt vannak először is a kommunisták, a leszármozottaik, akik a kapcsolati tőkéjükkel, aztán a KISZ-esek. Belegondolni sem merek, akkor hol tartanánk, ha Aristo anno nem lép ki. 
Igen, akkor - és megint nem vitatkozva
Így viszont! Olyan apróságokra
április 17, 2009 @ 3:16 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Lehet, hogy végre többen is észreveszik majd, hogy nem a szocializmusra, hanem a rendszerváltásra szavaztunk.
április 17, 2009 @ 4:26 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#6):
Kizártnak tartom. Sajnos. Mert “A zemdéfre mega zeszdészre szavaztunk, aztán a szocikra, de elmehetneka…“, vagy “Arra szavaztunk, hogy jobb legyen! És jobb? Egy szart!” - valahogy így.
április 17, 2009 @ 9:46 du. • válasz erre
Lux: Ez az eredmény fókuszcsoportos kutatásból való, vagy survey-ből?
április 19, 2009 @ 7:15 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):
Speciális adatbányászatból, ami a társadalom különböző sztochasztikus szimulációit (főként tömegközlekedés, kocsmák) célinterjúkkal térképezi fel, és a nyert adatokat verbálisan sűríti, szóval inkább survey.