Miskolci kocsonya
A hét végén Miskolcon voltam. Ettem kocsonyát, melyről bízvást kijelenthetem, hogy a legjobb e nemben. Zselé része sem keményebb, sem lágyabb a megkívántnál, íze enyhén fokhagymás, s a benne lévő füstölt húson annyi a csont, amennyi nélkül nem lenne komoly a kocsonya tartása. A bálon, mely a kocsonyáról volt elnevezve, mindenki evett ebből a csodálatos étekből, még az is, aki egyébként a lazacot vagy a homárt szereti. Effélék Miskolcon nincsenek, s ez nem is baj. Mindenütt legyen az, ami ott van.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 16, 2009 @ 9:38 de. • válasz erre
Vanni van (ami van).
A kérdés csak, hogy a helyieket frusztrálja-e, hogy náluk nincs homár, és ez válik viselkedésük meghatárózójává, vagy büszkék arra, amijük van, és akár fesztivált szerveznek “tiszteletére”, mint Miskolcon a kocsonyának, Baján a halászlénak, Székelyföldön a káposztának.
február 16, 2009 @ 9:53 de. • válasz erre
Köszönöm a tippet! Utoljára karácsony előtt főztem kocsonyát és lassan vége a télnek!
Már csak azért is főzök a héten, mert engem ugyan nem frusztál, hogy nem miskolci létemre kocsonyát főzök és eszem!
Majd a békát kihagyom belőle. Az tényleg védett termék.
Emellett egyetértek azzal, hogy a helyi alapanyag a legjobb.
Ha itthonit akarnék csinálni, olyat ami abszolút nálunk jellemző csak, akkor savanyú répát főznék füstölt hússal, vagy prószát készítenék. Ezt a két ételt sehol máshol nem lehet enni, csak mifelénk.
február 16, 2009 @ 10:13 de. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#2):
Mi az a prósza?
február 16, 2009 @ 10:21 de. • válasz erre
Igen! Leszámítva azokat az eseteket, ha az, ami ott van az, az elégtelen, az egészségre káros, a fogyasztóra nézve megalázó.
Kocsonyában egyébként tűrhetőt produkálok. Egyszerűnek tűnik, mármint elkészíteni, de nem olyan könnyű jól fűszerezni. Legalábbis nekem.
február 16, 2009 @ 10:23 de. • válasz erre
Erik, Erik! Lógtál sokáig! Korrepetálásra utalunk!
február 16, 2009 @ 10:40 de. • válasz erre
folytatva lucifer hozzászólására (#5):
HF: Régi blog 2008. 11. 15.
február 16, 2009 @ 11:07 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
2008. 11. 15? – akkor már nem a régi, hanem ez működött.
február 16, 2009 @ 11:14 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Hasonló étel szinte minden tájegységben van. A nyers krumplit kislyukú reszelőn lereszeled. Adsz hozzá jó sok aludttejet – vagy kefírt – sót, és annyi lisztet hogy sűrű palacsintatésztát kapj. Kevés olajon, serpenyőben vékonyan elkened, mint a palacsintát és jó ropogos pirosra sütöd mindkét felét. Tejföllel tálalod.
De. Még finomabb, ha kevés szalonnát apróra vágsz, kisütöd a zsírját, és mind a szalonnadarabokat, mind a zsírját is hozzákevered a prószatésztához. Plussz teszel bele egy lehelletnyi zúzott fokhagymát is. Ha van benne szalonna és szalonnazsír, nem is kell alá olaj vagy zsír.
Isteni.
Szerintem Lucifer már készített egyszer, ugye?
Sok hasonló étel van, több néven. Viszont a prósza egyedülálló abban, hogy aludtej – mostanában kefír – kell bele. Így nem készítik sehol máshol. Mindenütt tojást tesznek csak a krumplihoz.
Ja, és tejföllel nem lehet helyettesíteni, mármint azt amit a tésztához keversz. A tésztába kell a kefír savanykássága.
Nálunk pl. prósza-partik szoktak lenni!
Majd egyszer meghívom a társaságot!
Vagyis… az ajtónk nyitva áll, bármikor, bárkinek és szívesen
Itt kép is van róla:
február 16, 2009 @ 11:40 de. • válasz erre
Ja, tócsni!
Ps: de nem vékonyan elkenni, hanem háromszög alakban, jó vastagra kisütni. 
február 16, 2009 @ 12:05 du. • válasz erre
Az ördögbe! 2007!
február 16, 2009 @ 12:08 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#8):
Igen! Igen! Remek!
február 16, 2009 @ 1:38 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Így sem értem, hogy hogyan jön a kocsonyához (vagy mihez?) a beléptetőrendszerre elherdált milliárdok célszerűbb felhasználási módjának az elvi lehetősége…
február 16, 2009 @ 1:55 du. • válasz erre
Kiváncsi vagyok, merre megy a mai hozzászólások folyama. Megáll? Gasztronómia? Vagy más?
február 16, 2009 @ 2:10 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#13):
Nyitott vagyok egy szégyen/önstigmatizációs irányra is. Boldog, aki tágítja ízlését, szerencsétlen, aki megtagadja, vagy hasonló módon. Ha erre Lucifer rákapcsolja a közöüsségeket, akármi kijöhet. Persze Lucifer mostanában lóg, és (nyilván) ezt álcázandó vádaskodik.
De lehet, hogy csak projektál. 
február 16, 2009 @ 2:27 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
Na nem…
Az más. Az tócsni. 
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Oké! Csak szólj, mikor jössz!
Kezd elég érdekes lenni az eszmecsere…
Nekem tetszik. Lételmélet és foci, kocsonya és prósza, némi politika, no meg egy kis pszichológia. Egész jó.
Aristo biztosan össze tudná fűzni egy remek kis írásban. Színes. Színes a társaság, a téma… mint az élet. És soha nem áll meg… Mint az élet. Jó. .)
Már csak egy kis finom pinceföldi bor hiányzik a jó kis diskurzushoz.
Majd még jövök, de most projektálnom kell az ebédet, plussz anyagivá is alakítani… kis boszorkányság, nem nagy ügy!
Addig az urak mélyüljenek el a szégyen/*stigmatizációban, vagy a fociban.
február 16, 2009 @ 3:13 du. • válasz erre
Válasz duende hozzászólására (#15):
Értem.
Az aludtej/kefír okán.
február 16, 2009 @ 4:06 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#16):
Ühüm!
Úgy látom, szieszta van…
Vagy fiesta?
Hamingway-t is szívesen meghívnám egy prószára… Merre kószálhat?
február 16, 2009 @ 11:44 du. • válasz erre
Szinte napra pontosan egy hónappal az előző üzemzavar után tegnap (2009. 02. 16) 16.30 és 22.30 között a blogjaim ismét elérhetetlenné váltak, amiért mindenkitől elnézését kérek. Keresem az ismétlődés elkerülésének a módját.
február 17, 2009 @ 5:47 du. • válasz erre
Erik, a lónak négy lába van, mégis megbotlik. Hogy ne idézzem a másik klasszikust a fáról, a vágásról, meg a forgácsról.