Most!
A mindennapi élet biztonságát veszélyeztető cselekmények elérték azt a kritikus mennyiséget, mely rendkívüli intézkedéseket követel a polgárok biztonságának védelme érdekében. Az MSZP elnöke javasolja a parlamenti pártok elnökeinek, hogy azonnal üljenek össze, s vitassák meg, hogy rövid és hosszú távon milyen intézkedésekre van szükség, melyek hiányában ellenőrizhetetlen, spontán rosszindulatú szociális folyamatok szabadulnak el az országban. Ezeket a folyamatokat meg kell tudnunk állítani, de csak együtt, egymást erősítve tehetjük.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 9, 2009 @ 1:44 de. • válasz erre
Nem nagyon hiszek az ilyen típusú intézkedések eredményességében, sokkal inkább indirekt módon lehetne eredményeket elérni ezen a területen. A helyzet arra a tanárra emlékeztet, aki mint szoktuk mondani “nem tud fegyelmet tartani”, ugyanis a jó tanárnál nincsenek ilyen gondok. A jól felépített órán, az okos és felkészült tanár olyan érdekesen magyaráz, hogy fel sem merül a fegyelmezés kérdése. Időnként persze előfordulnak “kihágások”, de ezek soha nem követelnek rendkívüli intézkedéseket.
A rossz irányú folyamatok kialakulásának okain kellene inkább javítani, de az mára már szinte beláthatatlan.
február 9, 2009 @ 2:07 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#1):
Jó a hasonlatod, csak ott tér el a véleményünk, hogy jelenleg épp verik szét az osztálytermet. Először rendet kell csinálni, aztán lehet értekezletet tartani a nevelési elvekről.
Ami történt, az jóval fejletlenebb országokban is kirívó lenne. Dél-Amerikában évekkel ezelőtt lelőttek egy focistát, de őt is azért mert nem lőtte be a 11-est… Nálunk szintén évekkel ezelőtt agyonvertek egyet, most nem focistát, hanem egy kézilabdázót megöltek, egynek a veséjét kellett kivenni. Ezek, ha nem is világ, de feltétlenül európai hírű sztársportolók, amivel csak két dolgot akarok mondani.
Nyilván nem egy sarki kocsmában ünnepelték egyik társuk gyerekének a megszületését. Ha ők nem tudták megvédeni magukat, talán másoknak még több nyugtalanságra van okuk, akik azért fizetik a rendőrséget, hogy ne legyen okuk nyugtalanságra…
És Te is azt írtad, az okok beláthatatlanok… Nem lenne célszerű szájtátva várni, amíg kibogozzák, amit negyven év alatt ők, a szegénység és a szociális ipar szorgos munkásai kuszáltak össze.
február 9, 2009 @ 9:07 de. • válasz erre
Úgy tűnik, mintha a rosszindulatú folyamatok elszabadulása a fenyegető jövő lenne. Szerintem ez illúzió, ezen szerencsésen túl vagyunk. És ha realista akarok lenni, felteszem a kérdést, milyen intézkedésre gondolhatnak majd az urak, ami segít? Tudniillik, alig van követési hajlandóság! Hallom a választ ez rendkívüli pillanat, itt spontán jöhet létre a lojalitás! De a gyerek kilenc hónapra születik ezt a válságot se egy nap alatt hoztuk össze. Kellene valami, aminek a következménye lenne a boldog holnap. Nyilván van rá esély mihelyst megszállta őket a Szentlélek. De ezt hagyom, mert, ha így folytatom megfúrom Aristo pesszimizmusát.
)
Az osztálytermet a T Tantestület kezdte szétverni és veri, veri rendületlenül! A lehülyézett gyerekek döbbenten nézték, aztán beszálltak ők is ezen nincs vita! De azért van annak bája, hogy a T Tantestület meg van sértődve, hogy az, amit szétvertek szétesett és nem lett helyette valami, csak úgy magától, az ő dicsőségére, amit aztán nekik meg lehetne köszönni.
Erik! Nem ugrom be még egyszer. A kilencvenes évek elején kiváló jogászok és még kiválóbb közgazdászok elmondták, hogy nem vacakolni kell, hanem privatizálni, aztán kialakul a paradicsom strukturális alapja. Ez nem jött be. Mondhatnám ennek a következménye az, ami itt zajlik. Nagy Sándorból nem a serege csinált valakit, hanem az utána jövő kultúra. Itt nincs kultúra. Fel kell építeni. (A Nagy Sándor nem a szot-os Nagy Sándor
február 9, 2009 @ 9:08 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#2):
Igen , természetesen nem lehet annyiban hagyni, s megvárni amíg az ország konszolidálódik. A kirívó esetek gyakran felhívják a figyelmet egy helyzet tarthatatlanságára, s akkor azon a területen szükséges az intézkedés, csak valahogy én jobban szeretném, (biztosan Te is) ha nem rendkívülieknek kellene lenniük(már az intézkedéseknek), hanem mindenki tenné a dolgát a maga területén.
február 9, 2009 @ 9:37 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Bocsánat, de a Paradicsom strukturális alapja nem tévesztendő össze a Paradicsommal. Amiként a paprika és egyebek mellet paradicsom helyett nem (annak “strukturális alapjából”, azaz) paradicsommagból készítendő lecsó. Ahogyan abból, hogy valaki az ebédlőasztalon végzi a dolgát, nem az következik, hogy az ebédlő WC. stb.
Draskovics is megmondta, hogy Magyarországot érte támadás, tehát akkor háború van, és még a FIDESZ is – ha nem mondja is, hogy igaza van, de – a rendőrség költségvetésének a megemelését kéri, a HírTV pedig azon siránkozik, hogy bezzeg nem azért vonták (majdnem) felelősségre a miskolci kapitányt, mert azt mondta, hogy a bakrablók magyarok. Tehát avitt szóhasználattal szólva: uszít. (Csak remélhető, hogy az emberek nem mennek le kutyába. Vagy ha mégis, legalább nem vérebbe.)
Ha kiderül, hogy a veszprémi beállóst politikus döfte szíven, a kapust pedig (ugyanaz, vagy egy másik politikus) vesén, máris leborulok a nagyságod előtt.
Ha a logikád helyes lenne, akkor a hívőknek istentagadóvá kellene lenniük, mert végsősoron a teremtés van elcseszve.
És egyébként is;
Válasz Klára hozzászólására (#4):
Persze, de most épp nagyon nem az a helyzet. Sajnos.
február 9, 2009 @ 11:17 de. • válasz erre
már évek óta látszódnak folyamatok. a társadalom nem akar szembesülni.
vmi olyan megoldás lenne hathatós, ahol a társadalom is résztvevő, nem tudja elhárítani a megoldások keresését, a probléma kezelését, újragenerálásának megelőzését és a következményeket.
Most? – miért? a táradalom készen áll rá? rááldozna hosszútávon több türelmet, odafigyelést, megértést, mondjuk napi 20 percet, vagy évente plusz fél havi bért? az látszódik h vannak elégedetlenek, de az nem h tennének vagy áldoznának is érte vmit.
kíváncsi vagyok Spíró új könyvére…
február 9, 2009 @ 11:17 de. • válasz erre
Már bocsánat, de a ne vacakoljunk a részletekkel jelszó alatt a teremtés pillanatában legyártódott másfél millió munkanélküli, akikből félmillió sohase kapta vissza az állását, akit sikerült „kiintegrálni”. A szelídebbek egyszerűen borzalmasak, a keményebbje erőszakos bűnöző. Legyártódott egy meglehetősen alacsony hatékonyságú vállalati szektor, ami képtelen integrálni. Legyártódott egy a mai napig hatékonysági gondokkal küzdő államigazgatás, aki közelről nézi, ha egyáltalán nézi a mállást. Stb. Vannak erőszakszervek, akik mellett háborítatlanul grasszálnak felfegyverzett bűnözők. Ezek a mészárosok ismert mészárosok voltak! Késeiket nem tavaly kapták karácsonyra. És itt csudálkozik a Tantestület? Ugyan min? Hogy van kartárs, aki ellene uszít? Gondjaink társadalmi gondok, nem valami génhiba. Egyébként ezt a bűnügyet az ország elleni támadásnak nevezni azért több, mint elgondolkodtató.
február 9, 2009 @ 11:28 de. • válasz erre
Milyen jó ötlet! A 90-es választáson a pártok mellett kellett volna még egy rubrika: az ország gondolkodási időt kér a részletek finomítására. Már csak a gondolkodási idő finanszírozását kellett volna megoldani.
Az ország elleni támadásnál az apró – a halálozási, sőt a bűnügyi statisztikákon észre sem vehető – malőr talán (különösen az áldozatok hozzátartozóinak szempontjából) valóban szerencsésebb kifejezés lenne. És főként pontosabb: az ország sem a gyilkosokkal, sem az áldozatokkal nem vállal közösséget: szokása szerint tököl.
február 9, 2009 @ 12:46 du. • válasz erre
Abszolút nem így volt! A nyolcvanas és a kilencvenes években a közgondolkodásban – nem csak a szakmaiban – benne volt a piacról való pozitív gondolkodás. Egyszerűen nem igaz, hogy a szakembereink és ebbe beleértem az államigazgatásban dolgozókat is ne lettek volna nyitottak és felkészültek. És nem csak a vagabund Liska nyomán. Ha szabad megjegyeznem konszolidált kispolgári környezetben épp eszű urak és hölgyek foglakoztak ezzel. Napirenden voltak például a vállalati struktúra piac-konform átalakításával foglalkozó kérdések. Száz éves probléma. E téren előre lehetett volna lépni, se több pénzbe, se több időbe nem került volna. Ha nem is voltak tele a fiókok a piac-konform privatizáció technikáival, de voltak. De nem állt mögé akarat jöttek viszont a történész urak és hosszasan beszéltek a parlamentben, hogy hogyan nézzen ki a címer. Erre volt idő! Azok a kritikák, mely szerint az összecsapott privatizációnak súlyos gazdasági és társadalmi következményei lettek nem megalapozatlanok.
Kétségbeejtő, hogyha nekem nem tetszik Draskovics úr mondata, abból azt a következtetést vonod le, hogy részvét és felháborodás nélkül nézem a történteket. Az ország egy emberként – szerény személyemmel együtt – háborodott fel. Itt tökölésről szó sem volt. Egyébként ezt érezve mondta miniszter úr is, amit mondott.
február 9, 2009 @ 1:38 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
Tehát álláspontod szerint (de ha megint félreérteném, előre is elnézését) szinte minden adott volt ahhoz, hogy sokkal jobb dolgok történjenek, mint amik (és főként ahogy) történtek, de az isten adta nép az MDF-re szavazott 94-ben az SZDSZ helyett, és az ebből adódó hibasorozatot azóta sem sikerült korrigálni, hanem szívunk mint a torkos borz?
Draskovics nem a szivem csücske, sőt!
Pusztán afölötti örömömet szerettem volna kifejezni, hogy kevésbé inadekvát szavakat adtak a szájába, mint amilyeneket a miskolci kapitány ügyében sikerült használnia. Nem egy Kossuth; és Vörösmarty sorait sem cserélném fel az összes beszédeivel és interjúival. 
február 9, 2009 @ 2:44 du. • válasz erre
Az a szegény MDF, mint Pilátus a krédóban, azt se tudta hol van. De ez nagyjából igaz a többiekre is. Az hogy minden adott lett volna azt nem állítom, de hogy sokkal több volt a helyzetben az biztos. Az könnyen előfordulhatott volna, ha az SZDSZ jön be, nagyjából ugyanez történik. De ha már így történt legalább tanulság legyen belőle. És az egyik tanulság, hogy a kényszerekre hivatkozva ugyan kell lépni, de közben valamilyen perspektívába kell helyezni az ügyet. Még válság idejében is, még akkor is, ha húsz éve ezt nem igen próbálja senki. Ha ez nem történik meg akkor az ilyen esetek viszonyainkból következnek és nem egyszerűen mindenhol előforduló örültek műve. A kettő között hatalmas a különbség. Draskovics, amikor mondta, amit mondott tudta, hogy romák a gyilkosok. Innen a mondat azt jelenti, a romák megtámadták országunkat. Ez egyrészt nem igaz, másrészt, … de nem fejezem be.
február 9, 2009 @ 2:56 du. • válasz erre
Szerinted kinek, és milyen perspektívába és mitől kell helyeznie az ügyet, és ha kell, akkor miért nem nem az történik (aminek -ezek szerint – csak kellene történnie)? Mi hiányzik, hogy a kell legyenné váljék. Aristo válaszát sejtem,
a Tiedre kiváncsi vagyok.
Miből gondolod, hogy Draskovics tudta, és akár tudta, akár nem, miért lenne a mondatnak az jelentése, ami a Te olvasatod. Miért nem az: tűrhetetlen és emgngedhetetlen, hogy akár roma, akár nem kisebbésgi, akár más kisebbséghez tartozó elkövetők stb. stb?
február 9, 2009 @ 2:58 du. • válasz erre
Amit Draskovics “úr” mondott – a többi megszólalóval egyetemben – az egyszerűen szánalmas. Az egészet belengi a tehetetlen ötlettelenség nyomorúsága. Ezeket a dolgokat 20 éve, vagy több, hallgatjuk, minden látható eredmény nélkül, sőt a helyzet folyamatosan romlik, olyannyira, hogy idáig jutottunk. Nyilvánvaló, hogy a cigányok “integrációjára” fordított pénz egyrészt összevethetetlenül kevés, másrészt ennek is nagyrészét ellopják. Lásd a Kolompár Orbán, Teleki és egyéb ügyeket, amik nem hogy a jéghegy csúcsai, de talán csak távoli radar-visszhangjai csupán.
Valamikor, pár évvel ezelőtt, az ÉS-ben volt egy hosszú cikk/vita sorozat a cigányokról, illetve a velük kapcsolatos problémák kezeléséről, minden számban két teljes oldal. Nos az a relevancia erejével hatott rám. Mindenki megszólalt aki számít. Mindenki ugyanazt mondta: semmit, illetve minden cikkben volt egy kötelező – hosszú – rész a fasiszta magyarok bűneinek felsorolására. Rendkívül lehangoló és egyben elgondolkodtató volt az egész. Statisztikailag szinte lehetetlen, hogy ember közül egynek sem jusson eszébe semmi, a véletlen tehát kizárva. Ezek az emberek az ország kulturális, szellemi elitjét képezik. Ennyire futotta.
február 9, 2009 @ 3:00 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#13):
Megkövetlek, a 12-ben Rólad vélelmezettekként írottakért.
Ps: mindazonáltal az “Ezek az emberek az ország kulturális, szellemi elitjét képezik” mondatod helyett szívesebbe olvastam volna azt: “Ezek az emberek az ország kulturális, szellemi elitjének képzelgik magukat.”
Ps2: Amúgy amit elloptak, az elenyészik amellett, amit a cigányság hivatásos (és éppe ezért abszolút ellenérdekelt) felemelői a lehető legkontraproduktívabb módon pazaroltak el (hiszen ha cigányság csakugyan felemelkednék, akkor mivel foglalkoznának?! Menjenek átképzésre?!).
február 9, 2009 @ 3:55 du. • válasz erre
Tisztelettel jelezném, hogy az erőszak(osság) magvait már a rendszerváltás perceiben két marékkal szórták a résztvevők. (Tovarisi konyec; lehallgatási botrány; gumibot a mai főpolgármesternek; ha rossz leszel előveszem a beszervezési papírjaidat). Hogy már előtte is virágzott a vetemény – kétségtelen. És akkor ehhez most a társadalomból kirekesztettek gyarapodó tömegei, szocializálódva egyes pártvezérek utcán elharsogott szavaiban, botrányos, szemkilövős, tankos rendezvényeken múlatva a könnyen röppenő, termelésen túli, inneni(?) időt.
február 9, 2009 @ 3:59 du. • válasz erre
Erik! A miniszter úr nyilatkozta. A magyar nyelv szabályai szerint egyébként az a mondat, hogy országunkat támadás érte azt jelenti, hogy meg vagyunk támadva. Nem a szabadságunk, nem a biztonságunk, nem a szórakozáshoz való jogunk, hanem kompletten a hazánk! Kik támadnak? Az ellenség! Ki az ellenség? A romák!
Hogy, hogy kinek kellene tisztába rakni szeretett népünket és annak perspektíváját? Sokak azon a véleményen vannak, hogy a magát elitnek „képzelgőknek” a politikusoktól a tudósokon, a vállalkozókon, a művészeken át a papokig. De ugyanezen sokak szerint ezek a csoportok történelmi hagyományaikat tisztelve maximum önmagukkal foglalkoznak, teljesítményre képtelenek, határtalanul önzők, kooperációra alkalmatlanok, nem hajtja őket az alkotás vágya, zömében csak hierarchiában képesek gondolkodni, önbecsülésüket kizárólag az anyagi javak birtoklásában találják. Stb. Ilyeneket szoktak mondani. De lehet, hogy tévednek. Meg azt is szokták mondani, ha lenne itt egy Széchenyi meg se várnák, hogy megbolonduljon, máris vinnék a zárt osztályra.
február 9, 2009 @ 5:14 du. • válasz erre
Csto gyelaty?
február 9, 2009 @ 5:27 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16):
Ha legalább a magyar nyelvet és szabályait nem emlegetnéd. :-/ Mit szólnál inkább az emberi jogokhoz? Vagy bánom én, legyen egyetemes emberi jogok!
Ps: gondolom Kassát is a romák bombázták, mután 14-ben lepuffantották a trónörököst.
február 9, 2009 @ 5:45 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#15):
“túli, s inneni”?
február 9, 2009 @ 6:30 du. • válasz erre
Hogy mit kéne csinálni? Az régóta közismert. Gyorsan és tömegesen védett munkahelyeket kéne létesíteni és ezzel párhuzamosan a segélyeket a munkával elérhető jövedelem alá csökkenteni. Büntetni azt, aki nem járatja iskolába a gyerekeit. Lakásépítési programot indítani. A másik oldalon helyi rendőrséget létesíteni és súlyosan büntetni a közösség által nem tolerált magatartásformákat. Megerősíteni a cigányok önkormányzati szerveit, úgy, hogy a vezetők felelőssek a közösségük által elkövetettekért, stb. Nem ördöngösség ez…