Múlt és jelen
A Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében töltöttem egy délutánt a tudomány szolgálatában. Körbenézve a pompás teremben, megcsodáltam a képeket, melyek az egy Szigliget kivételével mind olyan várat mutattak, melyek készítésük idején a magyarok függetlenségi mozgalmát vérbefojtó osztrák császár birodalmának részét képező Magyarországon voltak. A császár utóbb magyar király is lett, megbékélve a nemzettel és váraival, melyeket valamelyik elődje romboltatott le egy korábbi függetlenségi harc bukása után. A terem szépségeiben gyönyörködve, a várak által felidézett múlton merengve úgy éreztem, mintha a császár és király ma is élne, a világ Isten kalapja, s Magyarország az árvalányhaj rajta.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 23, 2010 @ 10:59 de. • válasz erre
Tisztelt Látogatók! Szerzőnk tudja, hogy anno dacumál egy másik szerző szerint Isten kalapján szeretett hazánk bokréta. Továbbá azzal is tisztában van, hogy mi az árvalányhaj és a bokréta között a különbség. Az se lehet tévedés, hogy képzelete összeköti a múltakat és a jelent. Pedig jobb lenne.
február 23, 2010 @ 11:08 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Ill: 
csak részben értek egyet Veled. Ha már ilyen a világ, örülök, én örülök hogy legalább a bejegyzések szerzője nem hülyeségeket ír és beszél, teszik ezt éppen elegen mások.
február 23, 2010 @ 11:52 de. • válasz erre
Nagy jót tettek velünk a Habsburgok – nem a Gyuri meg a többi mostaniak -, hanem a régiek, Rákóczi után, hogy porig rombolták a rebellis magyarok várait!
Most itt állnánk bambán, várakra költhető pénz nélkül, szemlélve a goromba pusztulást, amelyet a természet végez az épületeken. Példának Sziget vára vagy Siklós szolgálhat, évtizedes nyűglődésekkel, szóval a dicső múlt, lám, sokba kerül.
Valami Hohenzollert kellett volna importálnunk a derék mostani Habsburgjaink helyett, vagyis tőkés pasast, aki ráadásul pénzt tudna csinálni (nekünk) a múltunkból!
Szóval olykor azt mondaná nagy mérgében az ember, hogy nekünk még ez a maradék kilencvenháromezer négyzetkilométer is sok, erre se futja a tehetségünkből! Akár bokréták vagyunk, akár árvalányhaj, amely büszkén lengedez…
február 23, 2010 @ 2:42 du. • válasz erre
Mi a baj az árvalányhajjal?
február 23, 2010 @ 4:27 du. • válasz erre
Az árvalányhaj kultúrája után nyomozva (hagyjuk most Petőfit Barguzinban pihenni) dalilag fénylő csillagra leltem! Íme:
http://www.youtube.com/watch?v=7T4ziRVA4og
február 23, 2010 @ 4:31 du. • válasz erre
A növénnyel semmi. Az árvalányhajas dolgokkal, gondolatokkal van, a múltban s jelenben eltévedt nacionalizmussal. Nem a nációt szeretik, hanem a róla való képzelgést. A bokrétás ügyeket Petőfi megmentette.
február 23, 2010 @ 8:14 du. • válasz erre
A lárva lány hajába majdan sződd,
ódon-rothadó gyümölcsök felejtő istene!
hogy tudd, merre van Sződemeter szülöttje,
tűzz egy árva-árvalány haj bokrtétát hősöm,
az árvuló lány lárvuló emlékére…
- midőn bebábozózik.
február 23, 2010 @ 8:51 du. • válasz erre
A nóta gyönyörű, szebb mint a “Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország”.
január 20, 2011 @ 6:40 du. • válasz erre
Hello! this site of your blog was very usefull for me. But it was really hard to find it with ask. Maybe you should improve it with seo wordpress plugins for wordpress like WP seo. Just a tip
