Múlt ifjúság tündér tava
Vajda János verscímére hajazva műhelybeszélgetést rendeztünk az idén 20 éves alkotmányról az ELTE lágymányosi épületének hetedik emeletén. Nem sokan, mondhatni senki sem jött el, de a résztvevők jól érezték magukat. Ludassy Mária, Halmai Gábor, Gerő András, Bojár Gábor, Örkény Antal, meg magam beszéltünk a magyar alkotmány 1949-ben fogant de 1989-ben újra műtött különleges testéről. A szöveg számomra katasztrofálisan zűrzavaros, s nincs olyan Grice-i maxima, melyet egyik vagy másik mondata ne sértene. Mintha nem azért készült volna, hogy megértsék. Örkény szerint jó lenne egy új alkotmány, s a Fidesz ha eléri a 2/3-ot ezt meg is alkotja. Gerő a tekintélyhiányról beszélt, melyen király segíthetne, ha már a köztársaság elnökei a politika túszai lettek. Ludassy az alapfogalmakat tisztogatta a francia felvilágosodás gondolkodói teljesítményeinek fölényes ismeretében. Bojár szerint az adózóknak több felelősséget kellene adni mint az adójukat szánt szándékkal nem fizetőknek. Ez ugyan Gerő gondolata volt, de Bojár tovább vitte. Parázs vita alakult ki ebből, mivel Halmai szerint ez a választójog sérelmét jelentené, hacsak nem bíróság dönt a kérdésben. Vita volt a gyűlöletbeszéd betilthatóságáról is. Intellektuális élmény volt az beszélgetés, múlt ifjúságom idejét idézte, bár akkor még reménykedtünk abban, amiben mára már csalódtunk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 9, 2009 @ 8:58 de. • válasz erre
Alkotmánnyal kapcsolatos vitákról néha hallok. Általában nem nagyon értem az elhangzó n javaslatot, illetve hozzám általában egy n+1-edik álláspont áll közel. Nevezetesen, hogy ma tök mindegy, hogy mi van a szövegben, mert bármi lenne odaírva, a nép össze-vissza mondaná, hogy mit olvas ki belőle. Mást mondana – mint ahogy mást is mond – a kormány, mást az AB, mást a pártok – esetleg a párt – és mást a nyájas közönség, akiknek tagjai szintén nem lennének egységesek. Tehát ma Alkotmányt adni a népnek a mazochizmus egyik válfaja, azok tennék, akik szeretik a szinte biztos bukást és az ezzel járó megaláztatást. Az én n+1-edik véleményem szerint nem alkotmány kellene, hanem az normákról, és ezen belül az Alkotmányról szóló diskurzust megalapozó feltételek megteremtése. Például a Grice-i maximák elfogadtatásával, normává emelésével, például a közös nevezők létrehozásával, például új minták felkínálásával, például a gondolatok értékének visszaállításával. Ma erről szó sincs. És ameddig erről, az alapokról szó nem esik, addig a tetőről legfeljebb álmodozni lehet. Olyanokat feltételezni, hogy csak az Elnök úr lehet a helyzet a foglya a Király nem. Vagy, hogy aki nem fizet szándékosan adót, az nem szavazhat. Nyilván önbevallással kellene megoldani a szavazásról való lemondást. Egyébként nem a választójogot sérti – azt is – de a józan észt is. Mert ugye utána nem szavazhat, aki rosszul költi el a közösség nehezen összekuporgatott pénzét és például lóg a munkahelyén - szándékosan! - hogy egyébről ne ejtsek szót.
november 9, 2009 @ 9:05 de. • válasz erre
Tegnap este újból volt szerencsém látni - a NAVA jóvoltából - Gothár Péter Megáll az idő c. filmjét.
másfél órás fürdő a múlt ifjúság tündér tavában, ahol megállt az idő. Jólesett… 
november 9, 2009 @ 12:01 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Tehát lelkes népművelők induljanak a Gricei-i maximák betanítására, akiket egy vizsga bizottság kövessen. Amíg ez zajlik, kidolgozzák és megvalósítják a gondolatok értékének visszaállítását szolgáló tervet. Különben a FIDESZ, ha meg is lesz a 2/3-a, belebukik az alkotmányozásba. Lehet, de nem vagyok benne biztos, amiként az sem világos számomra, azokkal mi legyen, akiknek nem mennek be a fejükbe a maximák. Annyi igen jogfosztásról/korlátozásról szó sem lehet, jól értem?
Brecht sorai járnak a fejemben a nép leváltásáról.
november 9, 2009 @ 1:06 du. • válasz erre
Igenis! Nem kell senkinek sehova se mennie, elég, ha egy jól körülhatárolt kör – tudva, tudatlanul – használja + mintakövetésre ajánlja azt, ami hasznosnak tűnik. Ez fegyelmezett munkát igényel. Mint, ahogy Vágó úr tette, a mondjuk a válaszadás metódusainak tanításával. Tudom ez, más, de a népnevelés, a népünk felemelésének ipari megoldásait hoznám szóba. Az a derék ember esténként elmondta, hogy ezt zárjuk ki, azt felezzük meg, ezen gondolkodjunk, azt hívjuk fel. A műsor ment, ment … Egyszer megesett, hogy az egyik nagyáruházban kérdeztem egyet, s mást. Az eladók tökéletesen kopírozták Vágó úr útmutatásait és jó válaszokat adtak a kérdésekre. A kérdések tényleg kérdések voltak - nekik is - és a módszer követése pedig a módszer lényegi elemeire épült. A gondolkodásnak, a gondolatnak értéke lett.
A Fidesz, ha a jelen helyzetben alkotmányoz, lesz egy alkotmány, aminek ugyanaz lesz a sorsa, mint a korábbinak. Nem a hatvan évre gondolok, annyi nem lesz, hanem a használhatatlanságára.
A választás jogától való megfosztás ma is gyakorlat. Rendszerint mellékbüntetésként szabják ki a közügyektől való eltiltást. Ha ezt előre mutatónak gondolják, bővítessék ki az alkalmazási területet. Engem nem izgat. Lesz egy hivatal és száz új munkahely. Kár, hogy nem piaci alapon, hanem a költségvetésnek kell majd finanszíroznia, de mondom, nem izgat.
A népet, tényleg nem lehet leváltani, de az élet a nép körében is alakul. Más volt az élet Spanyolországban mondjuk negyven éve, más volt az élet Svédországban igaz ott többet kell visszamenni, de ott van Ázsia tőlük is sok minden elleshető a “Hogyan legyünk mások, mint tegnap” projekthez.
november 9, 2009 @ 4:35 du. • válasz erre
Kedves cimborám, Mendez Guevara Sanchez (Aronson tanítvány) szerint ugyan igaz, hogy a népet nem lehet leváltani, de arra azért rá lehet venni, hogy önként lemondjon!
Tehát a nép leválthatatlanságában reménykedni illúzió.
november 9, 2009 @ 5:01 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#5):
november 9, 2009 @ 9:19 du. • válasz erre
Szerintem a népet lehet bolondítani, butitani, őrjíteni, de lehet nevelni, okosítani, tanítani is. Megfelelő média, iskola, elit, közpolitika kell hozzá. Nálunk persze egyik feltétel sincs meg, igy marad az őrület, melyről szombaton a 16 órában is szó esett.
november 10, 2009 @ 9:43 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Tartok attól, hogy a butítás választja el egymástól az őrjítést és a bolondítást. És a nem butítás ugyan nevezhető nevelésnek, okosításnak, és így tanításnak is, de csak másodlagosan, és ha ezeket - felvilágosult módon - elsődleges célnak véljük, akkor ugyan sajátos módon, de ismét csak őrjítjük, mert összezavarjuk, fölösleges és haszontalan dolgokkal tömjük tele a fejét, pontosabban a fejeket.
Más szavakkal: a butítás és az őrjítés között az átverés mértéke a különbség, ha kevésbé verjük át okosítjuk, mert azt tanítjuk, merre van a kisebb hazugság…